tiszta égbolt
A jó szándék
Minden korban a saját problémáik megoldásáért harcoltak, vagy épp most is harcolnak az emberek. Hazáért, Istenért, családért, egy ideológiáért, egy eszményért. Az eszményt mint fölöttes jót határozzák meg az ügy mögött kialakuló csoportok, illetve csoportosulások. Minden eszménynek vannak csúcspontjai, illetve mélypontjai, amelyek meghatározzák a csoportok viselkedését. Az eszmények az idő előrehaladtával módosulnak, igazodnak a kor követelményeihez. Sokszor azonban a jó dolgok elfedik a megújulást, és azok idővel kiütköznek. A csoportok malmai lassan őrölnek, és végső kétségbeesésükben cselekvésre szánják el magukat. Ezen cselekvéssorozatokat a fölöttes jó vezérli: megtartani az eszményt, visszaemelni a régi helyére.
Ezen esetekben két cselekvésverzió szokott kialakulni. Az egyik, amikor a csoportok, illetve csoportosulások közösen lépnek. Megkeresik az ok-okozati összefüggéseket, asztalhoz ülnek, stratégiát dolgoznak ki, fölülemelkednek a csoporton belüli egyéni érdekeken, és közös elhatározásra jutva kezdenek el dolgozni az ügyért. Van viszont egy másik verzió, amikor bűnbakok keresése zajlik, egymás becsmérlése sem kerülhető el, és kialakul egy szembenállás. A csoport jóhiszemű tagjait viszont a fölöttes jó vezérli ekkor is, és a cél, hogy az ügynek ne ártsanak. A csoportban vannak azonban ravasz egyének, akik eddig hallgattak és a háttérből figyelték az eseményeket, mert az ügyért, pozitív értelemben, nem tudtak eddig hozzátenni. Most előrelépnek, és félinformációk alapján manipulálnak. Tudják jól, hogy az általuk megosztott információmorzsa valóban csak egy szelete a történetnek, és közel sem fedi a valóságot, de nagyon jól mutat, hiszen önmaguk fényezésére kiváló lehetőség. Megoldással nem tudnak szolgálni. Nem is az a céljuk, hanem a zavarkeltés.
A mai kor információhalmazában észnél kell legyen a jóhiszemű ember, hogy mit hisz el és mit nem. A rostán mindent át kell szűrni, alaposan megrágni, és kérdéseket kell feltenni, akár önmagunknak is.
Darvas Attila
