Május 8-a a Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold világnapja. Zsigmond Évával, a Vöröskereszt Hargita megyei szervezetének elnökével ez alkalommal beszélgettünk a pandémiás évről és a további terveikről. Megtudtuk, a szervezet a következőkben még több önkéntest vonna be tevékenységébe, és nagyobb hangsúlyt fognak fektetni ezen önkéntesek képzésére is. – Milyen tevékenységre volt lehetősége a Vöröskereszt megyei szervezetének az elmúlt időszakban, a pandémiás korlátozások közepette? – A világjárvány által meghatározott év nagyon más volt számunkra is, nekünk főként azért, mert eddigi tevékenységeink leginkább közösségi tevékenységek voltak. Működésünk mintegy nyolcvan százalékát a sérülékeny közösségi csoportok felkarolása tette ki, így idősklubot működtettünk, sérült gyerekekkel foglalkoztunk, ezek a tevékenységek pedig legnagyobb sajnálatukra megszűntek. Ez nekünk is hiányzott, nemcsak azoknak, akik a tevékenységünk kedvezményezettjei voltak. A közösségi rendezvényeink szüneteltetése volt számomra a legfurcsább, legnehezebb a pandémiás időszakban. De a tevékenységünk többi része természetesen tovább zajlott: segítséget nyújtottunk a Covid-19 miatt segítségre szorulóknak, illetve azoknak az egészségügyi intézményeknek is, amelyek részt vettek a koronavírus-járvány enyhítésében. A kórházaknak és Covid-kórházaknak tavaly 200 000 lej értékben nyújtottunk segítséget, fertőtlenítőszereket, védőruhákat vittünk. Ezek lettek az elsődlegesek. A lakosság támogatása terén is előtérbe kerültek az óvintézkedések, a tájékoztató anyagok szétosztása, erre is összpontosítottunk. Ugyanakkor élelmiszert, tisztasági csomagokat is osztottunk. Sokan maradtak munkahely nélkül, a szegénység láthatóan, érezhetően fokozódott, több családnak volt szüksége élelmiszerre. És most, mikor a fertőzésveszély ennyire nagy lett, a tisztasági csomagok is fontos szerepet kaptak a lakosság körében. – Milyen terveik vannak a jövőre nézve? – Reménykedünk abban, hogy a közösségeket összefogó, a sérülékeny kategóriákat segítő, korábban rendszeres tevékenységeink, amelyek megyeszerte zajlottak, újra tudnak indulni. A sérült gyerekek szüleitől, az idősektől kapott visszajelzések szerint ez hiányzik nekik is a legjobban: az állandó foglalkoztatottság, a rendszeres találkozók, a hely, ahol összegyűlhetnek. Reménykedünk abban, hogy ezeket a foglalkozásokat júniustól újraindíthatjuk. Megjegyzem, hogy a kapcsolattartásról teljesen nem mondtunk le eddig sem, a pandémia időszaka alatt is tartottuk a kapcsolatot a korábban a csoportokba járókkal, egyfajta telefonos szolgálatot működtettek az önkénteseink. És ez a heti érdeklődés, amikor felhívták őket, hogy hogy tetszik lenni, olyan sokat jelentett az időseknek vagy a sérült gyerekeknek, hogy nem is gondoltuk volna. A sérült gyermekek, a Down-szindrómás gyermekek számára a Mikulást is megoldottuk, nem ugyanúgy, mint korábban, de azért a Mikulásunk minden ablakba bekopogott legalább, vagy pedig benézett a lépcsőházakba, csomagot hagyott az ajtó előtt. Igyekeztük jelezni, hogy nincsenek elhagyva, hogy ez csak a helyzet hozta távolságtartás, ez ideiglenes és újra fog indulni minden tevékenység majd. Ezeket a tevékenységeket nagyon szeretnénk tovább folytatni. Emellett még mindig szükség van védőfelszerelésre, tisztítószerekre és arra is, hogy erősítsük általában a lakosság, és különösen a sérülékenyebb társadalmi csoportok körében a tisztaság, az állandó higiénia fontosságát. Ilyen programokat indítunk. Egy kis változást tervezünk abban is, hogy a lakosságot jobban bevonjuk az önkéntesek mellé, a munkájukba, az önkénteseket pedig még jobban bevonjuk a mi munkánkba. Mintegy 400 önkéntessel dicsekedtünk eddig, és valóban büszkék voltunk erre a számra, hisz ez nagyon nagy létszám, és sokan részt is vettek a programjainkban. De most, a Covid-19 kapcsán kiderült, hogy szükség van egy olyan önkéntes bázisra, amely megfelelően komoly kiképzéssel és szakmai tapasztalattal rendelkezik. Hisz iskolásokat, 18 év alattiakat a pandémia alatt zajló tevékenységbe nem tudtunk bevonni. Sokkal több önkéntesre van szükségünk, több kampányt fogunk ezért elindítani. És az önkéntesek képzését is át fogjuk szervezni, kiterjesztjük ezt a képzést, több tematikát fogunk bevonni. Ugyanakkor folytatjuk az okleveles elsősegély-tanfolyamainkat. – A világnap alkalmával mit mondana el a Vöröskereszt szervezetéről? – Sokan ismernek minket, és tudják, hogy segítés a szervezet fő célja, hogy mi egy olyan szervezet vagyunk, amelyik segítséget nyújt, amelyiktől segítséget lehet kapni. Azt talán kevesebben tudják, hogy a svájci üzletember, a Vöröskereszt és Vörös Félhold szervezetek kezdeményezőjének, Henry Dunantnak a születésnapjához kötődik ez a világnap. Henry Dunant volt az, aki az 1881-es solferinói csata után megalapította ezt, a világ legnagyobb humanitárius szervezetét. Jelenleg 192 országban létezik szervezet. A civil szervezetünk működésének hét alapelve van, és ezek szerint zajlik a működés mind a 192 országban, ahol tagszervezetek vannak. Ezek az alapelvek az emberiesség, pártatlanság, függetlenség, semlegesség, önkéntesség, egyetemesség, egység. – A Hargita megyei szervezet mikor jött létre? – Még a királyság idejében működőképes Vöröskereszt volt itt, a kommunizmus idején is működött, de nagyon sok mindenen ment át, hol ide, hol oda tartozott. Az alapelveknek és az eredeti terveknek megfelelő szervezet azonban csak 1990-től működik. Korábban is volt tevékenység a Vöröskereszt égisze alatt, versenyeket szerveztek például, de az a tevékenység nem teljesen az volt, mint amit az alapító elképzelt. De aztán 1990-től a nemzetközi vöröskeresztes szervezetek segítségével teljes mértékben az alapelveknek megfelelő szervezetet lehetett működtetni. Május 8-a az a nap is, amikor köszönetet szoktunk mondani az önkénteseinknek, akik minden nehézség és minden körülmények közepette odaálltak a szervezetünk mellé. Korábban rendezvényeket is szoktunk szervezni ilyenkor, ezeket idén nem tudjuk megtartani, de szeretném, hogy ez alkalomból a köszönet eljusson hozzájuk. Nem azért dolgoznak, de megérdemlik, és szeretném kihangsúlyozni, hogy köszönöm szépen az önkéntesek munkáját.

R. Kiss Edit