A napraforgó virágzásának végével lezárult az idei méztermelési szezon. Hatos György keresztúri méhész szerint a mögöttük álló idény egyértelműen a vándorméhészeteknek kedvezett: sok szakember az elmúlt öt-tíz év legjobb szezonjáról beszél, sőt olyan méhészek is akadnak, akik életük legnagyobb méztermését takarították be.

A kiemelkedő eredmény elsősorban az akácméznek köszönhető. Bár tavasszal több helyen fagykárok sújtották az akácosokat – Medgyes térségében például jól kirajzolódott az erdőkben a fagykár határa –, a magasabban fekvő állományok bőségesen virágoztak. A kedvező időjárásnak köszönhetően a méhek rendkívül tiszta, világos, enyhén zöldes árnyalatú akácmézet gyűjtöttek, amely mennyiségében és minőségében is kiemelkedőnek számít.

Az idei mézhozam adatait áttekintve megtudtuk: a repce esetében a vándorméhészetekben családonként átlagosan 15-20 kilogramm méz gyűlt össze. A szeszélyes tavaszi időjárás ellenére a hosszabb virágzási időszak kedvezett a méhcsaládok fejlődésének, amelyek így megerősödve érkeztek az akácra.

Rekorddöntögető szezon

Az akácnál mutatkozott a legnagyobb különbség. Az állóméhészetekben átlagosan 15 kilogrammos családonkénti hozamot értek el, míg azok a vándorméhészek, akik több egymást követő akácvirágzást is kihasználtak, akár 50 kilogramm mézet is pergettek egyetlen méhcsaládtól. A hársvirágzás idején ugyan sok eső esett, a nektárkiválás mégis kiváló volt, így átlagosan 20 kilogramm körüli termést adott családonként.

Jó eredményeket hozott a napraforgó is. A déli országrészben a megfelelő hőmérséklet kedvezett a hordásnak, így átlagosan 20-25 kilogramm mézet gyűjtöttek családonként, kedvező körülmények között pedig a rakodókaptáras méhészetekben a 30-40 kilogrammos hozam sem volt ritka. Ezzel szemben Székelyföldön a vegyes virágméz, a havasi és málnaméz szerényebb eredményt hozott. A hűvösebb, csapadékosabb időjárás miatt ezekből többnyire legfeljebb 10-15 kilogramm jött össze családonként.

A méhcsaládok hozama közötti különbségeket nemcsak az időjárás, hanem az alkalmazott technológia is befolyásolja. A rakodókaptárak nagyobb méztermésre adnak lehetőséget, ugyanakkor használatuk több gépesítést és külön pergetőhelyiséget igényel. A hosszú vándorlási távolságok – például Székelyföld és a délkeleti Csukorova (Ciucurova) közötti mintegy 500 kilométer – jelentős többletköltséget okoznak, ha a mézzel teli fiókokat haza kell szállítani pergetésre. Ezért sok erdélyi méhész továbbra is a fekvőkaptárt választja. Bár ezekben egyszerre legfeljebb mintegy 20 kilogramm méz tárolható, egyetlen teherautóra és utánfutóra akár 230-250 méhcsalád is felrakható a mobil pergetőhelyiséggel együtt. A nagyobb szállítható családszám sok esetben ellensúlyozza a kisebb kaptárkapacitást.

Kivárás, bizonytalan árak

A jó termés ellenére a piac egyelőre bizonytalan. Hatos György szerint a nagybani felvásárlási árak még nem alakultak ki, mivel a hazai felvásárlók egyelőre nem
kötötték meg szerződéseiket a külföldi partnerekkel. Emiatt a piac várhatóan csak szeptember–október folyamán tisztul le.

Jelenleg hordós ki­szerelésben az akácméz kilogrammonként körülbelül 19 lejért értékesíthető, ami jelentős visszaesés az év eleji, 24-28 lejes felvásárlási árakhoz képest. A repcemézért 11–13 lejt fizetnek kilogrammonként, míg a napraforgó- és vegyesméz ára várhatóan 13 lej körül alakul.

A közvetlen értékesítés továbbra is jóval kedvezőbb bevételt jelent a méhészek számára. Az akácméz kilogrammonként 35–60 lejért, a havasi méz 30–55 lejért, a hársméz 35–40 lejért, a vegyes virágméz 27–40 lejért, míg a repceméz 25–35 lejért talál gazdára. Az árakat elsősorban a térség, az értékesítési csatorna és a méhész kialakult vásárlóköre is befolyásolja.

A méhészek számára ugyanakkor a szezon lezárása nem jelent pihenőt. A szakmában ugyanis augusztus 1-jével kezdődik az új méhészeti év, amikor a hangsúly már a következő szezon sikerének megalapozásán van. Szep­tember közepéig el kell végezni az élelempótlást, vagyis a beetetést, valamint a varroa atka és a nozéma elleni kezeléseket, hogy megfelelő erősségű méhcsaládok teleljenek át. Ez különösen fontos a bioméhészetekben, ahol a termelési időszak alatt nem alkalmazhatók vegyszeres kezelések, így az őszi védekezés meghatározó szerepet játszik a következő év eredményességében.