Templomaink felbecsülhetetlen kincsei közé tartoznak az orgonák. A hangszerek királynőjének tartott bonyolult szerkezetek a barokk korban terjedtek el vidékünkön is. A keresztúri egyházkör unitárius templomai orgonáinak bemutatására vállalkozott sorozatában Márk Attila. [caption id="attachment_38403" align="aligncenter" width="3456"] A javítás alatt levő firtosváraljai unitárius templom orgonája[/caption] Firtosváralja, az egykori Besenyőfalva, a Firtos tömbjéből eredő és a Nyikó vizébe jobb oldalról ömlő Konyha-pataka „völgyfejében már fenn a Firtos déli alján fekszik büszkén (...) unitárius székelyek által lakott falucska”. (Orbán Balázs) A falu valószínűleg a tatárjárás után épült és századokig a Firtos család birtoka volt. Nevét 1459-ben említik először egy birtokperrel kapcsolatban. 1549-ben Waralyfalw, Warhalafalva formában jelenik meg az iratokban. Hiteles adatok hiányában nehéz megállapítani, hogy Firtosváralja népe mikor lett unitáriussá. A hívek kis létszáma és a templom hiánya miatt az énlaki egyházközséghez csatlakoztak mint filia. Ennek tanúja egy 1784-ből fennmaradt csereszerződés, amelyben ez áll: „Azmiképpen ennek előtte való időkben az meg írt Udvarhely székben az Énlaki Unitárius Sz. Ecclesia lévén az Mater Ecclesis és Filiálisa lévén Martonos és Firtos-Váralja és elsőkben elszakadván F. Váralja Énlakától az Mater Ecclesiától.” A 17. sz. folyamán önállósult, és 1701-ben fatemplomot építettek. Erről a templomról Lázár István püspöki vizitációja (1801) jegyzőkönyvéből olvashatunk adatokat. Eszerint az épület a mai templomtelken állott. A leírás szerint a templom mennyezetének egyik kazettája megörökítette a templom építésének évszámát: „Építtetett az Atya Istennek és az ő Fiának a Jézus Krisztusnak ditsőségére. Tiszt. Bölöni János Uram akkori esperességének és H. Szentmártoni János akkori prédikátornak idejében. Ao. 1701 Andrási Sigmond curator idejében.” 1802-ben, az akkori gondnok, Jánosi Gergely és neje vállalja a templommennyezet elkészítését. Andrási György és neje, Jánosi Judit, a szószéket és a két templomi karzatot készíttették el saját költségükön. (1803–1804) A templomtelek mocsarasnak bizonyult, a vizenyős talaj káros következménye lett, hogy pár év múlva, az új templom padlózata meggombásodott és több helyen megrepedt. 1830-ban egy hatósági személyekből álló bizottság megállapítja, hogy a templom javítása elengedhetetlenül szükséges. 1833-ban, az egyházközség szerződést köt „Alsó-boldog Asszony Falvi” Both Zsigmond kőművesmesterrel, kinek vezetésével az egyházközség kijavítja templomát. 1839-ben, Székely Miklós püspök elnökletével, Generalis Visitatiót tartottak Firtosváralján, a felvett jegyzőkönyvben olvasható a kijavított templom leírása: „Ezen Telken egy jó állapotban levő Kő Templom Cserép fedél alatt vas ajtokkal s kivülről cas rostéllyal fedett üveg ablakokkal el látva a Déli részen való bé járónál vagyon Kő Tornátz ugyan tserép fedél alatt a Templom belülről menyezet s Keleti és Nyugati részében fa karzattal készüle, melyek közül a Napkeletin olvastatik: Örömmel Énekeljetek az Urnak földnek minden Lakossi, zengjetek, örüljetek és mongyatok Dicséretet az Urnak Hegedűvel, Hegedűvel mondom és Énekléssel. Soltár 98v. 45. A Nyugatin pedig: Szoljatok magatok között Éneklések és Isten Ditséretek által, nagy kedvel Énekelvén a ti Szívetekben az Urnak Kolos. 3-16. Jo minékünk itt laknunk a sz. Jézussal Mosessel és Ilyéssel. Matt. 2.14.” Érdekes, hogy a leírás nem említ éneklő pulpitust. 