Templomaink felbecsülhetetlen kincsei közé tartoznak az orgonák. A hangszerek királynőjének tartott bonyolult szerkezetek a barokk korban terjedtek el vidékünkön is. A keresztúri egyházkör unitárius templomai orgonáinak bemutatására vállalkozott sorozatában Márk Attila. Siménfalva, az Alsó-Nyikómente legnagyobb települése és községközpontja. Nevét a régi középkori temploma védőszentjéről, Szent Simonról kapta, eredetileg Semjénfalva volt a neve. Bár az első írásos említése a falunak 1333-ból való, mégis az első, biztosan Siménfalvára vonatkozó írott adat 1566-ból maradt ránk. Arról, hogy az unitárius egyházközség mikor alakult, nincs írásos emlék. Székelyszentmiklóshoz tartozott mint leányegyház, akárcsak Medesér, Tordátfalva és a két Kede. Nagyon hamar, már 1585-ben önállósult, és a jelek szerint a következő években templom építéséhez kezdett. Ezt bizonyítja régi harangja, amelyet 1576-ban Székely Mózes, Siménfalva birtokos főura öntetett és a szabadságharcban ágyúgolyónak vittek el. A templomépítés másik tanúja, a templom déli bejárata fölött található 1586-os évszám. A templom kőből épült, zsindelyfedéllel. Az 1789-es Generalis Visitatio pontos leírást ad a templomról. A mennyezetén a következő írás volt látható: „Anno 1733 csináltatott ez a mennyezet szászkézdi Asztalos György által existentibus Ministris Parocho Georgio Kadácsi, Ludi rectore Samuele Pesthi.” Az évszázadok folyamán megerősödött gyülekezet Kolozsvári Archizencki Sámuel lelkész és Jakab András gondnok idején 1808 és 1811 között felépítik az új templomot. A munkálat 2452 forint 54 pénzbe került. 1836-ban már javítani kellett. A javítás keretén belül 2, fából készült karzatot építenek, amelynek költségeire a számadási jegyzőkönyv adatai szerint adomány érkezett be: „Pénz bevétel: 11. Néhai jó emlékezetű Tkts. Pataki Ferentz Ur az éneklő Kar készítésére még éltében ajándékozott 92 Mfrt.” A pénzkiadások sorában: „Ezen Templomban csináltatott két fábol valo karokat, mellyekre költött eszerént: Vett 108 szál Deszkákat mellyekért adott 22,60 frt-ot, Kar alá valo gerendáknak vett fenyő fákért adott 18 frt.Ezt a’ Kart készítő Mester embereknek fizetett 65 Mfrt. Ezek mellett dolgozo segédekre költött s’ a gerendák el hozása alkalmávalis 0,72 mfrt./ 400 Létzszegért, párkánt fel foglalo 6 vas horgonynak csináltatásokért, mellyekből a’ Templom párkányábanis ment, a’ Kovátsnak fizetett 1,20 Mfrt. Az írt Mester embereknek italokra ismét 4 frt./ 6. A’ Templom a mint a’ fennebbi költségekis mutatják, megujjíttatott, egészbe szépen ki készíttetett, két festékes karokkal meg is ékesíttetett.” A templomba 1811-ben kissolymosi Mátéfi István saját költségén készíttetett egy 4 regiszteres orgonát, így a siménfalvi orgona az egyik, legkorábban épült unitárius orgona. Sajnos, a készítési időből való jegyzőkönyvek hiányában nem tudunk szinte semmit az építés körülményeiről. Így, az Ürmösi Kálmán lelkész által, 1879-ben írt, és a Keresztény Magvetőben megjelent egyházközségi monográfiában közölt információ rendkívül értékessé válik. A rendelkezésünkre álló jegyzőkönyvekből azt is megtudjuk, hogy fúvóját szíjjal működtették. 1835-ben ezt ki kellett cserélni: „8. Orgona huzo szijjuért adott 1frt 50 pénz.” 1839. december 11–12-én Tordai Székely Miklós püspök vizitációt tartott Siménfalván, a jegyzőkönyvben a templomot részletesen számba vették: „Ezen telken vagyon nem’ régibe épült Kő templom cserép fedél alatt felölről festett székekkel hasonlo karzatokkal és orgonával ellátva... Az orgonát N. Solymosi Matefi István Ur tulajdon költségén készítette.” A pénzkiadások sorában pedig egy újabb orgonahúzó szíjért 1 magyar forintot fizettek. A siménfalviak saját orgonájuk mellett 2 másik orgona építéséhez járultak hozzá adományaikkal: 1844-ben 0,38 forinttal segítették a székelykeresztúri unitárius templom orgonájának építését, majd 1849-ben, 1,20 forinttal az énlaki orgona építését. 