Nemrégiben arról adtunk hírt, hogy egy helyben topog a közszférai bérezési törvény tervezetének a finalizálása, s már akkor megkockáztattuk, hogy bizonyára nem utoljára írunk erről a sokakat foglalkoztató majdani jogszabályról. És íme eljött az a momentum, amikor ismét megnyilatkozott az egyik legilletékesebb, nevezetesen Vasile Dâncu kormányfőhelyettes, aki hétfőn megpróbálta megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Valahogy úgy vagyunk ezzel, mint a vörös kakas meséjével, de ez vonatkoztatható másabb hazai, igen viszontagságos és ellentmondásos gazdasági-pénzügyi jellegű (de nemcsak) történésekre is... [caption id="attachment_24668" align="aligncenter" width="600"] Vasile Dancu: Még egy hetet várni kell – egy újabb mese...[/caption] Február 23-án a parlamentbe várták immár negyedszer Ana Costea munkaügyi minisztert, hogy a munkaügyi szakbizottság tagjainak beszámoljon a közpénzekből fizetett személyzet bérezésére vonatkozó törvény tervezetének a helyzetéről. A miniszter asszony viszont nem jelent meg, s ezzel úgymond magára haragította a szakbizottság tagjait, azok közül egyesek azt állították, hogy szembeszegül a törvényhozási hatalommal. Nem véletlenül adtak hangot felháborodásuknak, ugyanis amint arról már többször is írtunk, a kormány által január 13-án elfogadott memorandum értelmében a szóban forgó törvény tervezetét legkésőbb február 10-ig finalizálnia kellett volna annak a munkacsoportnak, amely erre megbízatást kapott, ugyanakkor a munkacsoport időrendi programja szerint február 4-én lett volna esedékes az egyeztetés a képviselőház és a szenátus illetékes szakbizottságaival. Márciust írunk, de a szakbizottsági tagoknak nem sikerült összehozniuk a „találkát” a miniszter asszonnyal. Egyébként a minisztériumok közötti munkacsoport munkálatait Ana Costea munkaügyi miniszter elnökölte. De akkor mi is van ezzel a törvénytervezettel? Pillanatnyilag pontosan nem tudni. Annyit igen, hogy állítólag három variáns körvonalazódott, azok közül az egyik a Boc-kormány idején már elfogadott egységes bérezési kerettörvény átpofozott szövege, törvény, amelynek gyakorlatba ültetésére annak egy-két előírásától eltekintve mindmáig nem került sor. A második variáns ugyancsak állítólag az a projekt, amelyet az elmúlt esztendő második felében dolgoztak ki a Ponta-kormány szakértői az egykori munkaügyi miniszter, Rovana Plumb irányítása alatt. Ami ezt a projektet illeti, annak értelmében a gyakorlatba ültetés két esztendőt vett volna igénybe, s annak végére a költségvetési szektorban a bruttó minimálbér és a bruttó maximál bér közti arány egy a húszhoz lett volna, nevezetesen a legkisebb alapbér kvantuma 1300 lej, a legmagasabb pedig 27 046 lej. A harmadik variánst Costea miniszter asszony irányította munkacsoport dolgozta ki, s annak gyakorlatba ültetése négy évet vett volna igénybe, a legkisebb és a legnagyobb bér közti arány egy a tizenöthöz lett volna. Ugyanakkor a gyakorlatba ültetés végére, azaz négy év múltán a legkisebb alapbér elérte volna az 1400 lejt, a legmagasabb pedig a 21 000 lejt. Függetlenül attól, hogy melyik variánsról van szó, a gyakorlatba ültetés számottevő többletkiadást jelentett volna, jelentene a költségvetés számára. Félhivatalos értesülések szerint a jelenlegi munkacsoport által kidolgozott variáns lenne a „legkíméletesebb” ebből a szempontból. Időközben, pontosabban február 22-én a parlamentben Dacian Cioloș kormányfő azt nyilatkozta, hogy olyan törvénytervezetre lenne szükség, amely számol Románia lehetőségeivel. Hozzáfűzte azt is, hogy nem létezik egy finalizált törvénytervezet. Elismerte azt is, hogy hallott a kibontakozott vitákról, mint ahogy azt is, hogy értesülései szerint a munkaügyi minisztérium nem egyeztetett a közpénzügyi minisztériummal, ennek okán pedig az sem világos, hogy mire van és mire nincs lehetőség. Az egykori munkaügyi miniszter, Rovana Plumb irányításával kidolgozott egységes bérezési törvény tervezete kapcsán pedig azt hangoztatta, hogy az költségvetési szempontból kivitelezhetetlen. Egy ilyen káosz láttán a Köztisztviselők Országos Szakszervezetének (SNFP) elnöke, Sebastian Oprescu február 23-án a kormányfővel lefolytatott tárgyalásokat követően kijelentette, hogy egyetlen variáns sorsa sem dőlt el, de őt arról biztosította Dacian Cioloș, hogy egy héten belül megszületik a vonatkozó döntés. Megjegyezte azt is, hogy létezik egy javaslat a közpénzügyi minisztérium részéről, amely értelmében az elkövetkező három esztendő során a közszférai bérek átlagosan 12 százalékkal növekednének, ezt viszont a szakszervezetek képviselői nem fogadták el. Nyomatékolta azt is, hogy a szakszervezetek nem fogadhatnak el egy akármilyen törvényt, és nekik nem törvényre, hanem megemelt bérekre van