Elöljáróban elnézést kérek áldott emlékű Mikó tanár úrtól, mert ez az ő tanulmányának címe. De nekem a követendő példaképek. 2017. április 28-a, könyvbemutató Kolozsváron. Eke és toll, dr. Nagy Miklós gazdamérnök kései méltatása. Rengeteg emlék, Miklós bácsi, Pista bácsi, Géza bácsi, Dani bácsi, Pali bácsi, Falvak Népe, Falvak Dolgozó Népe, Opra Pál, dedikált könyvek sora, ajánlások, okos tanácsok… Apai jó barátomként tisztelhettem a „kollégát”, szakírót, az Embert, a sokoldalú embert, a művelt férfit. Ő még ahhoz a korosztályhoz tartozott, amely ifjúkorában nyelveket, zenét tanult, és elsajátította Benedek Elek örök érvényű mondását: „Csak az a valamennyire egész ember, kinek könnyű a toll és nem nehéz a kasza”. Eke és toll, ez a könyv címe, ő maga választotta, ezen a néven jelent meg írása 1974-ben a Korunk Évkönyvben, de cikket írt Szarvasmarha- és bivalytenyésztés Erdélyben címmel az Erdély mezőgazdasága c. kötetben már 1944-ben; A tejről írtak részletes munkát Rajhona Jánossal 1956-ban; Pap Istvánnal közösen megírták az első magyar nyelvű Bivalytenyésztést is ’57-ben, ezt követte a Pillantás a világ mezőgazdaságára 1975-ben, és rá 3 évre megírta az Állattenyésztés a nagyvilágban című, nagyobb méretű tanulmányt is. A Ceres kiadónál megjelent dr. Nagy-Pap: A háziállatok takarmányozása, 1974-ben a III. kiadását is megérte, harmadéves korunk kézikönyve volt az 1956-os első kiadás. Szerénytelenség nélkül idemásolom a Pillantás… c. munka ajánlását: „Sz. Jánosnak, biztatásul, hogy a legősibb foglalkozás is lépést tarthat más szakmák fejlődésével. Kolozsvár. 975 őszén.” Falvak népe…, az első kérészéletű volt, fél évig élt, a falusi szegények hetilapja, mely szépirodalmat is tartalmazott, Ady, Illyés Gyula mellett ebbe írt Tamási Áron is Gyökér István néven. ’45-ben indult újra, a Magyar Népi Szövetség kiadásában, 50-től Sütő András a főszerkesztő, szépíróként jelen van Gaál Gábor, Kiss Jenő, Csehi Gyula is többek között. Kós Balázsnak sikerül bevonni a mezőgazdasági szakírókat: Antal Dániel, Mózes Pál, Nagy Miklós, Opra Pál, Pap István, Szövérdi Ferenc, Veress István, valamennyien később tanáraink a főiskolán. Sajnos, miután a szerkesztőség Bukarestbe költözik, egy évtizeden át a lap főleg fordításokat és az Előre rovataiból közöl. ’68-tól átalakul a lap, tízezerre emelkedik a példányszám, amikor a mezőgazdasági rovatot ’74-ig dr. Nagy Miklós vezeti, ’71–74-ig jelenik meg a négyoldalas szakmelléklet. A közművelődési rovat lelke Cseke Péter, a közügyi jegyzetek írásait ’78-tól Ferencz S. István vezérli. Jól benne voltunk a halvaszületett szocialista mezőgazdaságban, mikor a megyei „fejtágítóra”, továbbképzésre a gazdamérnökök közé bejött Ferenczes Pista, kéri, támogassuk a lapot, a negyedévi előfizetés díja „egy liter, nem is olyan jó bor ára…” Amikor a hazai lakosság élelmiszerfogyasztását „racionalizálta” egy törvény, a szarvasmarhák takarmányadagját is törvény írta elő. Mondtam az MTSZ-főmérnöknek, dr. Nagy Miklósnak, ez a törvény „enyhén szólva” nem tetszik. Nem baj, mondta F. Marci, jó, hogy a Mégnagyobb Miklós-nak igen… Amikor a Falvak népe szerkesztőbizottságnak pár tagja a Gyergyói-medencébe látogatott, utólag fehér asztal mellett Miklós bácsi elmondta nekem, hogy amikor 1962-ben jött az „alerta”, vagyis a mezőgazdasági szakemberek újraosztása, ő el kellett hagyja tanári állását a szakiskolában, és az egyik Kolozsvár környéki gazdaságba helyezték. A „pártelvtárs”, aki Kolozsváron vezette az akciót, könyörtelen volt. Miklós bácsi mondta, hogy ő már nem fiatal és állandó orvosi kezelésre van szüksége. Nem érdekel, „falun is meg lehet halni”. Tolakodnak az emlékek, de azok már ködbe vésznek. Sok Miklós bácsira, Pista bácsira, Géza bácsira lenne szükségünk… Szathmáry János, Gyergyószentmiklós [box type="shadow" ]Levélbontás oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hoz­zá­járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőségével.[/box]