A faluközösségtől a parlamentig minden láncszem egyaránt fontos Vasárnap választunk. A jövő hét már úgy kezdődik el, hogy tudjuk, kik vezetnek bennünket az elkövetkező négy évben. Vajon sikerül-e megőrizni az RMDSZ fölényét Udvar­helyszéken? Egyáltalán: miért fontos ez a fölény? Többek között ezeket a kérdéseket boncolgattuk Bí­ró Barna Botonddal, aki megyei tanácsos és jelölt, de az Udvarhelyszéki RMDSZ ügyvezető elnökeként kampányfőnök is, aki a háttérből irányította az elmúlt hetek tevékenységét. – Lassan véget ér a választási kampány. A helyhatósági választásokat megelőző időszak hozott néhány meglepetést, újdonságot Udvarhelyszéken is. – Valóban pár nap van addig, hogy az emberek megmutassák, kik azok a jelöltek, akiket bizalmukkal kitüntetnek. Az RMDSZ olyan kampányon lesz túl, amelyről már az év elején elhatároztuk, hogy eredményekre épülő, valós terveket bemutató tevékenység lesz, ahol nem a jelöltekről beszélünk többet, hanem a közösségek, az emberek gondjaira koncentrálunk. Úgy gondolom, hogy ezzel a kampánnyal a legtöbb helyen elértük a célunkat, hiszen be tudtuk mutatni azokat a megvalósításokat, amelyeket az elmúlt időszakban az RMDSZ helyi, megyei és parlamenti csoportja közösen elért, illetve sikerült ismertetnünk elképzeléseinket a következő négy évre vonatkozóan, hiszen vannak már letéve pályázataink, és olyan konkrét terveink is, amelyekkel kapcsolatosan – ha például uniós forrásokra lehetőség nyílik – azonnal kész dokumentációt tudunk letenni az asztalra. A jelöltállítás folyamatát pedig úgy készítettük elő, hogy minél jobban bevonjuk ebbe a helyi közösségeket, kikérjük a lakók véleményét. Vannak olyan települések, ahol a folytonosságot támogatja a közösség, és így a széki szervezet is (pl. Oroszhegy, Székelyvarság). Ezeken a helyeken a vezetők bizonyították rátermettségüket, és a lakosok továbbra is megbíznak bennük. Ahol viszont többen is indulni akartak a választásokon, az RMDSZ – egyetlen politikai szervezetként – megadta a közösségnek a lehetőséget, hogy maga döntse el, hogy ki legyen a Szövetség jelöltje. – Melyek az előválasztások utáni tapasztalatok? – Kiemelném Homoród­szent­mártont mint pozitív példát. Előválasztáson dőlt el, hogy ki lesz az RMDSZ polgármesterjelöltje a községben, és annak ellenére, hogy egy nagyon szoros verseny alakult ki a résztvevők között, az a személy, aki végül alulmaradt Jakab Attilával szemben, miután túltette magát a vereségen, beállt a győztes jelölt mellé, és azóta a közösség érdekeit szem előtt tartva tevékenykedik. Ez követendő példa lehetne, hiszen hányszor előfordult már, hogy az előválasztás után a vesztes fél kiállt a szervezetből, és függetlenként indult a választásokon, vagy – mint ahogy Székelyudvarhelyen történt – voltak, akik ki sem mertek állni, pontosabban Bunta Levente kihátrált az előzetes megmérettetésből. Így lett itt Arros Orsolya a Szövetség jelöltje. – Miért fontos a közösség erős támogatása? – Akkor tud fejlődni igazán egy település, ha be tudjuk bizonyítani, ha megértik az emberek, hogy miért fontos, hogy többségbe kerüljön az RMDSZ a helyi tanácsokban, a megyei testületben, hogy RMDSZ-esek legyenek a polgármesterek, majd ősszel a parlamentbe is küldhessünk képviselőket és szenátorokat. A jövőben is bármikor lehet kormányzati tényező a szövetség, és akkor is, máskor is minden lépcsőfok fontos. Úgy lehet igazán segíteni a közösségeken, ha ezek a szintek egymáshoz kapcsolódnak. Hiszen láthatjuk, hogy például a községek költségvetése mennyire kevés, és milyen sok a tennivaló, saját erőből jóval kevesebbet tudnának megvalósítani, mint amennyit a megyei tanácsi, a kormányzati vagy akár európai uniós segítséggel sikerül. Éppen ezért arra biztatom az embereket, hogy annak ellenére, hogy személyes szimpátiák vagy rokoni szálak fűzik őket a jelöltekhez, azt nézzék meg, és azt vegyék figyelembe, hogy közülük ki az, aki valóban segíteni tud az adott közösségen, ki mögött áll egy igazi csapat, és arra bízzák a települések vezetését. – Van