Templomaink felbecsülhetetlen kincsei közé tartoznak az orgonák. A hangszerek királynőjének tartott bonyolult szerkezetek a barokk korban terjedtek el vidékünkön is. A keresztúri egyházkör unitárius templomai orgonáinak bemutatására vállalkozott sorozatában Márk Attila. Székelyszentmiklós a Nyikóba torkolló Alba patak nyugatra hajló mellékvölgyében fekszik, a vidék egyik legrégebbi és legkisebb, „alig negyven család által lakott falucska” – vallja Orbán Balázs. „Szorgalmas székely földművelő lakói, felvilágosult tanulni vágyó emberek” – jellemzi lakóit az Udvarhely megye földrajza című iskolai tankönyv 1909-ben. Már 1333-ban említik a pápai regestrumok „sac. de S. Nicolao” formában. 1497-ben Zenth Miklós formában fordul elő. A középkori falu félhold alakban, a Templomdombtól ÉK-re, a domb lábánál feküdt. Orbán Balázsnál olvashatjuk, hogy, „régen Szt. Miklós központi anyamegyéje volt Siménfalva, Medesér és a két Kedének is”. Benkő Elek A középkori Keresztúr-szék régészeti topográfiája című könyvben részletesen foglalkozik a falu templomával: „A feltehetően Árpád-kori plebánia templom (és nem apátság) hajójához a 15. sz. folyamán új, gótikus szentély épült… A mai templomba beépített gyámkövek pedig azt bizonyítják, hogy az épületet boltozat fedte.” A középkori katolikus falu a reformáció idején az unitárius vallásnál állapodott meg: „A 17. század végén (1694) a leromlott boltozatot festett famennyezet váltotta fel és valamikor befalazták az egyik bejáratát is.” A középkorban hozzá tartozó falvak, a 16. században Siménfalva, utána Medesér és Tordátfalva, majd 1816-ban a két Kede is önálló egyházközségek lettek. Az 1789-es püspöki vizitáció jegyzőkönyve így írja le a templom siralmas állapotát: „megromlott és meghasadozott Kő Templom tíz megromladozott Kő lábakkal megtámasztva, de mind a Templom mind a Kő Lábak dűlő félben vannak”. A templom újraépítéséhez szükséges pénz előkerítéséhez az egyházközség „kéregetési engedélyt” kap a székelykeresztúri esperességtől. A templom építéséhez való helyet az 1845. december 2-án kelt szerződés szerint Sáfári András és fia Sándor adományozta az eklézsiának. Az építésre 1862-ben kerül sor, a mennyezet feliratának emlékeztetője szerint: „AZ 1862 ÉVBE: KÉSZÜLT: AZ EKLÉ[SIA] A KÖZ KÖL[TSÉGÉN]”. Az orgonaépítés gondolatáról, az 1983-as püspöki vizitáció alkalmával felolvasott egyházközségi történetben olvashatunk: „A templomnak nem volt orgonája, de a buzgó egyház tagjai, hogy vonzóbb legyen az istentisztelet, 1886-ban elhatározzák, hogy orgonát szereltetnek be. Lókodi Balázs Mózes 100 forint összegért készít egy 4 változatú, csinos kis orgonát, melyet 1886-ban fel is állít.” Az egyházközség levéltára őriz egy leltári kimutatást, amely 3, az orgonaépítéssel kapcsolatos iratot is felsorol: „36. Kimutatás orgonára való adakozásról-keletkezési ideje: 1886 jun. 20, 1 drb./ 37–38. Orgonára adakozók nevei – keltezési ideje 1887 febr. 22, 1 drb./ Szerződés Balázs Mózessel – keltezési ideje 1886 jun. 20, 1 drb.” Sajnos, a Balázs Mózessel való szerződés ma már nincs a levéltárban, egy 1967-ben, román nyelven írt leltár az elveszett iratok közé sorolja. Mégis egy 1866-os jegyzőkönyvrészlet megmaradt, amit, mivel kimondottan csak az orgonaépítéssel foglalkozik, valószínű ezért is mentettek meg: „Isteni tiszteletünk magasztosabb összhangzatos és kellemesebbé tétel végett részint pedig, hogy a tölünk elszakadt anya Eklézsiává alakult más egyházakkal ugyanazon színvonalban állhassunk, sőt versenyt megtarthassuk-lépésről lépésre szem előtt tartva az Ur Jézus ezen intelmét »Mindenekkel jót tegyetek kivált a ti hitetek cselédivel. « Ezen indokból kiindulva a pünkösdi szent ünnepen vett szentlélektől indítatva közös egyetértésből egy orgona létesítését határoztuk el, melynek elérése végett önkéntesen ajánltatik oly magunk kötelezése mellett, hogy fele részit az orgona elhozatalakor, fele részt- azt midőn bár önkéntesen tettük, egyszersmind jogában álland az Eklézsiának szükség esetében az egyenként tett ajánlatokat külső polgári hatalommal is felvehetni- az egyes adakozásokat örök emlékezet okakért ideiktatjuk.” [caption id="attachment_43748" align="aligncenter" width="3456"] Az orgona homlokzati sípjai, feltételezhetően Thomas Boltres
