A nemzeti összetartozás jegyében kapcsolódtunk a Charta XXI megbékélési mozgalom kezdeményezéséhez: az „önismereti/önbecsülési vetélkedő” keretében bemutatunk egy vagy két Magyarország határain túli települést, továbbá fotót közlünk újabb és újabb településekről, arra biztatva olvasóinkat, hogy olvasmányaik vagy a világháló segítségével ismertessék röviden ezeket. A megszerzett tudás örömén túl a legjobb hozzászólókat a sorozat végén jutalmazzák: a verseny százezer forint összdíjazású lesz. Ez a Charta XXI alapötlete, ehhez a Hargita Népe külön könyvjutalmakkal járul hozzá. A versenybe bármikor be lehet kapcsolódni Facebook-tagoknak, csak vissza kell lapozni a hírfolyamban a https://www.facebook.com/ChartaXXI oldalon. (Simó Márton)

Egeg, Felvidék                                                                                                                               Fotó: Wikipédia

Pipe, Erdély                                                                                                                                     Fotó: Wikipédia

Mai településismertetőnk EGEG Szlovák neve Hokovce, község Szlovákiában, Felvidéken a Nyitrai kerület Lévai járásában. Lévától 35 km-re délkeletre, a Selmec- és a Csadal-patak összefolyásánál fekszik. Írásos feljegyzés 1245-ben említi először. Az 1552-es palásti csata előtt itt vert tábort a Teuffel generális serege. A falu neve Tinódi Lantos Sebestyén Ördög Mátyás veszedelméről szóló históriájában is olvasható. Fényes Elek (1807–1876) így ír róla: „Egegh, (Hokovicz), Honth vm. magyar falu, ut. p. Ipoly-Sághoz 1 1/2 mfd. 381 kath., 5 evang. lak. Kath. paroch. templom. Van jó rétje, földje, szőlőhegye, tölgyes erdeje, és egy savanyuvizforrása. F. u. a beszterczei káptalan.” A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott. 1910-ben 597 lakosából 508 magyar, 61 szlovák, 21 német és 6 egyéb nemzetiségű. 2001-ben 595 lakosából 306 szlovák és 277 magyar, 2011-ben 534 lakosából 296 szlovák és 220 magyar volt. A két világháború közt nem volt szlovák lakossága, 1938-től 1945-ig ismét magyar fennhatóság alá, az új szlovák–magyar határ mellé került. A II. világháború után sok magyar családot kitelepítettek, helyükbe szlovákokat költöztettek. Egeghez tartozik, de egykor önálló településként létezett Királyfiapuszta, melyet 1329-ben említenek először. Itt született 1931-ben Danis Ferenc (1931) tanár, helytörténész, a Honti Múzeum igazgatója, akinek számos történeti munkája jelent meg. Királyfiapusztán született 1836-ban Illés Nándor (mh. 1907), a magyar erdészeti szakirodalom nagy alakja, aki több úttörő jellegű munkát írt ezen a szakterületen. PIPE Neve románul Pipea, németül Wepeschdorf, szászul Wepeschdref, falu Romániában, Maros megyében. Segesvártól 12 km-re északra, Cikmántortól délre fekszik, Szásznádas községhez tartozik. Nevét 1325-ben Pype néven említették először, mint a Szalók nemzetség tagjainak birtokát. Ekkor az e nemzetséghez tartozó Simon bán fiai osztoztak meg rajta. Későbbi névváltozatai: 1344-ben p. Pype, 1466-ban Pipe, 1550-ben Pype, 1808-ban Pipe, ill. Pipa, 1888-ban Pipe. 1910-ben 336, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 1992-ben 105 lakosából 99 magyar, 5 cigány, 1 román volt, közülük 90 unitárius. Boráról és gyümölcséről volt híres. 2011-re lakossága 68 főre apadt. A becslések szerint ma 44 lakosa van (2017). A 2011-ben ezt írta Bölöni Domokos a faluról: „Amikor Adorjáni Rudolf Károly tiszteletes úr 1947-ben Pipébe került, éppen a második világháborús sebeket próbálta kiheverni a gyülekezet, és ez nem kis részben sikerült is. Egy évtized múltán, amikor szolgálati helyet változtatott, 368 lelkes, erős közösséget hagyott utódjára. (…) A néphagyomány szerint a falu neve onnan ered, hogy lakott ott egy erdőpásztor, aki pipét lopott. Fiai elszaporodtak, falut alapítottak, de a lopott libáról Pipének mondták a helyet. Sokan köszörülték a nyelvüket emiatt a pipeieken. De azok sem maradtak adósak a csípős válasszal. Amikor például a szászok megkérdezték nagy gúnyosan, hogy hát mikor lesz már a Pipéből lúd, a székelyek azt felelték: – Az bizony csak akkor, amikor Hétúrból nyolc úr lesz!” (Bölöni Domokos: Sokrétegű falumonográfia Pipéről, in: Népújság. 2011. 10. 25, illetve Wikipédia) Mai feladványunk

Istvánháza, Erdély                                                                                             Fotó: Charta XXI

Csekelaka, Erdély                                                                                                       Fotó: Wikipédia