szórványos felhőzet
kevés felhő
erős felhőzet
A világbajnokság mi vagyunk
Elkapott engem is a fociláz, hiszen négyévente csak egyszer rendeznek labdarúgó világbajnokságot, ha csak tehetem, nézem a mérkőzéseket. Ebben persze nincs semmi rendkívüli, így van ezzel a fél világ. A másik fele meg bosszankodik, hogy a párja miért nézi ezt a marhaságot. A foci amúgy is csak az üzletről szól, a játékosok ha kell, ha nem színészkednek, ez már rég nem sport. Nem beszélve a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség korrupciós ügyeiről. Ezekben a vélekedésekben bizony sok igazság van. És mégis a fél világ – mert ugye mindenki nem fér be a stadionokba – a képernyőre van tapadva, s van, aki egyenesen lélegzetvisszafojtva követi az oroszországi eseményeket. Egy sportszociológus ismerősöm szokta mondani, hogy a labdarúgás valójában a társadalom tükre. Egy tudós megállapításával amúgy sem célszerű vitatkozni, de nem kellett különösebben győzködnie, hogy belássam: igaza van. A világbajnokság ma már az egész világot behálózó társadalmi jelenséggé nőtte ki magát. Nélkülünk, nézők nélkül ugyanis csöppet sem lenne érdekes, hogy huszonkét ember rúgja a labdát és a végén a németek egy utolsó perces szabadrúgás-góllal nyernek. Elég csak arra gondolnunk, hogy mekkora ünnepséget csaptak az Angliától 6–1-re kikapó panamaiak annak örömére, hogy válogatottjuk megszerezte az első világbajnoki gólját. És így van ez jól, mert a mérkőzéseken tulajdonképpen embertársainkhoz és világhoz kötődő viszonyainkat éljük át. Ezt talán az egykori világsztár, de onnan karrierje vége után mélyre süllyedő Maradona teátrális – nem feltétlenül úriemberhez méltó – gesztusai jelenítették meg a legszemléletesebben. De ne higgyük azt, hogy a világbajnokság a bukott csillagokról szól. Sokkal inkább rólunk. Rólunk, akik este felkeresünk egy csíkszeredai teraszt és közösen meccset nézünk, vagy házi tippversenyt szervezünk, és diszkréten froclizzuk kedves ismerőseinket, ha látványosan mellélőttek. A világbajnokság egyfajta négyévente ismétlődő rituálé, amely ilyenkor kedélyesen felbolygatja egyhangú hétköznapjainkat. A világbajnokság mi vagyunk.
Kiss Előd-Gergely
