Az Országos Statisztikai Intézet (INS) a múlt csütörtökön hozta nyilvánosságra az ipari, az építkezési, a kereskedelmi, valamint a piaci szolgáltatási vállalatok 2017-es esztendei tevékenységére vonatkozó előzetes adatokat. (A végleges és részletes adatok közlésére majd csak 2019. július 28-án kerül sor.) A tevékenységi szektorok szintjén tartalmaz néhány sarokszámot a minap megjelent közlemény, s ugyanakkor szemrevételezhetjük azok dinamikáját a megelőző esztendőhöz viszonyítva. Ez a közlemény késztetett arra, hogy némileg visszamenjünk az időben, és áttekintsük, ha futólagosan is, hogy mi is történt az ismertetett számadatok alakulása tekintetében az elmúlt 10 esztendő során, azaz 2008-hoz képest. A statisztikai jelentések szerint a gazdasági-pénzügyi válság 2009–2010–2011-es tartós „átvonulása” során országunkban 105 000 cég számolódott fel, a 2008-ban még üzemelő 534 525-ből. A talpra állás, azaz a kedvező fordulat már 2012-ben beindult, amikor is a megelőző évhez viszonyítva a cégek száma 39 400-zal gyarapodott. 2015-ben számuk már elérte a 488 210-et, s a múlt esztendőben az 525 560-at. A kedvező dinamika ellenére sem sikerült elérni a 2008-as esztendei már említett szintet, ahhoz még közel 9000 cégre lett volna szükség. Ami pedig a dinamikát illeti: a cégek száma tekintetében megállapítható, hogy 2017-ben, 2011-hez viszonyítva 19%-os bővülés következett be. Az alkalmazottak átlaglétszáma tekintetében is nagy vonalakban hasonló tendencia következett be, főleg az utóbbi 3-4 esztendő során, s ilyenképpen 2017-ben 2015-höz viszonyítva a gazdasági szférákban foglalkoztatott alkalmazottak száma 3,8%-kal növekedett, elérve a 4 079 220-at. Természetes, hogy 2011-től errefelé évről évre növekedett a gazdasági szektor szereplői által együttesen megvalósított üzleti forgalom is, amely értéke a tavaly meghaladta az 1 354 035 millió lejt, a 2015-ös esztendei 1 180 581 millióval szemben. A maga nemében érdekes módon alakult a gazdaságba eszközölt beruházások volumene is, az a 2012–2015-ös évek során növekvő tendenciát mutatott 2015-ben, elérve a 131 373 millió lejt, a múlt esztendő során viszont csökkent, az 115 824 millió lej lévén. Szerkezeti változások Az utóbbi 10 esztendő során mélyenszántó és érdekes változások következtek be a hazai gazdaság struktúrájában is. Talán azzal kell kezdenünk, hogy az iparban 2017-ben még mindig mintegy 6200-zal kevesebb cég tevékenykedett, mint 2008-ban, az építkezésben 6600-zal, a kereskedelemben 41 700-zal, a szolgáltatásokban viszont 45 600-zal több „szereplőt” tartottak nyilván, mint azelőtt 10 évvel. (Amúgy a tavaly az iparban tevékenykedő cégek száma 55 070, az építkezésekben 52 792, a kereskedelemben 172 435 és a szolgáltatásokban pedig 245 354 volt.) A cégek számának az alakulása nyomán megváltozott a struktúra is. S e tekintetben úgy tűnik, hogy a gazdaság egyre inkább szolgáltatásorientálttá vált. Ilyen összefüggésben utalhatunk arra, hogy 2015-ben a vállalatok összlétszámában már 2015-ben vezető részesedést szerzett a szolgáltatás, nevezetesen 43,8%-ost, s az tovább bővült, 2017-ben elérve a 46,7%-ot. Ugyanakkor 2015-ben az alkalmazottak összlétszámában a legnagyobb részarányt, 35,5%-ost, még az ipar képviselte, de 2017-ben 35,4%-kal az első helyre a szolgáltatások kerültek. Továbbá arra is utalhatunk, hogy míg 2015-ben az egy ipari vállalatra átlagosan 25,8 alkalmazott jutott, az 2017-ben 25,3-ra csökkent. Említettük a hazai cégek által együttesen megvalósított üzleti forgalmat, nos, 2015-ben abból még 40,3%-ot