A ferencrendiek templomában a kétemeletes barokk főoltár „hatalmas”, íves alaprajzú építménye teljesen betölti az egyenes záródású magas szentélyt s a „teatrum sacrum” jellegű elrendezésben az oszlopok és pillérek által meghatározott fülkékben kaptak helyet a szobrok. A barokkra jellemző oszlopos architektúrát dús ornamentika (gazdag kiképzésű, aranyozott pillér- és oszlopfők, az oszlopok között lecsüngő fűzérdíszek) fogja körül. A volutás szélű retabulum (hátfal) alsó részét párkány zárja le, erre támaszkodnak a hangsúlyos középső rész tartóelemei. Az oltár középpontjában, félköríves fülkében kapott helyet az a XVIII. századi Mária-szobor („Virgo Singularis”), melyet a közel­múltban Mihály Ferenc szovátai res­taurátorművész restaurált. A Má­ria-szobor aranyozott koronából és csavart szélű drapériából képzett félbaldachin alatt jelenik meg, lábával pedig egy eretnekre tapos, amelynek rövidülésben megmintázott alakja bal kezében tollat tart. A baldachint a sudarasodó kompozit­oszlopok között az apostolfejedelmek fából készült szobra fogja közre. Szent Pétert külseje és attribútumai alapján könnyű felismerni: göndör haj, rövid, erős szakáll; kezeiben irattekercs és kulcsok, amiket Mária felé nyújt. A Máriának szentelt oltárokon az ősegyház fejét a másik apostolszenttel, Pállal együtt szokták ábrázolni. Az Apostolok Cselekedeteiben őket említik a legtöbbet. Pál apostolra Péterhez hasonlóan a kopasz fejtető jellemző. Hegyes szakállat visel, kezében könyvet és kardot fog. Az apostolfejedelmek mellett, a retabulum volutáin áll Szent István és Szent László Árpád-házi királyok ugyancsak fából készült szobra, a rájuk jellemző szimbólumokkal. A köpenyben, kard nélkül ábrázolt első magyar király legendájának azt az (barokk korban elterjedt) epizódját láthatjuk, amint koronáját felajánlja a Magyarok Nagyasszonyának, illetve az országot Mária oltalmába ajánlja. A másik oldalon (Szent Pál mellett) a keresztény magyar állam megszilárdítója, a lovagkirály alakja figyelhető meg. Páncélosan, köpenyben, karddal, koronával van megjelenítve. A négy kompozitoszlop és pillér által képzett retabulum archi­tektúráját hangsúlyos, tört ívű koronázópárkány fogja össze. A párkányra könnyed, homorú oromzat támaszkodik, amelyet aranyozott fitomorf motívumok és volutás párkányon álló, adoráló angyalok fognak közre. A kis híján a boltozatmagasságig érő oromfalon a kínhalált szenvedett Krisztus, az Atyaisten és a Szentléleket megszemélyesítő sugárnyalábok, valamint az elnagyolt kidolgozású puttófejek láthatók. Alattuk felhőket imitáló ezüstös domborművek vannak. A Szentháromság ábrázolása ez esetben az Áldozócsütörtök utáni „pillanatképnek” is nevezhető, Jézus kezében fogja a keresztet, frissek a sebei. A ferences templom főoltára a dicsőítésre választott címszent életének legfontosabb jelenetét – Mária megkoronázását és mennybevételét – mutatja be. Az előadásnak ebben az epikai részletezésében a kialakítás közt elmaradhatatlan a logikai kapcsolat. A barokk idején különösen kedvelt téma Mária életének, az apostolok közül Péternek és Pálnak, a szentek közül a helyi, jelentős személyeknek az ábrázolásai. A főoltár emeletes retabuluma előtt egy tömbszerűen kiképzett szarkofág alakú stipes áll, amelyet antependium fed be. (Az alépítményt könnyed faragású aranyozott ékítmények díszítik.) A ráhelyezkedő menza (oltárasztal) lapja csekély előugrású, szélét lemezek között félpálca tagolja. Ezen helyezkedik el a szentelt ostyák őrzésére szolgáló emeletes szekrény, a tabernákulum, amelynek felső fülkéjét íves párkány zárja le.1 Kovács Árpád 1 Kovács Árpád: A székely­udvarhelyi ferences templom. Adalékok a ferences épületegyüttes építéstörténetéhez. Székely­ud­varhely, 2007. 25–28.