borús égbolt
Ahol menő a székely ruha
Óvodai szereplésem alkalmával volt először rajtam székely ruha, és tisztán emlékszem, milyen büszkén lépegettem a népviseletben, majd minden egyes lépésem alkalmával mekkora csodálatot váltott ki belőlem a csizma ropogása. Később az elsőáldozáson öltöttük magunkra, majd jött a bérmálkozás, ezt követően pedig az iskolai ballagás. Egész kicsi korunktól végigkísér minket a népviselet. És akár jól érezzük magunkat benne, akár nem, bizony fel kell venni, hisz számos olyan alkalom van, amelynek elengedhetetlen részét képezi.
Nagy divat lett mostanában arról (is) beszélni, hogy a „mai fiatalok” nem szeretik felvenni a székely ruhát, sőt fel sem veszik, mondván: szégyen. Épp a napokban keveredtem bele egy beszélgetésbe, ahol ugyanez volt a téma, majd eléggé furcsán néztek rám, amikor megjegyeztem, hogy nem értek egyet, szó sincs ilyesmiről. Példaként kapásból az Ezer Székely Leány Napját hoztam fel, majd egy, a szívemhez közelebb álló programmal, a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnázium hagyományőrző napjával példálóztam.
Kilencedik osztályos koromban, 2006-ban hallottam első alkalommal a rendezvényről, ami először nem ragadta meg különösebben a figyelmem. Arra gondoltam, hogy biztos unalmas, mert hát mi izgalmas lehet abban, hogy egész nap székely ruhában vagyunk az iskolában, nem?!
Hát nem. Addig semmiben nem csalódtam ilyen kellemesen, mint az első „salamonos” hagyományőrző napomban. Körülbelül öt perce tartózkodtam az iskolában, és máris megbántam, hogy nem öltöttem magamra a népviseletet, a többieket látva pedig elhatároztam, hogy ugyanezt a hibát még egyszer nem követem el. Így is volt, tizedikben, tizenegyedikben és végzősként is székely ruha volt rajtam a jeles rendezvényen, amelynek minden egyes percét igyekeztem a lehető legjobban megélni: tárgyakat vinni az osztálymúzeumunkba, bekapcsolódni az iskola előtti körtáncba, és egész nap ropni még akkor is, ha túl szűk volt a csizma, vagy két számmal nagyobb, mert éppenséggel kölcsön kellett kérni. Csoda egy rendezvény ez, ahol nem akkor vagy kakukktojás, ha népviselet van rajtad, hanem épp fordítva!
Múlt héten már újságíróként látogattam el egykori iskolám rendezvényére, amely azóta még színvonalasabb. Kicsit furcsa volt, amikor a bejáratnál regisztrálni kellett, mivel eszembe juttatta, hogy most már vendégként vagyok jelen, de csak ennyi problémánk legyen – gondoltam.
Kellemes volt végiglátogatni az osztálymúzeumokat, találkozni az egykori tanárokkal, nézni, ahogyan a diákok önfeledten táncolnak a folyosón kialakított táncházban, és milyen sokan vannak népviseletben. Nemcsak székelyben, hanem például csángóban is. Egyik kilencedikes fiúnak meg is jegyeztem, hogy „fogadjunk, jövőre már rajtad is lesz székely ruha”, a mosolygásából pedig arra következtettem, hogy igazam van.
Szerintem egyáltalán nem kell attól tartanunk, hogy elmarad a népviselet hagyománya. Aki pedig mégis aggódna, látogasson el egy hasonló rendezvényre. Ahol a fiatalok nem piros pontért vagy tizesért öltik magukra a székely ruhát, hanem mert manapság az is menő.
Kertész László
