Csíkszentimre folyamatosan változik. Az egyik legnagyobb infrastrukturális beruházás – mert akad bőven – a Henter-kúria felújítása, de a közösségi élet terén a fúvószenekar is sikertörténetként jegyezhető. A település elöljárói a civil szervezetek elképzeléseit, kezdeményezéseit is támogatják. Csíkszentimre életébe Kencse Előd polgármester és Szopos Zoltán ifjú karnagy engedett betekintést. Annak ellenére, hogy az elmúlt időszakban eléggé zárt világ köszöntött ránk, elégedettek lehetünk, mert Csíkszentimrén számos infrastrukturális beruházást tudtunk elindítani – kezdte beszélgetésünket Kencse Előd, Csíkszentimre polgármestere. Az elöljáró a legfontosabb eredményként a Henter-kúria munkálatainak megkezdését emelte ki, hiszen az épület A kategóriás műemléknek számít. – Kezdetben nagyon nehéz volt kivitelezőt találnunk, ez sikerült, sőt azóta elkészült a teljesen új fedél, illetve a napokban be is födik az épületet – hívta fel a figyelmet Kencse Előd. Az egyéb munkálatok váratnak magukra, mert a kúria falai beáztak, és várni kell, de a polgármester reményét fejezte ki, hogy jövőre akár be is fejezhetik a szebb időket is megért épület helyreállítási munkálatait. A projektben nemcsak az önkormányzat önrésze van benne, hanem Hargita Megye Tanácsa is jelentős összeggel támogatta a kúria felújítását. Később, az öt év elteltével, a kúria a közösséget és a közösségi élet alakulását fogja szolgálni, különböző eseményeket szeretnének falain belül tartani. – Egyelőre múzeumként látogatható, illetve lehet majd olyan tevékenységeket folytatni ott, amiért nem számolhatunk fel pénzt – mondta a polgármester. Hozzátette: az építőiparban tapasztalható áremelkedés még így sem kedvez a beruházás kivitelezésének, az árak emelkedésével gyakorlatilag az önrész és a kivitelezés értéke is nőtt. A másik fontos projekt a település főbb utcáinak aszfaltozása, amely szerepel a helyi fejlesztési tervben, és folyamatban van. – A tavaly a választások előtt, a helyi gazdákkal egyeztetve az önkormányzat vállalta, hogy a rossz állapotban levő mezei utakra is figyelmet fordít, és rendbe teszi ezeket. Ezen a téren van is előrelépés, ugyanis a tavalytól mostanáig nyolc kilométer mezei utat sikerült rendbe tenni. Továbbá tavaly nyertünk egy kisebb LEADER-pályázatot, amelyből a falu központját burkoltuk le és korszerű buszmegállót alakítottunk ki, ezt az idén önrészből folytatjuk. A kultúrotthon udvarát is le szeretnénk burkolni még a fagyok beállta előtt – mondta az elöljáró. – Egy másik jelentős projektünkbe Csíkszentkirállyal közösen vágtunk bele, a büdösfürdői víz- és szennyvízcsatorna-hálózat építését tűztük ki célul. A projektet közösen kell véghez vinnünk, mivel egy településről van szó, nem lehet külön kezelni a dokumentációt és a kivitelezést sem. Ehhez mérten a két település közösen be is iktatta a fejlesztési társulatot. A további, távolabbi tervek kapcsán a polgármester elmondta, hogy szeretnének sporttermet, valamint födött jégpályát. – Alcsíkon, Csíkszentimrén régóta szükség van jégpályára – mondta Kencse –, ugyanis utánpótlásszinten van hokiélet a településen. Illetve egy másik óriási, ugyancsak egy másik községgel, Csíkszentsimonnal közös projekt, a gázhálózat kiépítése javában zajlik az alcsíki településen. [caption id="attachment_134655" align="alignnone" width="2560"] Újjáépül a Henter-kúria FOTÓ: LÁSZLÓ F. CSABA[/caption] A közösségi életről A közösségi életet illetően a polgármester úgy látja, hogy a másfél év járványhelyzet nem tett jót az embereknek. A közösség tagjai már kevésbé nyitnak, mintha kicsit zártabbak lennének a közösségi rendezvényeket érintően, részt vesznek ugyan, de azzal vissza is lépnek, mutatott rá a problémára a polgármester. – Az önkormányzati rendezvények mellett nagyon sok civil szervezet működik Csíkszentimrén, ezek közül vannak olyanok, amelyek kiemelkedően teljesítenek, és az önkormányzat minden tőle telhetőt megtesz, hogy támogassa őket – mondta Kencse. – Pályázatokat írunk ki, előzetesen egyeztetünk, milyen elképzeléseik vannak, és aszerint próbáljuk minél inkább támogatni őket. Bármelyik civil szervezet jön, mi igyekszünk támogatni őket elképzeléseik megvalósításában, hiszen a közösség építése nem egyedül az önkormányzat feladata – emelte ki a polgármester. