tiszta égbolt
Aki megosztó, s aki megoszt...
A rómaiak nem minden népet rohantak le katonáikkal. Volt, hogy az ellenség körében zavart keltettek, összeugrasztották az erősebb és a gyengébb táborokat, kihasználták a különféle, egymásnak ellentmondó védelmi elképzeléseket, majd miután azok így meggyengültek, egyenként számoltak le az ellenfelekkel. Belviszály esetén is ez volt a módszer. „Oszd meg és uralkodj!”– volt a jelszó. Ha már nincs egység, egyetértés az ellenfél berkeiben, könnyebb elbánni vele, s olcsóbb is. Időt, erőt és energiát takarítottak meg ezzel a taktikával. Akár úgy is, hogy a gyengébb féllel szövetkeztek az erősebb ellen. A Biblia szerint a sátán, az őskígyó, a bukott angyal az, aki ellenkezést szít, megoszt, aki elülteti az ember szívében a kételyt, a bizalmatlanságot. „Valóban azt mondta az Úr, hogy nem ehettek a kert minden fájáról?”– kérdi Évától bizalomgerjesztőn. (Ter 3, 1-2)
Ez ma sincs másképp. A gazdasági, politikai vagy virtuális machinációk, különféle befolyásolási mesterkedések mind erről szólnak. Legyen szó reklámról, nagy szavakról, erőfitogtatásról vagy egyéb zsarolási eszközökről.
A globalizált közösségi médiában pedig nagyon is kapóra jön az emberi természet csapongó kettőssége. Az ember is megosztott, az áteredő bűn miatt széthasadt a lelke: vágyik a jóra, de a rosszra is kíváncsi. Hajtja a féktelen kitárulkozási vágy, ahol önként és dalolva enged a nyilvánosság kísértésének, mindent mások orrára akarna kötni, és mások összes titka érdekelné. A magánélet szentsége, a szemérmes szégyenérzet már nem annyira féltett, hogy fel ne adná, cserébe egy jó szaftos botrányért. Ennél is erősebb a hajlandóság a magamutogatásra, hogy megossza másokkal a konyha, magánélet, de még a hálószoba titkait is. Mert lájkvadászat nélkül nincs élet a halál előtt. Akkor is, ha valaki megosztó, ellentmondásos személyiség, tündöklik a kibertér dicsőségében, mert lám, szuverén, szókimondó, mehet a saját feje után, nem fogja vissza magát, hisz éppen azért „követik”, hogy ő milyen bátor volt, ő meg merte mondani, ő ki mert állni a sorból, a placcra, és le is aratta a siker gyümölcseit. „Felmászott a siker létrájára, csak azt nem vette észre, hogy az rossz falnak volt támasztva...” (Joseph Campbell)
Megosztom veled kenyeremet, házamat, kincseimet, hogy osztozz örömömben, és növekedjék bennünk a jó, a szép, a szent, az igaz, ami előre visz, ami tényleg a javunkra válik, s nem a kárunkra.
Jó lenne eltűnődni: valóban meg kell mindent osztanunk a világhálón? Érdekel ez másokat? Jó származik abból, ha folyton kifecsegjük titkainkat? Javunkra válik ez a kényszeres kibeszélés-kitárulkozás, ez a kínos megfelelési kényszer? E helyett nem lenne hasznosabb, ha sokkal több visszafogottsággal, önkorlátozással az általunk megosztott információk, képek, hírek inkább építenének, mint rombolnának? És mi lesz azzal a sok digitális szeméttel, amit magunk után hagyunk a neten? Azt ki takarítja el? Azt a hagyatékot ki tárgyalja le?...
Sokkal több csendre, igazi, mély, személyes kapcsolatra lenne szükségünk, – amikért ugyan áldozatot is kellene hozni –, de akkor nem a személytelen, könnyebbik megoldást választanánk.
Úgy tűnik, a közösségi, virtuális platformokat csupán pletykafészeknek használjuk, ahová minden szennyest, bóvlit, haszontalan dumát kiteregetünk. Megosztok, tehát vagyok, ahogy az egyik nagysikerű könyv címe is találóan fogalmaz. A közmondás szerint a tyúkok sem tojnak a piacon...
Ellenkező esetben a sok megosztással mi magunk válunk megosztóvá, egymás ellen fordítva embereket, felborzolva kedélyeket, ellenségeskedést szítva mások között, a közösség egysége helyett a széthúzást segítjük elő.
Osztozzunk egymás örömében úgy is, hogy lájkvadászat helyett imádkozzunk egymásért. Keressünk alkalmat a személyes találkozásra, és ne kössünk olyasmit mások orrára, ami nem rájuk tartozik. Mert nem kell senkin uralkodni, legfeljebb önző természetünkön.
Akkor talán kevésbé leszünk megosztóak.
peterpater.com
Ft. Sebestyén Péter
.jpg)
.jpg)
