tiszta égbolt
A gondviselésről
Érdekes ez az élet. A napokban gondolkodtam azon, hogy milyen sokszor megtapasztaltam már a gondviselést. Nemcsak embereken, de apró csodákon keresztül is. Én hiszek abban, hogy ha tanácsra vagy segítségre van szükségem, azt mindig meg is kapom valahonnan, valamilyen módon. Ehhez természetesen nyitott szívvel az életre hangolódva kell élni. Ahhoz, hogy a szükségben a környezetem kinyújtsa felém a kezét, először nekem kell olyan hozzáállásom legyen, hogy észrevegyem, ha valahol én tudok támasz lenni mások számára. Milyen sok örömet jelent adni, mosolyt varázsolni mások arcára, és mindezt elvárások nélkül tenni, mert az élet egy körforgás, nem mindig attól kapjuk vissza a segítséget, akinek adjuk, és ez így van jól.
Az Istentől jövő gondviselés egyik legnagyobb tapasztalata egy utazás során történt meg velem és a férjemmel. Franciaországból Anglia felé tartottunk autóval, amikor azt mondtam a páromnak, hogy nyugodtan elkölthetjük a maradék pénzünket élelemre, mert az autópályadíj biztosan csak aprópénz. Jóízűen meg is ebédeltünk egy benzinkút melletti étteremben, majd tele hassal boldogan indultunk tovább. Pár órával később megérkeztünk a fizetős kapuhoz, ahol a gép aszerint írta ki a fizetendő összeget, hogy mennyit utaztunk ezen a szakaszon. Amikor megjelent a képernyőn a 12 euró, csak néztük egymást, hogy most mitévők legyünk, rajtunk kívül senki nem volt a közelben, és kártyával nem lehetett fizetni. Tanakodtunk, megszámoltunk a megmaradt pénzünket, pontosan 2 eurónk volt, a férjem járkált jobbra-balra az autó körül, így tűnődött, hogy mi lehetne a megoldás… hirtelen a jármű bal első kereke alatt megpillantott valamit, egy 10 eurós volt. A kéziféket kiengedve hátragurította az autót és levette a kerékről a bankjegyet. Örömünkben ugrálni, nevetni kezdtünk. Nagy boldogság töltött el, hogy ilyen kényeztető szeretettel vesz körül minket az Isten, kifizettük hát az autópályadíjat, és vidáman haladtunk tovább. Azóta is történt már az életünkben nagyon sok kisebb-nagyobb hasonló eset, amikért nap mint nap hálásak vagyunk. Ezek a kis csodák tartanak meg a nehéz időkben.
Barabás Emőke