brassói mester készítette[/caption] Hetven személy adakozott, majd így folytatódik a jegyzőkönyv: „Indítványba tétetett hogy a Székely kereszturi unit. egyházkör közgyűlése alkalmával az orgona alap javára tisztelendő Gálfalvi Sámuel és Gelei Vilmos tanító urak kéregessenek. A Szentmiklósi Unitár Ekklézsia gyűlésének junius 21-ik napján tartott gyűlésen.” Ugyancsak az orgonaalap javára az olvasóegylet 13 forintot adományozott. Az alap kezelőjének Sófalvi Dénest nevezték ki. A jegyzőkönyv egy „külső adakozók” rovatot is tartalmaz, valószínű a kéregetés alkalmával adakozók névsora, 74 névvel. Az egyházközségben azonban nem volt kántor, a hívek a községivé vált iskola tanítójával léptek szerződésre, az énekvezéri teendők elvégzése érdekében.1888. április 17-én Darkó Lajos tanítót megválasztják énekvezérnek. Az orgonára beígért összegek nehezen gyűltek be, még 1889 decemberében is a szükséges intézkedésekről tanácskoztak. Úgy tűnik, hogy az orgona nem volt a legsikerültebb, mert nagyon hamar, már a század elején egy új orgona beszerzésének gondolatával foglalkoznak, ennek érdekében orgonaalapot hoztak létre: „[...] Darko Lajos tanító úr vezetése alatt folyó évi Junius 4-én az orgona alap javára megtartott ifjusági dalkör által rendezett ünnepélyen begyűlt 37 korona 40 fillért elhelyezés végett átadta.” Hasonló módon, 1901-ben, pénzt gyűjtenek, az átadott pénzösszeg 28 korona 40 fillér. A már említett egyházközségi történetből megtudjuk, hogy „az idő folyamán ezen orgona megromolván, az egyházban azon ohaj nyílvánult meg, hogy ezen orgonát egy 6 változatú orgonával cserélje ki, mit eszközölt az 1902 Évben. [...] Ezen új orgonára megkívántató pénzt, a hívek szintén önkéntes kegyes adományokkal hozták össze.” A presbiteri jegyzőkönyvben megtaláltam az események leírását: „ezen régi orgonát egy 6 változatú orgonával cserélje ki, mit eszközölt is 1902 évben, midön Brassóban lakó Csoflek testvérektől egy teljes új, a kívánalmaknak megfelelő 6 változatú orgonát vásárolt oly módon, hogy a régit az orgona művész vegye át.” Az orgonavétel konkrét megvalósítása 1902. augusztusában jött létre, miután a vásárlással kapcsolatos kérdéseket augusztus 10-én tárgyalták meg: „1. Gondnok Márton András előterjeszti, a helybeli ifjúsági dalkörnek egy átíratát, amelyben azon ohajtást, hogy mondaná ki a presbiterium határozatilag, hogy az általuk szerzett orgona alapból és az önkéntes adakozásokból a Brassoi Csioflek Miklos orgona művész által felajánlott 600 korona értékű egy 6 változatú orgonát megvásárolja és egyszersmind kötelezi magát az ifjuság, hogy az orgona vételáránál fennmaradt esetleges hiányt jövőre az ezen czélra rendezendő mulatság jövedelmeiből fedezni fogja.” A levéltári anyagból megtudjuk, hogy az ifjúság nyári mulatságából bejött 116 korona, Szentannai Dániel tanító 20 koronát, Szentannai Mózes Ploiești-ről 10 koronát, a csíkszeredai Fülöp Sándor pedig 10 koronát ajándékozott. Az önkéntes ígéretekből 256 korona folyt be, az orgona meglévő alapja 220 korona, így az összeg 626 koronát tett ki. Az orgona elkészítéséhez a karzatot meg kellett nagyítani, amit a keblitanács közmunkával oldott meg. Ugyanakkor az alapból hiányzó összeget a siménfalvi szövetkezettől felvett kölcsönnel oldották meg. Számadási adatok hiányában nem tudunk több részletet az orgonaépítés költségeiről. Az 1902. szeptember 6-án tartott gyűlésen már az elkészült és Szász Ferenc szakértő által felülvizsgált orgonáról beszélgetnek. A szakértő díjtalanul