1855-ben még egyszer elhatározzák Andrási György gondnok javaslatára, hogy a templomot megjavítják. A munkálatokkal 1857-ben végeztek. Az 1862. május 12-én tartott közgyűlésen vetődik fel először az orgonakészítés kérdése. Ezen a gyűlésen az egyházközség tagjai közül többen megajánlásokat tesznek az orgonakészítés érdekében. Az ügy azonban ismeretlen okok miatt elévült 1865-ig. Az 1865. január 29-én tartott keblitanácsi gyűlésen újból felvetődik az orgona építésének gondolata: „Ugy ezen Szent gyűlésen az oh. Gondnoknak számadásában mely a’ mult évről szollot többen meleg buzgósággal hallok, hogy 1862 majus 12-én az Orgona meg alapíttása véget ígért ajándékaik többeknek egy ajándék levél szerént fel újíttatik, sőt abban ígértetett ajándékoknak bé fizetése erkölcsileg meg kívántatik, annál is inkább, hogy többek bizonyíttásaik szerént ezen szavaik be váltására mint egy kötelezvényt írtak alá az említett ajándék levélbe. A Presbyterium egy orgona tsináltatása eseményére fel lelkesülvén fen említett ajándék levélben így oly kötelezettséget lát, mellyet fojamatba venni s’ az abban foglalt ajándékokat bé fizetettni erköltsileg-is, de ha így nem sikerülne törvény szerűleg is mulhatatlan kötelességinek ismeri, annyivalis inkább, hogy mind a T. Esperestség, mint a F. Püspökség látván ez ajándék levelet szoval helybe hagyta és telljesedésbe vétetését a’ Presbuteriumra bízta. Sőt a’ végre a Presbyterium meg határozta, azt is hogy ez orgonát illető határozata a tellyes Ecclesia Gyűlésibe fel olvastatván mindenkinek tudtára adassék, hogy azok kik 1862 majus 12-én az orgona építésre ajándék ígéretett tettek, vagy fizetni vagy arrol köterlezvényt adni tartsák rövid időn szoros kötelességnek e’ Szent Célra tellyes buzgósággal adakozni. A Presbyterium jelen tagjai Szent buzgósággal el telve elöl ment e Szent cél létesíttésére s’ a helybeli pap ígért ujbol bériből 5 kalongya zabot/ Páll István ígért az uj termésből 5 kalongya zabot/ Márton Ferentz 2 uj f. 30 o.é./ Pál Péter ígért az uj termésből 5 kalongya zabot./ Szederjesi Sigmond az ajándék levélben ígért földeken termésit ezen tulra is ajánlom./ n. Bálint Moses ad 2 uj forintott./ idősb. Diák János ígért az ajándék levélben írt 50 krt./ Kissebb András Ferentz ígért 2 forintot o. értékben./ Jánosi Gergely ígért 3 for.” 1866-ban orgonaalapot hoznak létre, melynek jobb kezelése érdekében egy külön jegyzőkönyvet indítanak. A számadási jegyzőkönyvben megjegyzik: „Az ekklézsiai tagok buzgó adományozásából e’ kivül a’ falusi község köri pénztárából s’ másnemű jövedelmi kútfőkből vett-bé eddig kész pénzül jövedelem 102, 33 frt.” A pénzkiadásoknál pedig: „1. Hogy az orgona alap számára jövedelmi kútfőt nyithasson vett 27 véka vetni valo zabot miért kiadott öszvesen 11 mfrt. /2. Kamatozás végett kötelezvény mellett adott ki öszveg 90 frt 24 kr. a’ mi levonatván az előbb írtt bévételből át vitetnek jövő számvételre: a. Készpénz: 12,61 frt/ b. Kamatozó tőke: 78,27 frt./ c.két véka zab / d. 61 kalongya zab.” 1867-ben Kozma Lőrinc lelkész levélben kéri fel Carl Schneider brassói orgonakészítő mestert orgona építésére. Az egyházközség 1867 márciusában kötött szerződést az orgonakészítés érdekében. Az elszámolások nem átláthatóak, ezért az 1867-es évről szóló számadási jegyzőkönyvben megjegyzik: „Végül itt volna most már helye annak, hogy a munkába vett orgonakészítésről egy rendszeres külön számadást igtasson Jegyző könyvbe, de minthogy a v. hivatal a múlt évi számadásra vissza tekintve, abban a hibás feladások miatt oly lényeges hibákot vett észre, melyeket ez alkalommal tisztába hozni minden utánna járással sem tudta, és minthogy az orgona készítés munkája jelen évben nem csak befejeztetik, hanem igen remélhetőleg az új orgona rendeltetése helyére beis állíttatik, ezen okoknál fogva a v. hivatal jónak látta meghatározni egyszersmind az orgona alap kezelőjének meghagyni, hogy az e célra tett pénz bévételről, és ki adásokról vigyen rendszeres pontos naplót, s arról koronkint számoljon az ekklának hogy mi utánna az orgona teljesleg elkészítve helyére beállítva, és a művész is a szerződvény szerint egésszen ki elégítve lessz, akkor