1847-ben „orgonaigazítás” történt, 25 magyar forintba került. 1862-ben a siménfalvi egyházközség elhatározza, hogy új orgonát építtet. Az 1864-ben tartott püspöki vizitációs jegyzőkönyvben, a felsorolt javak között, a „levelek” rovatban, jelzik az 1862-ben kötött szerződést: „k.) 1862.beli L betűs szerződvény, az uj orgona iránt.” Korabeli jegyzőkönyv hiányában nem ismerjük a csere okát. Az orgona elkészítése alkalmával a kart rendbe szedték: újra padolták, padokat készítettek belé, az orgonafeljárathoz ajtót szerelnek. Az orgona elkészítése érdekében adományok érkeztek: „10.Az ekkla készíttetvén a régi orgona helyett egy egészen újat, az ekkla tagjai e szent végre istenes indulatból adományoztak összesen 200 frt. 97 Dr.” Az új orgona ára 425 forint o. é., melyből az orgonaművész a régi orgonát 200 forint értékben vette át. A számadási jegyzőkönyvek beszámolnak az említett év orgona költségeiről: „25. Készíttetett az ekkla egy uj orgonát, melyre költötte szerénti az orgona csinálóval szerződésre lépvén s annak következtében hozza több alkalommal utazni kelletvén, ezekre, és fuvarbérre az orgona beállítása ideje alatt a szerződés szerint az orgona csináló italáról az ekklának kelletvén gondoskodni, arra kiadott összesen7,95 frt./ az orgonához kellető anyagokért Kereszturra és Segesvárra járt követekre költött 1 frt./- az orgona csináló mellett dolgozott mester emberekre költött 3,84 frt. Levén az orgona csináló fizetése a bele szegődött régi orgonán kivül 400 f.o.ért., ebből megfizetett 310 frt., fizetetlen még 90 f./- az orgona csináló haza szállításakor a fuvarosokra tett költésis bele számítva költött összesen 2,30 frt.” 1879-ben Ürmösi Kálmán lelkész egyházközségi monográfiájában a következőket írja az orgonáról: „...új, kettős testben nyugvó 6 változatu, egy dob és egy tremolóval ellátott orgona.” Ugyancsak ő említi, hogy a karzatot is megfestették, a munka értéke 47 forint volt. Bár a számadási jegyzőkönyv nem említi az orgonakészítő nevét, az orgonafelmérő utunkon az orgona szélszekrényének jobb szárnyában felfedeztünk egy fehér papírra fekete tintával írt bejegyzést, mely tisztázta az orgonakészítő mester kilétét: „Isten ditsőségére az Al. Siménfalvi Unitaria Ekkla tagai köz egyezetéből készíttetett hatszáz pengő forintokkal, mellyből két százat az Ekkla pénztárából kétszázba a’ régi kis orgona adatot két százat pedig az Ekkla tagai Istenes indulatból és vallásos buzgóságból adakoztatott.” Mellette, ugyancsak fekete tintával: „Én Szőts Samu, Emű készittője a nevemet ide, Emlékül Jegyzője Ohajtom hogy soká it e szent teremben hangjaid hassanak áldozatul Menyben.” Dávid István Műemlék orgonák Erdélyben című könyvében így írja le az orgonát: „Szőcs Sámuel orgonája 8 regiszteres, rövidoktávos, iker szekrényes, homlokzatán 2-2 sípmező, egyenként 6-6 síppal.” Az orgonaszentelési ünnepség, melyet 1864. május 17-én tartottak, egyúttal templomszentelés is volt. Az ünnepségre vendégszónokoknak Simén Domokost, a székelykeresztúri gimnázium igazgató-tanárát, valamint Marosi Gergely kolozsvári tanárt hívták meg mint Siménfalva szülöttei. A felszentelés után, október 23-án tartott közgyűlésen egy levelet fogalmaztak meg Simén Domokos részére, melyben megköszönték neki az ünnepélyen való felszólalást, melyet társával, „az Innepéllyen jelen volt népes gyülekezetnek tellyes meg elégedésire várakozáson fellyül tellyesítették”. Ugyanakkor a püspök indítványára az elhangzott beszédek kiadására is sor került. Ehhez az egyházközség 35 forinttal járult hozzá. Az orgonakészítő mesternek 1865-ben 90 forintot fizettek részletbe. A következő években az elmaradt ígéretekből folyt be pénz. 1876-ban orgonajavítás történt: „8. Az Orgonára javittás tétetvén ekkor fuvart és napi díjt fizetet-4 frt .” Majd rá egy évre: „19. Az orgonát kitakarította mester embernek munkabért teljes ellátással együtt fizetett 4 frt. 8 kr.” Folytatás következő lapszámunkban