A világ tíz legjobbja közé jutott a Kolozsvári Műszaki Egyetem csapata a kaliforniai székhelyű földrengéskutató intézet (Earthquake Engineering Research Institute, EERI) épülettervezési vetélkedőjén, és a 15 egyetemistából álló csapat három tagja csíkszeredai fiatal. A döntőt Los Angelesben tartják június 26–29. között, az EERI éves konferenciáján. A versenyről, az eddigi eredményekről és a várható folyatásról Lőrincz Barabás-Attila, a csapat egyik csíkszeredai tagja számolt be a Hargita Népének. [caption id="attachment_67738" align="aligncenter" width="1000"] A csapat három csíki tagja, mögöttük a makett. Nem inognak meg Fotó: André Irénke[/caption] A diákcsapat nemrég tesztelte az első struktúrát, amelyet megépítettek, az eredmények több mint biztatók – mesélte lapunknak Lőrincz Barabás-Attila. – A cél az, hogy a szimulált földrengés hatására az épület ne omoljon össze, ugyanakkor az is számít, hogy mennyire gazdaságos az épület, azaz mennyibe kerül a felhasznált építőanyag. Ezért egyensúlyozni kell az épület stabilitása és a költséghatékonyság között – avatott be a részletekbe. Elmondta: egy 152 cm (6 hüvelyk) magas makettet építettek, amelynek a viselkedéséből egy nagyobb épületszerkezetre is érvényes következeteseket tudnak levonni. Csíkiak a csapatban A kolozsvári egyetem csapatában három csíkszeredai fiatal is helyet kapott, a versenyen a korábbi években részt vevő kolozsvári diákcsapatok tagjai beszámoltak tapasztalataikról. Ezeken felbuzdulva döntöttek úgy, hogy szerencsét próbálnak. Kérdésünkre Lőrincz Barabás-Attila elmondta: mindhárman évfolyamtársak voltak a Márton Áron Főgimnáziumban, régóta ismerték egymást. Kiss Ádámmal elsős koruk óta osztálytársak voltak, Ladó Zsolttal pedig a középiskolai éveikben tanultak együtt. Az egyetemen is csoporttársak maradtak, így egymást motiválták, hogy helyt tudnak állni egy világversenyen is. Az egyetem csapatába egy nyári csapatválogató verseny után kerültek be, amikor kisebb struktúrákat kellett megépíteniük, amelyeket az idén júniusi versenyen is alkalmazandó módszerrel teszteltek. Nem volt elég megépíteni a maketteket, azt is fel kellett becsülniük, hogy mennyibe kerülne az épület, ha megépítenék, illetve le kellett írniuk, hogy miként viselkedik az általuk tervezett építmény földrengés hatására: ha összetörik, akkor pontosan hol, melyik elemek törnek össze. A legfőbb szempont a válogatás során ugyanakkor az volt, hogy a diákok mennyire tudnak csapatban dolgozni. Ők maguk is szavazhattak, hogy kivel szeretnének együtt dolgozni. A verseny szabályai Mint Lőrincz részletezte: a szabályzat szerint a földszint magassága 6 hüvelyk lehet, a többi emelet magassága pedig 3 hüvelyk. A versenynek van gazdasági vetülete is: a szabályok előírják, hogy a földszinti, illetve a legfelső szintet úgy kell megtervezni, hogy az annak alapján megépülő épületet kereskedelmi célokra adják ki. Sőt azt is előírja a versenyszabályzat, hogy az egyes emeletek hasznos felületeit, négyzethüvelykenként mennyi pénzért lehet kiadni. Azaz ezzel is szimulálják a valódi épülettervezéseket. Kérdésünkre elmondta: a tervezőprogramoknak köszönhetően nem nehéz hüvelykben számolni, ugyanakkor a metrikus rendszerhez szokott európai aggyal gondolkodva elképzelni már nehéz, hogy hogyan fog kinézni az épület. A top tízben várják a folytatást A verseny első része a látványterv és az előzetes gazdasági hatékonyság becslésének elkészítéséből állt. Az első kör után a közel ötven részt vevő csapatból az első tíz közé kerületek. Bár még nem tették közzé a verseny szervezői, hogy hány csapat mutathatja be munkáját Los Angelesben, a korábbi évek tapasztalata azt mutatja, hogy megközelítőleg 32-35 csapat kerül be a döntőbe. A versenyeket egyébként általában olyan városokban szervezik, ahol amúgy is nagy a szeizmikus aktivitás – ez érvényes Los Angelesre is, hiszen az Észak-Amerikát mintegy 1300 kilométeres szakaszon átszelő Szent András-törésvonal mentén található. Anyagi nehézségek A csíkszeredai csapattag úgy vélte: az amerikai diákoknak csak minimális előnyt jelent, hogy ők hüvelykben tudnak gondolkodni, az igazán nagy előnyük inkább az, hogy közel vannak a verseny helyszínéhez. Azaz nem olyan költséges nekik kiutazni. – Nekünk a 15 diáknak és a négy vezetőtanárnak a kiutazása nagyon költséges, plusz a szállást is nekünk kell állnunk – mutatott rá az anyagi nehézségekre. A költségeknek az egyetem mintegy 5-10 százalékát tudja fedezni, a verseny költségeinek nagyobb részét támogatóktól kell beszerezniük. Ez is elég kemény munka a diákok számára, mert a korábbi évekhez képest is nagyobbak lettek a költségek. Nem pusztán azért, mert ezúttal három fővel nagyobb küldöttség utazik az Egyesült Államokba, hanem azért is, mert Los Angeles az egyik legdrágább városa az USA-nak. Ezenkívül az amerikai egyetemek felszereltsége jobb. Ez a hátrány azonban csak motiválja őket, hogy legyőzzék a neves amerikai egyetemek csapatait. Ha bárkinek kedve támad támogatni a fiatalokat, a lorincz_barnabas@yahoo.com villámpostacímen érdeklődhet. Kiss Előd-Gergely A cikk a Hargita Népe március 26-i számában jelent meg.