A kecskéimről és a tejéről röviden
A számomra érdekesebb cikkeket tartalmazó Hargita Népe lapszámait félreteszem, és szombat–vasárnap újraolvasom, elgondolkozom a cikkíró véleményén az általa írt témával kapcsolatban. Így történt, hogy Domján Levente egyik beszélgetése került a kezembe, amit a Szentgyörgy-napi állatmustrán a kecsketartó Benedek Ákos csíkszentgyörgyi lakossal készített.
A gyerekkoromat juttatta eszembe, amikor 1940 tavaszán több orvos igen rövid földi létet jósolt nekem. Édesapám végül a nagynevű és -tudású örmény származású dr. Fogolyán Kristóf bácsihoz vitt, aki szívesen ajánlott a hozzá forduló betegeknek gyógyszer helyett hatásos természetes szereket. Megvizsgált, és meglepő gyógymódot ajánlott édesapámnak. – Fiam, ha a leánykát meg akarjátok gyógyítani, adjatok neki mindennap, reggel–este kecsketejet. Édesapám elcsodálkozott, hisz két szimentáli fajtehenünk volt és a kettő naponta 40–45 liter tejet adott. Szóvá is tette azonnal, de a főorvos úr kitartott a kecsketej mellett. Otthon nagy felháborodást váltott ki az ajánlata, mivel Sepsiszentgyörgyön nem volt senkinek kecskéje, a csordába sem vette volna be a pásztor. Édesapám nem hallgatott sem az édesanyám, sem pedig a szolga véleményére, egy nap két parasztkecskével érkezett haza. Na, fiam, ezt neked vettem, hallottad, mint mondott dr. Fogo-
lyán Kristóf főorvos úr. Ha meg akarsz élni, gondozzad, fejjed, igyad a tejét. A szolga határozottan kijelentette, hogy nem gondozza, mert minden fára felmásznak, nem szaladgál utánuk. Így lett a két kecske játékszer az utcai gyerekek segítségével. Vittük a strandra vagy pázsitos helyre, ahol mi játszottunk, a kecskéket fához kötöttük, majd este megfejtük és minden gyerek kapott egy csésze tejet és én is megittam azonmód főtlen az adagom.
Az eredmény nemsokára megmutatkozott. Nem betegeskedtem, a csontozatom megerősödött, nem kellett gyógyszert szednem. Egy év után ellenőrzésre vitt édesapám a főorvos úrhoz, akkor mondta el édesapámnak, hogy a kecsketej összetétele más, mint a tehéné, és ha a szentgyörgyi lakosok nem szégyellnének kecskét tartani, kevesebb pénzt kellene orvosra és gyógyszerre költeni.
Itt Csíkszeredában, a Bedő család tartott kecskéket hobbi szinten, és én állandó vevőjük voltam, a kecskesajtot tettem el télire is. Próba szerencse, felhívtam Benedek Ákost, és megkérdeztem, hogyan lehetek kecsketejfogyasztó? Hogy kerülhetek fel a fogyasztók listájára? Vasárnap lévén szüleit látogatja, így tud hozni két liter tejet. A meghatározott időben becsengetett és elhozta a hermetikusan lezárt üvegben a két liter tejet, amit én azon nyomban, főtlen egy nagy csészébe töltve inni kezdtem. Remélem, hogy ha sajtot készít, nem felejt el felírni a listára, hogy a téli hónapokra is biztosított legyen a kecskesajt és -túró.
Ez a pozitív példa követendő annál is inkább, mert nincs utóhatása, mint a legtöbb gyógyszernek, tenyésztőként pedig biztosítottan a család alapélelme „feljavítás nélkül”, és anyagi jövedelmet biztosít a családnak külföldi munkavállalás nélkül. Benedek Ákos vállalkozása dicséretes és hasznos az egészségre.
Molnár Erzsébet, Csíkszereda