A híres iskola 26 éves évfordulója kapcsán nem tudok nem emlékezni az én művelt, mindig derűs édesapámra, Albert Istvánra és az osztályára, amelyből számos híres ember került ki. 1913-ban érettségiztek Majláth Gusztáv Károly püspök osztályfőnöksége alatt, ők voltak az első évfolyam, akik Somlyóról beköltözve a mostani Márton Áron iskolában érettségiztek, és mindannyian megállták a helyüket az életben. A 65 éves találkozón készült képeken látható Borcsa tanár úr, aki az osztályfőnök volt, mellette Hellwig Vilmos, dr. Ábrahám Ambrus szegedi professzor, kutató biológus, Balogh Alex, dr. Csiki Gyergyóból. A találkozóról Ferencz Imre, a helyi újság fiatal szerkesztője írt, akit Kozán Imre bácsi ajánlott édesapám figyelmébe. Könnyes szemmel nézem a képeket az iskoláról, ahol Eigel Ernő iskolaigazgató és Nedelka aligazgató fogadott. A gimnázium archívumában ma is megtalálható Antal Imre egykori tanár jóvoltából a találkozó leírása, amit édesapám szerkesztett. Édesapámnak a számvevőszéki tanácsosi munka mellett szép stílusa volt, beszámolt az1933-as Ezer székely leány találkozóról is, aminek a mottója a székely viselet, a tánc, a dal és az imádság ünnepe volt. A Kászon gyöngye című novellája pályadíjat nyert. Szentmártonban született című feljegyzése Mihály Imre pápai prelátus úrra emlékeztet, akiről írt is egy cikket a helyi lapokban. Ma is látom magam előtt magas, egyenes tartását, hangját, ahogy olvassa a beszámolót, amely így kezdődött: „Mérföldkőhöz érkeztünk, szűk lett már az idő számunkra.” Erős volt, mint egy szálfa, 90 éves korában döntötte le a betegség. Itt nyugszik a régi temetőben, de az életelvek, amelyeket belénk sulykolt – tisztesség, becsület, tudás, emberi jóság, határozottság – a mai napig meghatározók az én és a családom életében. Mai napig sem tudom, hogy örökletes élettani tényezők járultak-e hozzá a hosszú életéhez, de mindenképpen nagy szerepe volt az iskola erkölcsi, fegyelmezett, hitet megtartó nevelésének, ami az idők folyamán sem változott, a mai napig megmaradt a jól felkészült, odaadó, igényes, a katedrát hűséggel szolgáló utódoknak köszönhetően. A megújult patinás iskolaépület előtt eljárva felidézem emlékét, valószínű, az égi iskola tanulójaként ő is még egyszer főhajtással köszönti volt iskoláját, sok sikert kívánva továbbra is a tudás fontos fellegvárának. Dr. Mohr Albert Margit, Csíkszereda