A nemzeti összetartozás jegyében kapcsolódtunk a Charta XXI megbékélési mozgalom kezdeményezéséhez: az „önismereti/önbecsülési vetélkedő” keretében bemutatunk egy vagy két Magyarország határain túli települést, továbbá fotót közlünk újabb és újabb településekről, arra biztatva olvasóinkat, hogy olvasmányaik vagy a világháló segítségével ismertessék röviden ezeket. A megszerzett tudás örömén túl a legjobb hozzászólókat a sorozat végén jutalmazzák: a verseny százezer forint összdíjazású lesz. Ez a Charta XXI alapötlete, ehhez a Hargita Népe külön könyvjutalmakkal járul hozzá. A versenybe bármikor be lehet kapcsolódni Facebook-tagoknak, csak vissza kell lapozni a hírfolyamban a https://www.facebook.com/ChartaXXI oldalon. (Simó Márton) Béke Aknasuhatag Mai településismertetőnk AKNASUHATAG Román neve Ocna Șugatag, falu a történeti Máramarosban, a mai Romániában, Máramaros megyében. A Mára és a Kaszó folyása között, a Máramarosi-medencében, Máramarosszigettől 18 km-re dél–délkeletre fekszik. Az Iza völgyének egyetlen, jelentős magyar népességgel rendelkező települése: 1880-ban az 1633 főből 49 román, magyar 1534, a többi más nemzetiségű (ukrán, lengyel, német, zsidó), 2002-ben 971 román és 402 magyar lakosa volt; magyar közössége ma 295 lelket számlál. Neve arra utal, hogy Falusugataghoz tartozó sóbányász telepből fejlődött önálló településsé. Külön története a 14. század elején kezdődött, amikor Falusugatag a Sugatagi Gyulafiak, Aknasugatag pedig előbb a Drágfiak, majd a 15. század végén a király tulajdona lett. A sókitermelés a 18. századig főként külszíni fejtéssel történt. A középkor végén szláv és magyar, a 16. században német bányászok telepedtek le benne. A 18–19. században a legfontosabb máramarosi sóbányász település volt. 1777-ben sóbányahivatalt állítottak föl, Gölnicbányáról és Szomolnokról pedig cipszer és szlovák bányamunkások költöztek be. Vályi András a 18. század végén még magyar–német–román településként írja le, de pár generáció alatt a németek, románok és szlovákok nyelvileg elmagyarosodtak. Az új sóbányászokkal az 1772-ben megnyitott Julianna- és Anna-aknát és az 1777-ben megnyitott Erzsébet-aknát vették művelés alá. Története folyamán az aknasugatagi bányászok folytonos küzdelmet vívtak a beszivárgó vízzel, és több új akna is hamar víz alá került. A 20. század első felében, 1948-ig járási székhely volt. Bár a bánya 1938-ban még 14 878 tonna sót termelt ki, 1950-ben bezárták. Charta XXI/Suzana Guoth, Sike Piroska, Schreiter Lászlóné Kövesdi Zsuzsánna, Wikipédia BÉKE Szlovákul Mierovo, 1948–1960 között Sklenárovo, németül Krotendörfl, község Felvidéken, a mai Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Dunaszerdahelyi járásban. Somorjától 7 km-re északkeletre fekszik.1252-ben Weke néven említik először. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott. Vályi András szerint „elegyes magyar falu Poson Vármegyében, földes Ura Báró Jeszenák Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Csalóköz Szigetében, Csötörtök Városához közel, ’s az Uraságnak kastéllyával diszesíttetík, mellyen e’ felírat vagyon: Has. ædes. virtuti. ac. industriæ. domicilio. perpetuo. mentibus. Bonis. Delectamento. honesto. et. suisque. quieti. Temporariæ. A. R. S. MDCCXLVI. XLVII. in. agro. cituatum. exstruxit. idque. in. marmore. Stomphensi. memoriæ. prodidit. Paulus. Jeszenák. perpetuus. in Majorház. et. Királyfia.” 1347-ben Cseklészi Ábrahám Móricz a község ura. 1377-ben Szepesi Jakab országbíró egyik oklevelében szerepel; 1390-ben a pozsonyi főesperességhez tartozott. Az 1553. évi portális összeírásban Serédy Gáspár 3 és Mérey Mihály 2 portával van bejegyezve. 1559-ben Török Balázst említik birtokosként az okiratok. A későbbiekben a falu egynegyede, majd a XIX. századtól kezdődően a nagyobbik része az éberhardi, egy rész pedig a szentgyörgyi uradalomhoz tartozott. További birtokosok voltak itt 1787-ben a Jeszenák bárók, majd az Apponyi grófok, akiktől Wiener-Welten Rezső lovag vette meg a birtokrészt a hozzá tartozó nagyobb kastélyszerű épülettel. A közelmúltban felújított kastélyban szálloda működik. 1910-ben 388, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 2011-ben 445 lakosából 331 magyar és 100 szlovák. Charta XXI/Simó Márton,Geocache.sk, Wikipédia Mai feladványunk Enyedszentkirály (Erdély)Lukácsfalva (Vajdaság)