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy mindenki jól érezze magát a településen. Hargita Megye Tanácsa is minden egyes pályázatunkban segít az önrész előteremtésében. A tervekkel nem állunk le, de külső segítség nélkül már az önrészek előteremtése sem egyszerű feladat a községnek. Akinek szívügy és kötelesség a szülőfalu Szopos Zoltán, a település szülöttje, a fúvószenekar vezetője, elmondása alapján már harmadik osztályosként – kilencéves korától – aktív tagja a közösségi életnek, főként a fúvószenekar révén. – Szülőfalumnak köszönhetem, hogy a zenei pályát választottam, ugyanis hogyha kisgyerekkoromban nem alakult volna meg itt a fúvószenekar, valószínűleg sohasem derült volna ki, hogy tehetségem van magához a zenéhez egyáltalán – mondta Zoltán. Ő maga hosszú éveken át meghatározó tagja volt a Zöld Fák fúvószenekarnak. Köllő Ferenc zenetanár kezei alatt tanult, majd nyolcadik osztály végén eldöntötte, hogy véglegesen a zene mellett kötelezi el magát, lehetőleg ennek szenteli életét, így a csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskola trombita szakos diákja lett. A sikeres érettségi után a Nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen zenepedagógiát, karvezetést végzett. Az egyetem ösztöndíjasaként fél évig tanult a budapesti Zeneakadémián is. – Már ekkortájt eldöntöttem, hogy ha valaha lesz alkalmam meghálálni ezt Csíkszentimrének, akkor azt lehetőségeimhez mérten meg is fogom tenni. Négy éve kezdtem el a Vámszer Géza Művészeti Népiskolában a munkát, ez idő alatt sok fiatallal – sőt felnőttekkel is – volt szerencsém dolgozni, őket oktatni, közöttük nagyon sok falustársamat is – avatott be pályakezdésébe Zoltán. [caption id="attachment_134657" align="alignnone" width="2048"] Szopos Zoltán karnagy FOTÓ: FACEBOOK[/caption] Mesterszakos volt szintén a Partiumi Egyetem zene tagozatán, amikor jött a hír, hogy a helyi általános iskolai zenetanár nyugdíjba megy. Ez tudniillik azt jelenti, hogy fél Alcsík maradt általános iskolai zenetanár nélkül, hisz egy ilyen pedagógusnak csak négy-öt iskolában jön ki a katedrája. Az alkalmat kihasználva elszántan készült a vizsgára, és sikerült elfoglalnia az állást. Három év után, idéntől (a Népiskolában való betanítás mellett) kinevezett tanár. Szűk egy éve vehette át a csíkszentimrei fúvószenekar vezetését, melyet új arculat- és névváltás követett. Azóta már Szent Imre Fúvószenekar néven működnek. – Mivel a társaság ekkorra nagyon vegyessé vált, a munkát teljesen az alapokról kellett kezdenünk. A legnehezebb feladat a „veteránok” és az „újoncok” közötti közös nevező megtalálása volt, mind szakmai, mind morális szinten, hisz maga a korkülönbség is évtizedekben mérhető – mondta a karvezető. – A másik „nehézség” a tagok számának ugrásszerű növekedése volt. Bizonyos idő elteltével azon kaptuk magunkat, hogy nincs elég hangszer, hogy mindenkinek juttassunk belőle. A fúvószenekar létszáma elérte a negyven főt, és mint kiderült, az iskolában lenne még további húsz jelentkező a hangszertanulásra. Reményekkel telve a helyi önkormányzathoz és a közbirtokossághoz fordult segítségért, ahol a legnagyobb tisztelettel és megbecsüléssel, minden további nélkül támogatták a fúvósbandát, a szükséges, nagyjából 40 ezer lejjel. Mindeközben az önkormányzat a zenekar számára két termet is biztosított a helyi kultúrotthonban, illetve annak állandó fűtéséről is gondoskodik. Az elmúlt egy évben a járványhelyzet nagyban nehezítette a zenekar alapozó munkáját, csak januártól sikerült hatásosan dolgozniuk. Azóta igyekszenek részt vállalni a falu jelentősebb, de mindennemű eseményein: legyen szó vallási ünnepekről, falunapokról, protokoll-előadásokról, akár saját szervezésű hangversenyről. Emellett bárhol máshol is szívesen vállalnak fellépéseket. Volt is erre példa már az elmúlt fél évben: Csíksomlyón, Csíkszentsimonban, Gyimesben, Kászonban, sőt, Ré­tyen már megyeközi fúvóstalálkozón is részt vehettek, ami Zoltán elmondása szerint fél év alatt elképesztő eredménynek bizonyul, és rendkívül nagy odaadást igényel mindenki részéről. Az elöljárók mellett nagyon sokan támogatják a zenekar munkáját. – A tagok és családjuk mindenben a segítségemre vannak, önzetlenségükre mindig számíthatok. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg az oktatókról, akik Csíkszeredából járnak le hozzánk gyerekeket tanítani, gondoskodva a zenekar utánpótlásáról: Antal Zsuzsannáról, Benedek Szilamérról, János Máriáról. Nagyon büszkén kijelenthettem, hogy a tanárok sorában található néhány csíkszentimrei név is: Márton Levente, aki a csíkszeredai katonaság zenekarának alkalmazott tagja, Bodó István, aki jelenleg a kolozsvári zeneakadémia trombita szakos hallgatója, vagy éppen Czikó Katalin, a Nagy István Művészeti Középiskola végzős diákja – mondta a zenepedagógus. – A szakmai szerepvállalásokon túl nem feledhetjük el Keresztes Nándor nevét sem, aki nagyon sokat tesz azért, hogy a zenekar híre kellő módon eljusson bárhová, hiszen a falun kívüli zenekari tevékenységeket, eseményeket javarészt ő szervezi le számunkra. A helyi iskolaigazgató, Ferencz Károly is sokat tesz értünk, hiszen évek óta fűtött termet biztosít a diákok oktatásához az iskolában. De ki kell emelnem a Népfőiskola Egyesület elnökét, Balog Ibolyát is, aki a hivatalos papírmunkában igen fontos szerepet vállal. Ekkora csapatmunka mellett könnyű jó karnagynak lenni – fűzte hozzá. – Úgy látom, hogy legmerészebb, sőt már-már vakmerő álmaink felé, amelyek szerint évek múltán nemzetközi színvonalat érhetünk el, megtettük a kezdő lépéseket – zárta a beszélgetést a csíkszentimrei fiatal.

Vlaicu Lajos