vallhatott magáénak az ipar, a tavaly viszont már csak 39,4%-ot, csökkent az építkezési szektoré is, nevezetesen 8,5%-ról 5,5%-ra. Ugyanakkor a szolgáltatások részesedése 34,9%-ről 35,3%-ra emelkedett, a kereskedelemé pedig 18,5%-ról pedig 19,3%-ra. Ezekből az aránymódosulásokból újólag az olvasható ki, amit eddig is tudhattunk: az utóbbi esztendőkben bekövetkezett gazdasági növekedés motorja a fogyasztás bővülése volt, s ugyanakkor a közberuházások hovatovábbi „elkeskenyedése” okán az építkezési szektor „részvállalása” a GDP-ben csökkent. (Egyébként az építkezési szektor alkalmazottainak száma 2017-ben 5165-tel csökkent, ugyanakkor annak üzleti forgalma több mint 5 milliárd lejjel.) Ebben a kontextusban az is megemlítendő, hogy 2008–2017 között az építkezési szektorban az átlagos nettó bér csak 47%-kal nőtt (1162 lejről 1708 lejre), míg az országos átlag 82%-kal, 1309 lejről 2384 lejre. Nehéz helyzetben Kétségtelen, hogy a gazdasági szektorok közül az építkezés az, amely esetében nem következett be erőteljes és folyamatosnak ígérkező lendület. Ez mindenekelőtt a nagy infrastrukturális beruházások hiányának, illetve késedelmes kibontakoztatásának, valamint az uniós vissza nem térítendő támogatások igen akadozó lehívásának „köszönhető”. Ennek pedig velejárója volt egy bűvös kör kialakulása is: az elmúlt évek során a szakképzett munkaerő jelentős hányada külföldre távozott, s amikor front kínálkozik, azaz lenne munkalehetőség, nemigen térnek már haza, részben a viszonylag gyengébb bérezés, részben pedig a bizonytalannak, kétségesnek minősíthető távlatok okán. Talán nem véletlenül jegyezte meg a minap az egyik csíkszerdai építkezési vállalat illetékese, hogy amennyiben ténylegesen esedékessé válik a nagyszabású hőszigetelési munkálatok újraindítása, akkor megtörténhet, hogy nemigen lesz ahonnan előteremteni az elegendő, illetve szükséges szakmunkást. Nem mi mondjuk, hanem egy illetékes, Adriana Iftimie, az Építkezési Társaságok Patronátusai Föderációjának (FPSC) vezérigazgatója: „Az építkezésekben megváltoztak a konkurencia szabályai. Ha a múltban egy árverésen akár 15 cég is jelentkezett, jelenleg jó, ha 1-2 jelentkezik. A cégeknek munkaerőre, alkalmazottakra lesz szükségük és, ha nincs, akkor nem mernek felvállalni projekteket. Egyes cégek az ázsiai zónából hoznak munkásokat. De ez nem egy olyan megoldás, amely mindenki számára lehetséges, mert egyrészt költséges is, és az eljárás sem egyszerű”. Egyébként azzal is példázódott, hogy míg 2008-ban az építkezési szektorban tevékenykedő cégeknek mintegy 600 000 alkalmazottjuk volt, a múlt esztendő végén azok száma 332 000 körül lehetett. És még egy igen friss példa: e hónap elejére írta ki a közúti infrastruktúrát ügykezelő országos társaság (CNAIR) az árverést Suceava municípium körgyűrűjének a finalizálására, s arra csak 3 cég jelentkezett, de csak 2 vehetett részt, ugyanis az egyik ügycsomója hiányosnak bizonyult. Akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy ez a jobbik eset, mert tudni olyan beruházási munkálatokról is, amelyek kiírása, sőt többszöri kiírása „visszhang nélkül maradt”. Az építkezések kapcsán az utóbbi hónapok során még megmutatkozott egy érdekes jelenség: az ország egyes régióiban (mindenekelőtt a fővárosban és Ilfov megyében, valamint az északkeleti régióban) visszaestek a lakásépítkezések is. Az ingatlanpiaci szakértők ezt jobbára a lakásárak folyamatos megemelkedésének, valamint a banki kamatok, főleg a ROBOR bizonytalan és kiszámíthatatlan alakulásának számlájára írják. Hecser Zoltán