Hirdetés

A színfalak mögött

Élménynek bizonyult az önkéntes diákmunka az idei Unscene Művészeti Egyetemek Fesztiválján, melyet május 3–9. között szerveztek Csíkszeredában. Sapis diákok is részt vettek mint önkéntesek és nézők. Három elsőéves román–angol szakos hallgatóval beszélgettünk tapasztalataikról. Alexa, Marika és Gréta betekinthettek a színházmozgalomba és a kulisszák mögé, sok tapasztalattal gazdagodtak.

HN-információ
Becsült olvasási idő: 7 perc
A színfalak mögött
Kálmán Alexandra, Balló Mária és Sándor Gréta

– Mi motivált abban, hogy egyetem mellett vállaljátok az önkéntességet is? 

Kálmán Alexandra: Az önkénteskedés minden téren új lehetőségeket ad, ami által különböző tapasztalatokat szerezhetünk új területeken. Mindig is érdekelt a színház és annak világa, így az Unscene által betekintést nyerhettem még a kulisszák mögé is, pluszélményként pedig azt mondhatom, hogy ha volt kedvünk, minden színdarabot megnézhettünk. Jó társaságban, vidáman töltöttük el a hetet, és még a szakmai gyakorlatunkba is beleszámít.
Balló Mária: Egyetértek Alexával, az Unscene fesztiválon vállalt önkéntes munka több szempontból nyereséggel járt. Nemcsak a szakmai gyakorlatunk egy részét teljesítettük, hanem a kulisszák mögé is betekinthettünk, ami külön élmény volt számomra.
Sándor Gréta: Már a kihirdetés percétől szimpatikus volt számomra az egész fesztivál koncepciója, de még inkább felkeltette az érdeklődésemet, amikor az egyik óránkon részletesebben elmondták, hogy miről is fog szólni az önkéntességünk. Így a barátnőimmel szívesen vállaltuk, hisz szerettünk volna valami újba belekóstolni a „színfalak mögött”.

– Milyen feladatokat végeztetek a fesztiválon? 

K. A.: Nem voltak nehéz feladatok, sőt érdekesek és változatosak voltak. A jegyek névsor szerinti kiosztásától a színészek vacsoráztatásáig mindent csináltunk, például matricákat vágtunk margóvágóval, ruhatáraztunk, a kulisszák mögött is segédkeztünk és jegyeket is szakítottunk a belépésnél. Nem is fáradtunk el, hiszen vitt a pörgés, és egy-egy előadás alatt pihenni is volt időnk. 
B. M.: Nem éreztük megterhelőnek azt sem, ha a szemetet kellett kidobni, hiszen együtt tettük a szervezőkkel teljessé és széppé ezt a fesztivált. A színház igazgatója is említette nekünk, hogy együtt tudjuk tökéletessé tenni ezt a pár napot, mi önkéntesek, az előadók és a szervezők. 
S. G.: Ezek mellett az is könnyítette a munkát, hogy mindenki közvetlen, barátságos és figyelmes volt. Egymás keze alá dolgoztunk, így nem volt semmi probléma. 

– Milyen tapasztalatokat sze­reztetek? 

K. A.: Új embereket ismertünk meg, velünk egykorúakat, akik megosztották a tapasztalataikat, elmondták, hogy milyen művészeti egyetemen tanulni. Számomra a fesztivál nagyon sok új tapasztalattal járt, kipróbálhattuk magunkat különböző feladatokban, és ezek mellett még jól is éreztük magunkat. Belekóstolhattunk abba, milyen is fesztivált szervezni, mennyire aprólékos és precíz a folyamat. Rájöttem, mennyire fontos az egymás iránti kölcsönös tisztelet és türelem. Összegzésként azt mondanám, hogy a csapatmunka és az együttműködés a kulcsa mindennek. 
B. M. és S. G.: Beleláthat­tunk abba, milyen sok stresszel és rohanással jár egy ilyen kaliberű esemény megszervezése, de a végeredmény mindent megér. 

– Mik voltak az előnyei és a hátrányai az önkéntességnek?

K. A.: Amint az előbb említettem, sok új embert ismerhettem meg, ez számomra az egyik előny. Ugyanakkor idegen nyelven is kellett kommunikálni, ami kihívás, de egyben jó gyakorlási lehetőség is volt. Hátrányokat nem tapasztaltam.
S. G.: Legnagyobb előnynek gondolom a tapasztalatszerzést jó társaság körében, ugyanakkor azt, hogy sok előadást megnézhettünk, amire lehet, hogy máskor, az egyetem mellett nem lett volna alkalmunk. Hátrányként talán az időhiányt említeném meg, mert az egyetem mellett kevés időnk maradt, így volt néhány álmatlan éjszaka, amit tanulással töltöttünk, de minden percét megérte. 
B. M.: Szerintem az önkén­teskedésnek semmilyen hátránya nem volt, mivel egy dolog akkor is ha negatív, hozzájárul az új tapasztalatok szerzéséhez, és mindenből tanulunk valami újat. Néhány előny, amit megemlítenék, Alexához hasonlóan, az új emberek megismerése – az ország különböző részeiről érkeztek előadók –, valamint más nyelvek használatának gyakorlása. Talán az egyik legfontosabb tényező, hogy profi és segítőkész csapattal dolgozhattunk együtt.

– Melyik a kedvenc élményetek, amit a fesztivál alatt szereztetek?

B. M.: A kedvenc élményem a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem román szakos hallgatóinak előadásához kapcsolódik. A kö­zönséget szólították meg, és ez nagyon erős hatással volt rám. De az összes előadás új élményt nyújtott számomra, melyből építkezni és inspirálódni lehet. A másik jó élmény a kreatív írás workshop volt, ahol megtapasztalhattam, hogy az írásnak milyen erős hatása lehet a lelkedre, és mennyit tud adni a mindennapjaidban. 
S. G.: Rengeteg élménnyel gazdagodtam a fesztivál alatt, de talán a kedvencem az összes közül a hétfő esti random koncert volt, amit a résztvevők adtak elő. Hihetetlennek találtam, hogy emberek, akik pár napja még nem is ismerték egymást, vagy akár nem is beszélnek közös nyelvet, ennyire harmonikusan tudnak együtt zenélni és értik egymást a zenén keresztül. 
K. A.: Grétához hasonlóan engem is a rögtönzött közös koncert fogott meg a legjobban. A színházon túl a zene közös nyelvnek bizonyult, amely képes volt bármilyen akadályt – például a nyelvit – áthidalni.

Ferencz Csilla



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!