borús égbolt
enyhe havazás
A pillanat ereje
Gondoltunk-e bele valaha, hogy a mai világban mennyire sietünk, és soha nem éljük meg a pillanatot? Mondok egy egyszerű példát, ami manapság szerintem mindenkivel megtörténik: képzeljük csak el, hogy a munkahelyünkön vagyunk, és egyik pillanatról a másikra megegyezzük az egyik jó barátunkkal, hogy ebédszünetben összefutunk egy kávéra. Eljön a szünet, sietünk a megbeszélt kávézóba, útközben még elintézünk jó pár telefonbeszélgetést, és végül megérkezünk a találkozóra. Az első tíz percben mind a ketten nagyon hevesen beszélünk, próbálunk mindent elzadarni, és az elmaradhatatlan szelfi, amit megosztunk a közösségi médiában – mert ugyebár ez a mai világ trendje. Az első tíz perc után mind a ketten a telefonunkhoz nyúlunk, a jövőre gondolva, hogy a találkozás után mit kell még elintézni. Ám azért közben beszélgetünk, s észre sem vesszük, hogy nem is figyelünk igazán egymásra, hanem a közösségi médiában történő dolgokra koncentrálunk, sokkal inkább mint a jelen pillanat hatalmára.
Csak később, az ebédszünet végére érve jövünk rá, hogy nem is figyeltünk egymásra, és sok mindenről kellett volna beszélgessünk, de ismét a telefonokhoz nyúlunk, és sebtében megnézzük, hogy a közösségi médiában milyen visszajelzéseket kaptunk. Mióta a telefon és a közösségi média „mindennél fontosabb” – s itt ne hagyjuk ki az önbizalomnövelő visszajelzéseket –, nem is éljük meg a most hatalmát. Gondoljunk csak bele, mennyi időt elpazarolunk a közösségi média elemzésével, miközben a jelenben kellene élnünk. Tegyük fel magunkban a kérdést: valahányszor találkozunk egy ismerősünkkel, milyen hozadéka van beszélgetésünknek? A válasz, hogy nem sok, mert nem nagyon figyeltünk egymásra, nem éltük meg a pillanatot, inkább a közösségi médiát bújtuk. Fájdalmas lehet, mikor minderre rájövünk, de már késő, mivel már letelt a találkozás ideje.
Mindig úgy válunk el a számunkra fontos személyektől, mintha teljes mértékben biztos lenne egy következő találkozás esélye. Ám ezt nem tudhatjuk. Természetesen nem szabad ennyire negatívan hozzáállni a dolgokhoz, meg kell próbálnunk megérteni mindennek a szerepét, megbecsülni a jelen történéseit és hálás lenni az adott pillanatnak. Hiszen ezek a pillanatok azok, amelyek megfizethetetlenek és az élet legnagyobb értékei közé tartoznak.
Szilágyi Dalma-Orsolya