végezte el a munkát. A felülvizsgáláskor készült jegyzőkönyv értékes adatokat tartalmaz a Csioflek cég által készített orgonával kapcsolatban: „Szerkezet (mechanikus) rész. Az orgona egy testben, előljátszóval van ellátva, a billentyűzet szabadon, könnyen mozgatható minden zörgéstől mentes, a változatok könnyen zárnak és könnyen nyílnak a játékos nagy előnyére, az összeköttetések szabad mozgása 3 drb. osztó gereblyével van bíztosítva, a kapcsolatok csucsai mind rézanyaggal vannak ellátva. A szélládában végződő vezetékek a szelepek nyitását kis bőrtokok alkalmazásával oly biztossá teszik, hogy kiváló előnyét kellően ki kell emelnem. A szélláda kifogástalan és kellően zárt. A fúvó készülék bár az orgonatestben van alkalmazva oly praktikus szerkezettel bír, hogy még egyfelől fölösleges mennyiségű levegőt képes bevenni, másfelől a fölösleges mennyiséget önmagától egy szelepen át, eltávolíthatja, anélkül, hogy a hang erejének emelkedését vagy csökkenését észlelni lehetne. A test fa anyaga száraz, kifogástalan, a kül alak ízléses, csínos, kellemes benyomást tesz a nézőre. 2. A hangra nézve: Hat változattal bír u.m. principal, fuvola, bourdon, mixtura, octáv és erdei fuvola. Ezen kivül van egy széleresztő és egy rezgő. A principál 4 lábas, teljes erővel bír, fuvola 4 lábas igen kellemes, a bourdon 8 lábas, szintén kellemes, a mixtura octáv és erdei fuvola kifogástalan, Minden változat hangolása teljesen sikerült az egésznek arányos összhangzata, a készítők dicséretére vall. Általában az egész alkotásra nézve elismerésemet kell kifejeznem a Czég iránt, hogy teljes szakismerettel, ily kifogástalan művet állítottak elő.” 1903-ban olvashatunk az orgonaalap elszámolásáról: bevétel 990 korona 58 fillér / kiadás 977 korona 87 fillér. 1908-ban az egyházközség elhatározza, hogy állandó kántori állást hoznak létre. Miután a Vallás- és Közoktatás Minisztériumhoz küldött kérésre nemleges választ kaptak, az E. K. Tanács 916/1911 sz. leiratában, az állás létrehozásában való támogatását ígérte. 1911. december 22-én, a közgyűlés jóváhagyta az állás létrehozását és meghatározta a bért. Az első világháborúban, az orgona homlokzati sípjait nem rekvirálták. 1933-ban, az akkori kántortanító, Szederjes József nyugdíjaztatta magát, az énekvezér teendőket Török Elek lelkész végezte. Ez az állapot állandósult. 1946-ban e feladatokat Lukácsi Mózes, ismert orgonajavító lelkész végezte, talán ezzel is magyarázható, hogy az orgona jó karban volt, a jegyzőkönyvek nem említenek javítást, hangolást. Így, az 1988-as orgonáról szóló kérdőívre adott válaszában az akkori lelkész azt írta, hogy „csak pucolást és hangolást végeztek” rajta. A 70-es évek jegyzőkönyvei rendszeresen beszámoltak az orgona állapotáról. 1977: „Az orgona jó állapotban van.” Ugyanezt jegyzik 1981-ben is. Az 1983-as püspöki vizitáció jegyzőkönyvéből idézek: „Az orgonája megfelelő állapotban van.” 1985-ben megtudjuk, hogy „sípjai pucolást ígényelnek”, ennek ellenére 1988-ban az említett kérdőív jónak találja az orgonát. 2016. április 10-én, Pap Zoltán székelyudvarhelyi orgonakészítő árajánlatot készített Csáki Levente beszolgáló lelkésznek. Az ajánlatból az elvégzendő munkák felsorolásából lehet következtetni az orgona jelenlegi állapotára: „1. Flauta major 8’ javítása és a sípdugók újrabélelése / 2. A Principal 4’ homlokzati sípsor kijavítása / 3. A Flauta minor 4’ sípsor javítása, a dugók újrabélelése / 4. A szélláda restaurálása / 5. Új játszóasztal készítése / 6. A traktúra mechanizmusának rekonstrukciója / 7. A regisztertraktúra restaurálása, javítása / 8. A fuvó kijavítása / 9. Az orgonaszekrény javítása / 10. A díszítés, ornamentika javítása, restaurálása / 11. Portalanítás, a faanyag rovar elleni kezelése / Intonálás, hangolás. Mindezt 23.256 RON árban, anyaggal együtt 30.000 RON.” Sajnos, egyelőre, a javításhoz szükséges pénz nem gyűlt össze.