Ne vegye illetlenségnek az olvasó, de szeretném – jobban mondva: ragaszkodom ahhoz –, hogy felkeltsem érdeklődését a történelem iránt, kedvet csináljak a történelmi ismeretek gyarapításához. Mert nem szégyen tudni, hogy mi történt s történik szűkebb környezetünkben és a nagyvilágban. Közben meggyőződhetünk arról is, hogy a történelem nem a legszebb mese. A történések megértéséhez és helyes értelmezéséhez objektivitás szükséges. A történetírásban fontosnak tartom azt, hogy a történész – az események rögzítője – ismerje a tényeket és legyen hozzá tehetsége, hogy azokat pontosan és érzékletesen rögzítse. Így munkája időálló, ő maga halhatatlan lehet. A történelmi események ismertetésének fontos forrása a kortársak – az események tanúi, átélői – által lejegyzettek, ezek nélkül a történész munkája fikció, szépen hangzó mese maradhat. S ami még nagyon fontos: az objektivitás! Ragaszkodni kell a valósághoz, annak hű tükrözéséhez, az események értelmezéséhez, megkeresve a logikus összefüggéseket. A valós múlt ismerete segít a jövőkép megrajzolásában, az igazság csak megértést, szimpátiát eredményezhet, nem követel magyarázatot. Sok esetben a történészek megfontolandó következtetésekre jutnak, megszívlelendő tanulságokat vonnak le, ugyanakkor segítenek az irodalmi művek megértésében, értelmezésében. Megfontolandó némely történész véleménye, miszerint „a történelem a legszebb mese...”. Ezzel szemben marad az igény, miszerint a történelem a múlt valós ábrázolása kell legyen, torz értelmezések, belemagyarázások nélkül. Kósa Gergely, Csíkszereda