A nemzeti összetartozás jegyében kapcsolódtunk a Charta XXI megbékélési mozgalom kezdeményezéséhez: az „önismereti/önbecsülési vetélkedő” keretében bemutatunk egy vagy két Magyarország határain túli települést, továbbá fotót közlünk újabb és újabb településekről, arra biztatva olvasóinkat, hogy olvasmányaik vagy a világháló segítségével ismertessék röviden ezeket. A megszerzett tudás örömén túl a legjobb hozzászólókat a sorozat végén jutalmazzák: a verseny százezer forint összdíjazású lesz. Ez a Charta XXI alapötlete, ehhez a Hargita Népe külön könyvjutalmakkal járul hozzá. A versenybe bármikor be lehet kapcsolódni Facebook-tagoknak, csak vissza kell lapozni a hírfolyamban a https://www.facebook.com/ChartaXXI oldalon. (Simó Márton)

Csonoplya, főutca, 1915

Magyarszarvaskend, polgármesteri hivatal                                                                             Fotó: Gheorghe Tare Mai településismertetőink CSONOPLYA Szerbül Чонопља/ Čonoplja, németül Tschonopel település Szerbiában, Bácskában, Zombor községben. Nevét 1399-ben említették először Csomoklya néven. A török időkben Chamokla néven, később pedig Csomokla, Csomoklia, Csomoklya, Csonopla, Szentfalva neveken említették. 1447-ben a bácsi káptalantól Pakai Balázs kapta meg a birtokot, mely előtte Péter vajda özvegyéé volt. 1479-ben Régi László leánya, Katalin és férje, Dénesfalvi Erdélyi Vitális a bácsi káptalan előtt 600 arany forintért Matucsinai Zsigmondnak adták el a birtokot. 1484-ben részben a Kisvárdaiaké volt, majd 1487-ben az Erdélyi család, valamint a Tamásfalvi Csukat család és az Ordódi család is jogot tartott a birtokra. 1503-ban a Lévai Chech család birtoka volt, akitől Haraszti Ferenc kapta zálogba, aki 1506-ban a lekötött birtokokat Lévai Chech fiának, Vajdafi Zsigmondnak adta vissza. A török hódoltság után 1721-ben csak pusztaként tartották számon, és 1747-ben is mindössze 42 magyar és bunyevác lakó található területén. 1747-ben telepítették újra leszerelt zombori bunyevác határőrök. 1786-ban Elzász–Lotaringia területéről és Koblenz vidékéről származó németeket (dunai svábokat) hívtak be, akiknek 119 házat emeltek. 1910-ben 4539 lakosából 1592 magyar, 2240 német, 697 bunyevác volt. 1944 végén elmenekítették vagy elpusztították a település német lakosait. A németek helyére a második világháború utáni években több mint 3000 boszniai szerb érkezett a településre, Slunj, Vrginmost és Cazin vidékéről. Megfogyatkoztak a magyarok is, és ma már a falu szerb többségű. (A Wikipédia nyomán, illetve Vajdasag.sr/csonoplya) MAGYARSZARVASKEND A település neve 1910-ig Szarvaskend román neve Cornești (korábban Chendu), falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében, az azonos nevű község központja. A 2011-es népszámláláskor 227 lakosa volt, ebből 64 magyar. A település a Töki-patak völgyében fekszik. Nevét a Kend családról kapta, aki a település birtokosa volt. A 17. században a Haller és a Bánffy, a 18. században a Diószeghy család birtokolta. Az első írásos források, melyek említést tesznek róla, a XIV. századból származnak. A középkori tiszta katolikus lakosság a reformáció idején reformátussá lesz, a templommal együtt. 1725-ben Apor László és Kapi Teréz a félig rommá lett templomot visszaszerzik és megszervezik a katolikus plébániát. Az egymás szomszédságában fekvő Lózsárd, Mórót, Magyarszarvaskend, Alsótök, csupa olyan település, ahol már szinte nincsenek is fiatalok. A falvak kihaltak, alig lehet találkozni emberrel. Régen ez nem így volt. Ha az ember végigment a falun, nem győzte emelgetni a kalapját, emlékeznek vissza az idősek. Ma az a néhány ember, aki még lakik az említett falvakban, bezárkózik a házába, ritkán lép ki onnan. Megművelt területet is már nehezen lehet találni. Régen a templom mellett volt iskola és óvoda is. Ma nincs. Autóbusszal szedik össze azt a néhány gyereket, és viszik egy közeli településre román vagy magyar iskolába. Lelkészük többnyire nincs, de ha jön is oda valaki szolgálni, rövid időn belül el is megy. Ott még román–magyar ellentét sincs, hiszen az emberek nemzetiségtől függetlenül egymásra vannak utalva. (Charta XXI/ Suzana Guoth) Mai feladványunk

Kispulyon                                                                         Fotó: Diaszpóra AlapítványNagycétény                                                                                                                                  Fotó: Wikipédia