A nemzeti összetartozás jegyében kapcsolódtunk a Charta XXI megbékélési mozgalom kezdeményezéséhez: az „önismereti/önbecsülési vetélkedő” keretében bemutatunk egy vagy két Magyarország határain túli települést, továbbá fotót közlünk újabb és újabb településekről, arra biztatva olvasóinkat, hogy olvasmányaik vagy a világháló segítségével ismertessék röviden ezeket. A megszerzett tudás örömén túl a legjobb hozzászólókat a sorozat végén jutalmazzák: a verseny százezer forint összdíjazású lesz. Ez a Charta XXI alapötlete, ehhez a Hargita Népe külön könyvjutalmakkal járul hozzá. A versenybe bármikor be lehet kapcsolódni Facebook-tagoknak, csak vissza kell lapozni a hírfolyamban a https://www.facebook.com/ChartaXXI oldalon. (Simó Márton)

Biharsályi, Erdély                                 Fotó: Nyugati jelen

Tamásfalva, Hetény, Vajdaság                                                          Fotó: hetnap.rs

Mai településismertetőnk BIHARSÁLYI A település román neve Șauaieu; a mai Romániában, a Partiumban, Bihar megyében, a Király-erdő nyúlványai alatt, Nagyváradtól délre fekszik. Községközpontja Nagyürögd. Az Osztrák–Magyar Monarchiában a Tenkei járás egyik körjegyzősége volt. Árpád-kori település. Nevét 1291–1294 között in Sauli néven említette először oklevél. 1319-ben Sawuly néven írják, 1332–1337 között a váradi káptalan birtoka volt. Biharsályi, Sályi nevét a bécsi kódex is említette a 13. században. A 16. században az egész községet tűzvész hamvasztotta el. 1851-ben Fényes Elek írta a településről: „Sályi, románul Savai, Bihar vármegyében, egy dombon, 290 római katholikus, 316 görög katholikus, 6 református, 3 zsidó lakossal, katholikus és óhitü anyatemplommal. Határa 1590 hold, ... Birja a váradi deák káptalan”. Római katolikus templomát 1745-ben alapították, majd 1834–1835 között alapjaitól újjáépítették. Görögkeleti templomát 1935–1945 között építették. Biharsályihoz kötődik a háromszéki székely családból származó Szacsvay Imre (1818–1849), aki ugyan Kisürögdön született, de itt anyakönyvezték. Az 1848–1849-es forradalom idején országgyűlési képviselő, a Képviselőház jegyzője, a függetlenségi nyilatkozat aláírása miatt halálra ítélték az osztrákok és 1849. október 24-én kivégezték. 1910-ben 766 lakosából 453 magyar, 309 román. 2002-ben 368 főből 248 román, 107 magyar, 12 cigány; 2011-ben 334 lakosa közül 225 román, 68 magyar, 7 cigány. Charta XXI/Schreiter Lászlóné Kövesdi Zsuzsánna – Wikipédia, Bihari Napló (2013, archívum) TAMÁSFALVA Település a mai Szerbiában, másik néven Hetény, szerbül Хетин/ Hetin, a Vajdaságban, a Közép-bánsági körzetben, Bégaszentgyörgy községben található. Zsombolyától délkeletre, az Ó-Béga partján, Nagybecskerektől, mintegy 60 km távolságra. Tamásfalva nevű falu Torontál vármegye északkeleti részén feküdt, mely terület egy időben Temes vármegyéhez tartozott, és 1462-ben említettek Tamásháza nevű helységet is, mely akkortájt a Beregszói Hagymás család birtoka volt, és a török hódoltság alatt teljesen elpusztult. A jelenlegi település nevét Komori Bedekovich Tamás udvari tanácsostól vette, aki a település birtokosa volt. 1841-ben dohánytermelő magyarok telepedtek le itt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején szerb felkelők perzselték fel, a magyar lakosság a Maroson túlra menekült. 1854-ben ismét benépesült, majd 1868-ban templomot is építettek. A második világháború idején a helyiek elég nyíltan bojkottálták a bevonult német adminisztrációt. Az 1944-es megtorlások napjaiban, 8 tamásfalvi (hetényi) magyart végeztek ki a szerb partizánok. A mai Tamásfalvától északkeletre feküdt az egykori másik településrész, Hetény. 1897-ben egyesítették a két falut. 1900-ban 1816 lakosából 1133 magyar, 683 német. 1991-ben 763 főből 406 magyar, 306 szerb. 2002-ben 763-ból 406 magyarnak, 306 szerbnek vallotta magát. Napjainkban sok az elhagyatott ház, több romos állapotban van. Az évente megszervezett Palacsintafesztivállal igyekeznek erősíteni az elszármazottak kötődését. Charta XXI/Suzana Guoth – Wikipédia, Magyar Szó (2013, archívum) Mai feladványunk

Marosugra, ErdélyZonc, Felvidék                                   Fotó: Charta XXI