szükségük… Mese, mese, meskete Az a bizonyos hét eltelt, de nem történt semmi. Hétfőn, február 29-én a Romániai Municípiumok Egyesületének (AMR) összejövetelén elhangzott beszédében Vasile Dâncu kormányfőhelyettes, régiófejlesztési és közigazgatási miniszter újabb halasztást jelentett be. Azt hangoztatta, hogy egy héten belül lesz egy olyan projekt, amelyet felvállal a kormány. Egyelőre viszont nincs amiért arról beszélni, nincs amiért érdeklődni a majdani bérszintekről vagy a törvény másabb előírásairól. Elismerte azt is, hogy a munkaügyi minisztérium és a közpénzügyi minisztérium közti egyeztetés tekintetében „létezik egy probléma”, ez utóbbinak nyilvánvaló, hogy egyet kell értenie vagy nem kell egyet értenie az egyik vagy a másik variánssal. Ha ez nem így történnek, akkor gondok merülhetnének fel a majdani törvény gyakorlatba ültetése terén. Hozzáfűzte azt is, hogy hatéves várakozás előzte meg ezt a törvényt, s éppen ezért annak pragmatikusnak, illetve olyannak kell lennie, amelyet maradéktalanul is gyakorlatba lehetne ültetni. Tulajdonképpen nem mondott semmi újat a munkaügyi tárcáért is felelős kormányfőhelyettes. Sőt, ő is megpróbált ezzel vagy azzal takarózni, s amit hallhattunk, az nem volt más, mint a vörös kakas meséje. Ugyanakkor továbbment, és megpróbálta mentegetni a munkaügyi minisztert, azt állítva, hogy a közszférai bérezési törvény tervezete jelenleg egy belső használatra szánt munkapéldány, s az nem hozható nyilvánosságra. A nyilvánosságra hozás csakis az után lehetséges, ami után a jogszabálytervezetet magáévá tette a kormány. Sajnálatát fejezte ki egyszersmind annak okán, hogy különböző fantáziadús értesülések láttak napvilágot a majdani közszférai bérezési törvénnyel kapcsolatosan. Lehet, van valami igaza, de azért, ami történik, okolható, hibáztatható a kormányzati kommunikáció is. Van-e kiindulópont? Amikor a kormány elfogadta január 13-án a közszférai bérezési törvény tervezetére vonatkozó memorandumot, elfogadott egy hasonlót az országos garantált bruttó minimálbér megállapítási mechanizmusára vonatkozóan is. Abban ugyan nincsenek megjelölve közbeeső határidők, sem a jogszabálytervezet finalizálásának az időpontja, de magától értetődő, hogy annak párhuzamosan kell haladnia a bérezési törvény kidolgozásával. Igen, mert a bérezési törvény esetében is egy amolyan kiindulópontot jelent az országos minimálbér. Egyébként mindegyik bérezési törvénytervezeti variánsban szerepel a legkisebb és a legnagyobb minimálbér közti arányszám. Egyelőre annyit lehet tudni viszont, hogy az elképzelések szerint a majdani minimálbér és az országos átlagos bruttó bér közti arány meg kell közelítse az 50 százalékot, úgy, ahogy az létezik az Európai Unió fejlett országaiban. Január 13-át követően nemigen lehetett hallani arról, hogy a minimálbér megállapítási mechanizmusának kidolgozásával megbízott munkacsoport miként is ténykedik. Azaz igen: február 22-én megjelent egy sajtótájékoztató, amelyben többek között azt olvashatjuk, hogy február 19-én sor került a megalakított munkacsoport első találkozójára, s annak során elfogadták azokat az elveket, amelyek alapján ki fogják fejteni tevékenységüket. Ugyanakkor utalás van arra is, hogy legkésőbb két hónapon belül elfogadásra kerül az a javaslat, amellyel egyet tud majd érteni minden érdekelt fél. Tehát ezek szerint a jogszabálytervezetet április végére szeretnék finalizálni. A már említett közleményben azt is olvashatjuk, hogy a munkacsoport második ülésére február 26-án kerül sor, s azon részt fognak venni a szakszervezeti konföderációk, valamint a munkáltatói érdekképviseletek illetékesei is. Erről a találkozóról nem adtak ki semminemű közleményt, de nem hivatalos értesülések szerint a garantált minimál bruttó bér majdani megállapításánál szem előtt fogják tartani az infláció alakulását, az országos átlagos bruttó bért, valamint az úgynevezett fogyasztói minimális kosár kvantumát. Mindez szép és jó, de ha csak április végére készül el ez a jogszabály, illetve csak akkor tudjuk meg, hogy 2007. január 1-től mennyi is lesz az országos minimálbér értéke, akkor milyen érték fog szerepelni a közszférai bérezési törvény tervezetében a legkisebb alapbér tekintetében. Vasile Dâncu kormányfőhelyettes azt is közölte, hogy a közszférai bérezési törvény tervezetének elfogadását követően azt nyilvánosságra fogják hozni, és közvitára bocsátják. Ha azt a bizonyos hetet sikerül tiszteletben tartani, akkor még e hónapban nyilvánosságra kerülhet a törvény tervezete. De ez önmagában még nem sokat jelent, mert azt el kell fogadnia a parlamentnek is, lévén, hogy közeledik a helyhatósági választás időpontja, valószínűsíthető, hogy ennek a törvénytervezetnek a vitája is politikai felhangokat is ki fog váltani. Hecser Zoltán