enyhe havazás
borús égbolt
Afganisztán a hírekben
Most éppen Afganisztán szerepel a vezető hírekben. Még pár napig, talán, utána történik másvalami, ami elvonja erről a világ figyelmét. Most azok malmára hajtják a vizet a történések – és a róluk beszámoló hírek –, akik nem Amerikának szurkoltak. Az amerikai kivonulást húsz év állandó jelenlét után az amerikai expanzió, dominancia csődjének, a világ csendőre szerep végének tekintik. Mindenki arról beszél, hogy a 2011. szeptember 11-én az Amerikai Egyesült Államok ellen végrehajtott terrortámadásokra ellenlépésként – az al-Kaida terrorszervezet kiképzőtáborainak felszámolása céljából – az amerikaiak és a NATO-beli szövetségeseik lerohanták Afganisztánt, és Amerika-barát kormány megalakulását, nyugati típusú demokrácia meghonosítását tűzték ki célul, megdöntve a tálibok kormányzását.
De kik is a tálibok, és kik juttatták őket hatalomra? Mai értelmezés szerint a tálibok az iszlám radikális változatát képviselő szunnita iszlamista mozgalom és pastu nacionalista katonai szervezet tagjai. Eredetileg tanítvány volt a szó jelentése, a pastu társadalom vezető rétegének iszlám iskolákban képzett fiatal tagjait jelölte. Később a pakisztáni afgán menekültek vallási iskoláiból eredő mozgalom tagjait nevezték táliboknak. A tálib mozgalom Afganisztán szovjet megszállása idején – 1979 és 1989 között – mint a kommunista rendszer ellenzéke a CIA támogatását élvezte, és rendre uralma alá hajtotta az ország egy-egy részét. Tehát az amerikaiak által katonai és pénzügyi támogatásban részesült tálibok az al-Kaidával való együttműködésükért kegyvesztettek lettek és ellenséggé váltak, s az amerikai intervenció vetett véget a szovjet kivonulás óta eltelt évtized káosszal, polgárháborúval terhelt időszakának.
A Gorbacsov által levezényelt szovjet kivonulást 1989-ben sokan Amerika és az általa képviselt nyugati világ és civilizáció, ideológia győzelmének tekintették. Az amerikai kivonulást most ugyanennek a kudarcának tekintik.
A modern afgán államot 1747-ben alapította Ahmad Sah Durrani, de a területnek több ezer éves múltja, civilizációja és kultúrája van. Ahmadot fia, Timur, majd unokája, Zaman követte a trónon. Az ázsiai brit expanzió következtében a 19. században kitört az első brit–afgán háború, rövid idő alatt ezt még kettő követte, Afganisztán elveszítette területei részét. Ekkor a Barakzai dinasztia tagjai uralkodtak. 1919-ben foglalta el a trónt Amanullah kán, aki megszüntette az erős brit befolyást, 1933 és 1973 között, Zahir sah uralma alatt stabilitás jellemezte az országot. 1973-ban a miniszterelnök, Daud kán államcsínyt hajtott végre, és 1978-ig regnált, míg a kommunista Afgán Demokratikus Néppárt puccsot hajtott végre, s meg nem ölte az uralkodót és családját. Az újonnan hatalomra került rezsim megsegítésére vonultak be a szovjet csapatok Afganisztánba, de ők sem tudták felszámolni a polgárháborús állapotokat.
A történet további része már ismert. Amiről nem sokat beszélnek, az a sok millió afgán által elszenvedett mérhetetlen megaláztatás, megélt szenvedés, gyakorlatilag nemzedékek nőttek fel ellentmondást nem tűrő, de egymással szöges ellentétben álló ideológiákat képviselő uralmak alatt. Most attól tartanak Nyugaton, hogy újabb menekültáradat indul a mintegy 36 milliós országból, mint történt az a szír konfliktus idején, előidézve a hatásait máig éreztető 2015-ös menekültválságot.
Ma még tartja magát a hírekben Afganisztán, holnapra megfeledkezünk milliók szenvedéséről…
Sarány István
.jpg)