a v. hivatalis minden bevételekről és kiadásokról egy rendszeresen kiálitandó egész számadást igtasson jegyzőkönyvbe.” Carl Schneider 1868. július végére készítette el az orgonát. Ezen év dec. 2-án tartott esperesi vizitációs jegyzőkönyvben találtam a következő sorokat: „ ...az ingó javak pedig számra szaporodtak egy jól szerkesztett 6 hangváltozatu Orgonával, mely a múlt vizsgálat óta a művész által rendeltetése helyére beállíttatott és a templom szent bútorzata közé ünnepélyesen béis szenteltetett...” Az orgona beállításakor az egyházközség új karzatot készíttetett: „5. Csináltatott a templomba egy egésszen új kart, az ujjonnan készült Orgona helyiségéül a napló szerint költött összesen 24,15 frt.” Az orgona 1153 forintjába került az egyházközségnek és az orgonakészítő művész és segédjei 11 hetet dolgoztak Firtosváralján, ellátásuk 94 forintba került. Az orgonaalapból 200 forintot kamatozás végett kölcsönben kiadtak. A költségekkel azonban nem tudnak elszámolni teljesen, „...minthogy az Orgona szerződött árra a művésznek nints még helyesleg kifizetve, ez okból az orgona alap pénzéről szólló számolatis nem lehete bevégezni”. 1869-ben megtörtént a végelszámolás: „Pénz bevétel: 1.) az ekkla edgyes tagjaitól önkéntes adományképp összesen vett bé 308,7 frt. / 2.) Ugyan ezen szent célra a falusi közönségtőlis kegyes adományképp 502,68 frt. / 3.) Falusi közhelyek zab és széna terméséből 329, 58 frt. / 4.) az orgona alapnak egy kevés kész pénzét időközöt kamatoztatván ebből vett bé 17,77 frt./ 5.) Az Ekkla pénztárából kölcsönözött 200 frt.” A teljes összeg 1358,10 forint. A kiadásoknál a fent említetteken kívül még az orgona elszállítására kiadott 100, 84 forintot említhetjük. Az egyházközség elhatározta, hogy a megmaradt összeget orgonajavítási alapként kezeli a jövőben. 1870-ben az orgonán „egy kis javítást” kellett tenni. A következő évben, orgonajavítás végett Brassóból hívtak orgonaművészt – valószínűleg Carl Schneidert –, élelmezése és szállítása 23,64 forintba került. A létrehozott orgonaalapról évente beszámolnak, a kamatozással növekedik, 1885-re eléri a 243 forint 91 krajcárt. 1886-ban József János kántor-tanító javaslatára zárral ellátott ajtóval látják el az orgonafeljáró nyílást. 1904. április 24-én tartott keblitanácsi gyűlésen az orgona megjavításának szükségességéről beszéltek: „…a templombeli orgonában évek óta fokozatosan szaporodik a hiba 2 változat már teljesen használhatatlan a 3-ik hiányos...” A jelen levő brassói orgonaművész, Csioflek Miklós, aki már évekkel azelőtt is ajánlotta, most újból sürgeti az orgonaújítását. Miután a keblitanács meggyőződött az orgona tarthatatlan romlottságáról, „orgona művész urral 100 kor. összegbe szerződésre lépvén határozta oly formán, hogy az orgonából kicserélje cserefával minden szúette bükkfa részt, a munkájáért 5 év felelősséget vállaljon, a munkát május elején kezdje meg”. A hangszer szétbontása után azonban Csioflek Miklós az összes bükkfa rész kicserélését ajánlja, a későbbi nagyobb kiadások elkerülése végett. A közgyűlés jóváhagyta egy új szerződés megkötését, melynek értelmében „a bükkfa összes részeket cserefa anyaggal, a hol így nem lehet pl. a gépezet sorkainál ott horganyozott plével cserélik ki, s a játékasztalt mert oj közel volt az orgona testhez, hogy az énekvezér a fejét szüntelen belverte, a karzaton kivül megfelelő díszesen előhozzák, az egész orgonát újra festik...”, és egy új regisztert (zokogó) is kap a hangszer, melyet Máté Lajos lelkész és József János énekvezér egyenlő arányban fizettek ki. A teljes munkáért 320 forintot fizetett az egyházközség. Május 28-ra már elkészült az orgona. A szakértőként meghívott énlaki énekvezér, Nagy Ferencz megállapította, az orgonafelújítás kiváló. Az első világháborúban, az orgonasípokat rekvirálták, az Angster cég által készített listán a firtosváraljai orgona készítőjeként Schneider János név szerepel, helytelenül. Újból orgonaalapot indítottak, amelyet 1917-ben az ifjúsági egylet által tartott színi előadás tiszta bevétele 400 koronával gyarapított. 