Péter Sándor nyugdíjaséveit feleségével tölti a háztájéki kisgazdaságában Csíkbánfalván. Sanyi bácsi sokoldalúságáról beszél szinte az egész ház: faragott tárgyak, hintaszék, szekrénysor vagy éppen a szekrény tetején díszelgő agyagszobrocskák mind a kézügyességét tükrözik. Napjainkban is aktívan farag, szobrászkodik, sőt még gyertyaöntéssel is foglalkozik. Érkezésemkor szemet kápráztató látvány fogadott: kis, kézzel készített agyagszobrocskák a szekrény tetején, amelyeket Péter Sándor készített az elmúlt évek során. Nem csupán a szobrok, de a szekrény maga is figyelemre méltó volt. Mint azt Sanyi bácsitól megtudtam, azt is saját kezűleg faragta, akárcsak a szobában látható hintaszéket. – A népművészeti faragás 1989-ben indult számomra, amikor az arcomat bénulás érte, azért fogtam neki, hogy valami hasznossal elüssem az időt. A népművészetet autodidakta módon tanultam meg, gyakorlatilag ellestem ezt a mesterséget. Ahol faragtak, abban a társaságban mindig jól éreztem magam, majd nyugdíjaséveimben – egyfajta hobbiként – a faragás mellett lassanként elkezdtem szobrászkodni. Újabban gyertyákat is öntök egy viszonylag egyszerű eljárással, s bevallom, ez utóbbi mesterséget az internetről lestem el, de szeretem készíteni a színesebbnél színesebb viaszból öntött gyertyákat. Igazából maga az eljárás pofonegyszerű, a viaszgyertyát forró paraffinba mártom, majd vízben rögtön lehűtőm, ezt a folyamatot 9-10-szer megismétlem, majd késsel belevésem a fodrokat. Egyébként a gyertyák színét a paraffin adja – mondta el Péter Sándor. [caption id="attachment_119055" align="aligncenter" width="729"] Fafaragás mesterfokon. Hobbiként indult, mesterséggé vált[/caption] Az egyszerűtől a bonyolultig Mint megtudtuk, az apróbb tárgyak – mint a fakanalak és a képrámák – készítésén túl a fafaragó nagyobb munkáknak is részese lehetett. Pár évvel ezelőtt felkeresték Magyarországról, Miskolcról, a martinkertvárosi plébániáról azzal a kéréssel, hogy György Gábor barátjával együtt készítsenek el egy oltárt, amit mindketten nagy örömmel fogadtak. Péter Sándor a barokkos stílfaragással foglalkozott leginkább, azonban az oltár elkészítése során a szerkezettel is sok munka volt ahhoz, hogy az elemeket megfelelően össze tudják illeszteni. A mintaként szolgáló fotók nem bizonyultak elegendő segítségnek a hatalmas munka kivitelezése során. – Kénytelenek voltunk kartonpapírból sablonokat készíteni és hozzá műszaki rajzot, anélkül aligha sikerült volna elkészíteni az oltárt, ami nem kis fáradságunkba került, hiszen a faragás mellett a szerkesztés is sok odafigyelést igényelt és rendkívül időigényesnek is bizonyult – jegyezte meg Péter Sándor, majd folytatta: – A szobrászatban kedvem telik, nagyon szeretem, azonban a faragást sem tudom hagyni, olyannyira nem, hogy most is készül egy hintaszék a műhelyben. Korábban Székely Ernőnek, Csíkszentkirály polgármesterének is készítettem egy, a most készülő faragott hintaszékhez hasonlót. Az otthon – ihlet és támasz A fafaragó többször is említette, hogy egyik mesterságet sem tanulta, csupán elleste, de mindig szenvedéllyel készítette el a tárgyakat, legyen szó agyagszobrokról vagy éppen fából faragot tárgyakról. Az ihletet a szobrok esetében a mindennapi élet színtereiből merítette, például a kivágott fatörzsön pihenő nagyapjáról is mintázott egyet, vagy éppen nagymamájáról, de időnként előfordult, hogy szenteket is megformált. – Sajnos a családban nem folytatja senki egyik foglalatosságot sem. Mindehhez a passióhoz szükséges egy megértő és szerető társ – mondta, miközben feleségére, Péter Juditra nézett és elmosolyodott.

Vlaicu Lajos