arra példa, hogy miért hátrányos, ha nincs RMDSZ-es többség a tanácsban? – Ott van például Felső­boldogfalva. Hiába, hogy 2012-ben RMDSZ-es lett a polgármester, viszont a tanácsban a többséget az ellenzék szerezte meg, tehát Sándor Józsefnek nem volt megfelelő támogatottsága. Emiatt az elmúlt négy évben picit megtorpant a község. A tanácsosok mindent próbáltak megakadályozni, amit a polgármester szeretett volna. Minden energia a küzdelemre ment el. A polgármestert (aki most ismét jelölt) ismerik a községben, és jól tudják, hogy egy hatékony ember, tudja, hogy mit akar, és érti is, hogy miként lehet elérni, mégsem mentek a dolgok elébb. Sőt a tanácsban uralkodó ellenséges hangulat a közhangulatot is megmérgezte, és ahol a politikai viták eddig vezetnek, ott nagyon nehéz újból rendbe hozni a közösséget. – Székelyudvarhelyt nem kerülhetjük meg ebben a beszélgetésben. – Mi itt is arra törekedtünk a választási kampány során, hogy megvalósítható terveket és olyan csapatot mutassunk be, amely új lendületet, pezsgést hoz a város életébe. Szerintünk nem az a követendő út, hogy négy év megspórolt pénzét a választási kampányban „felavassuk”. Olyan polgármestert szeretnénk Székelyudvarhelyen, aki nemcsak kampányban jár az emberek közé, nemcsak ilyenkor dolgozik, hanem folyamatosan. Hiszem azt, hogy egy politikus tevékenységét nem szabad a választási kampányoknak meghatározniuk. Kisebbségben élő közösség, mint például az erdélyi magyarság esetében nagyon káros a populizmus, amelynek „eredményét” végül is a közösségek bánják, többek között szerintem ez is az oka annak, hogy nő a távolság a politikusok és az emberek között. Mi ezért nem vettünk részt semmiféle sárdobálásban, nem ültünk fel Bunta Levente még hivatalban lévő polgármester provokációira, annak ellenére, hogy támadtak minket nyilvánosan, személyesen egyaránt. Érdekes jelenség, hogy itt 2000 óta minden választáson az RMDSZ-szel szemben állók úgy próbálnak politikai tőkét kovácsolni maguknak, hogy dr. Verestóy Attila szenátort szidják. Sokan még most is úgy gondolják, hogy ez még mindig hatásos. Mi úgy véljük, hogy nem egymás lejáratásával kellene foglalkozni, hanem válaszokat adni az emberek problémáira, hiszen – mint ahogy nemrég Birtalan József városi elnök fogalmazott – ez a zajkeltés csak arra jó, hogy elterelje a valós problémákról a figyelmet. És valós problémák Székelyudvarhelyen vannak, akár a közbiztonságra, akár az adóterhek csökkentésére, az európai uniós lehetőségek hatékony kihasználására gondolunk. Ezekről kellene beszélni, és olyan járható utakat, megoldásokat kéne vázolni, amelyből az emberek megérthetik, hogy mi lesz az irány a következő időszakban. A kampányban is az őszinteséget tartottuk fontosnak. Mi nem teszünk olyan ígéreteket, amiket nem tudunk betartani. Felelős politikus nem is ígérhet ilyent, mert tudja, hogy számon lehet kérni rajta négy év múlva. Egyébként több helyen is vannak olyan jelöltek, akik négyévente előkerülnek, és hangzatos üzeneteket tűznek a zászlójukra, viszont a közösség látja, hogy a szép mondatok mögött nem mindig van tartalom, és nem hordozzák azt a bizonyosságot, hogy ha odakerül, meg is tudja valósítani, amit ígér. Könnyű nagy dolgokat mondani, ha valakit nem is fenyeget az a veszély, hogy négy év múlva számon is kérhetik rajta. – Sikerül megismételni a négy évvel ezelőtti eredményt, amikor két település kivételével mindenütt RMDSZ-es lett a polgármester? – Már nem is így tevődik fel a kérdés. Ott van például Ká­polnásfalu, ahol az MPP-s településvezetővel, Benedek Lászlóval végig jól tudtunk együtt dolgozni, akár mint RMDSZ, akár mint megyei tanács. Itt a Szövetség nem indított polgármesterjelöltet, továbbra is támogatjuk Benedek Lászlót. Homoródalmáson pedig Tikosi László, Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatalának korábbi műszaki igazgatója indul független jelöltként, őt az RMDSZ támogatja a választáson, és utána is. – Mi lesz vasárnap? – Pecsételjünk háromszor a tulipánra! Asztalos Ágnes