1924-ben József János „400 lejes alapítvánnyal gyarapítja” az orgonaalapot. A falu életében jelentős szerepet játszó énekvezér-tanító 44 évig szolgálta az egyházközséget, 1926-ban költözött lányához Brassóba. Egy évvel halála után, 1936-ban tanítványai, hálájuk jeléül, Firtosi rezedák címmel kiadják verseit, elbeszéléseit, az eladott példányok bevétele is az orgonaalapot kívánta szolgálni. A roskadozó lelkészi lakás újraépítése érdekében a begyűlt összeget 100-100 lejes tételekben „kényszerkölcsön” formájában, 10%-os kamat mellett szétosztották az egyházközség tagjai között, melyet majd ajándékként adnak vissza az egyházközségnek, azzal a megjegyzéssel, hogy orgonajavítás esetében rögtön visszafordítandó a kölcsön. József János gyermekei, úgyszintén a kötet eladása utáni jövedelemből 536 lejt adományoztak az egyházközségnek. Sajnos, az orgonajavítás elhúzódik az 50-es évekig. 1952-től 1995-ig a kántori teendőket a mindenkori pap végezte. 1954-ben a firtosváraljai lelkész ifj. Szász Dénes, akinek nevéhez számos orgonajavítás fűződik, felajánlotta, hogy díjmentesen megjavítja az orgona fúvóját, ha az egyházközség állja az anyagokra szükséges pénzt. A társadalom gazdasági helyzetét jól tükrözi, hogy decemberre 168 lej gyűlt össze, amiből még a szükséges anyag egy részét sem lehetett megvenni. András József pénztárnok az adományozott összeg visszaadását kezdeményezi. Az orgonajavítás elmarad 1955-ben, sőt az 1956-os gyűjtés alkalmával is csak 230 lej 50 bani gyűlt össze. Eközben Szász Dénes Bözödre kapott kinevezést, távozása előtt ismételten felajánlotta a munka elvégzését, eredménytelenül. Végül 1959 tavaszán, már bözödi lelkészként javította meg az orgona fúvóját. A presbiterium az elvégzett munkát 600 lejre értékelte. A következő orgonáról való tudósítás 1975-ből való: „Kuti Sándor keblitanácsos javasolja, hogy az egyházközség az orgonát javítassa meg. Az előterjesztésben közbe szól Fekete Attila lelkész, aki Bencző Dénes, homoródalmási lelkésszel beszélt az orgonajavítással kapcsolatban. Bencző Dénes ígéretett tett, még aug. vagy szeptember folyamán megjavítja az orgonát.” A javítással kapcsolatban nincs több bejegyzés. 1999-ben újból megjavítják a hangszert. 2000. március 12-én beszámolnak az elvégzett munkáról: „...Bálint József beszámolt 1999 év folyamán végzett munkálatokról, mikor megjavítódott régi templomunk tornya és a szakemberek által nagyra értékelt barokk orgona megjavítására is sor került.” Enyedi Pál, a budapesti Zeneakadémia Egyházzene Szakának docense, az orgona felmérése után, az alábbiakat foglalta össze: „Az egymanuálos, pedál nélküli hangszer igen hasonló a székelykeresztúri templom orgonájához. Regiszterei: Principál 8 láb, Gedackt 8 láb, Principál 4 láb, Viola d’amour 4 láb, Quinta 2 2/3 láb, Mixtura 3 sor. Az I. világháborúban beszolgáltatott homlokzati ón sípjai helyén ma szögletes fasípok állnak, melyeket elölről ugyancsak fából készített, de hengeres fém sípokat utánzó, festett sípmaszkok álcáznak. Schneider kiváló minőségű sípanyaga ma is jó állapotban van. Az orgonában, később – a már említett – tremolót is beépítették.” A levéltári anyagból nem világos, ki végezte el a homlokzati sípok helyettesítését, a munka kivitelezése szempontjából Boda József neve merült fel. Annyi biztos, hogy az 1988-ban kiadott körlevélre és kérdőívére válaszolva, az egykori lelkész megjegyezte, hogy az összes változat sípjai megvannak, tehát a helyettesítésnek azelőtt kellett megtörténnie. Ottlétünkkor a templom teljes felújítás alatt állott, remélhetőleg a felújítás része lesz az orgona is.