A fenyédi templom épületének mai állapota A székelyföldi egyházi szervezésről, a térség településeiről első írásos adataink többnyire az 1332–1337-es pápai regesztrumokból származnak. Az oklevelekből, jegyzőkönyvekből rekonstruálható egy-egy településnek, annak egyházának a története. Fenyéd egyházközségének történetét Kovács Árpád művészettörténész tárta fel. A Fenyéd központja fölötti dombtetőn emelkedő templom 1763-ban épült, egy korábbi templom gótikus faragványainak felhasználásával. „Az északkelet-délnyugat tájolású templom délnyugati homlokzatánál átlós felfekvésű támokkal épített, barokk sisakú torony áll, bejáratát csúcsíves kőkapuzat kereteli, vályúzatok közé fogott hengertagos és külső pálcatagos profillal” – írja Dávid László.1 A lábazati rész oldallapján látható 1926-os évszám – Dávid szerint – a legutóbbi templomjavítás évét jelzi. A toronyhoz síkmennyezetű hajó csatlakozik „a torony felőli végén fakarzattal és orgonával; a karzatra kétoldalt két kis csúcsíves ablak nyílik, a külső falsíkra helyezett kőkeretek élszedéssel vannak alakítva. A hajó északi oldalához oldalkápolna csatlakozik a Mária-oltárral.”2 Ugyancsak 1926-ban építették meg a sokszög öt oldalával záródó szentélyt, amely korábban a mai diadalív vonaláig terjedt. A templombővítési munkálatokat Veress Gáspár és Török Pál agyagfalvi vállalkozók végezték. Ennek az új szentélynek az északi oldalához építették a szemöldökgyámos ajtóval ellátott sekrestyét. A középkori templom berendezéséből maradt – a karzatot déli irányból megvilágító csúcsíves ablakok mellett – az a „kehely formájú kő keresztelőmedence”, melynek „felső része 16 szögű, szára, nodusza és talpa nyolcszögű, alsó részét kötélfonat faragása díszíti.”3 A hajó nyugati végében, a diadalív előtt álló kő keresztelőmedence ma is használatban van. A templom berendezésének legjelentősebb darabjai a főoltár és a hajó északi oldalához csatlakozó kápolnában elhelyezett Mária-oltár. A klasszicista stílusú főoltár nem tölti ki a szentélyzáródást, feltehetően még a korábbi, 18. századi szentély méreteihez igazították. Az oltár hátfalát két oltárképpel díszítették, a nagyobbik képet kompozit oszlopok fogják közre, a rájuk támaszkodó hangsúlyos párkány tartja a két térden álló, alázattal imádkozó angyalt. A félköríves záródású főoltárkép a Szentháromságot ábrázolja – a mennybe fogadva Máriát. Alkotóját nem ismerjük, de stílusa és megfogalmazása alapján biztosra vehető, hogy a templommal egyidős. A főoltárról említést tesznek a 18–19. századi canonicavisitatiók, az 1817-es püspöki látogatás irataiban arról olvashatunk, hogy a templomban lévő oltár a Szentháromság tiszteletére van „emelve”, a Boldogságos Szűz Mária képével. Ugyancsak ekkor említik meg a templommal egykorú „szent keresztet.”4 Ez a körmeneti feszület a hajó északi végében található. A pünkösd utáni vasárnap tartott Szentháromság ünnepének, valamint a keresztény szentháromságtan alapjául a Máté-evangélium utolsó sorai szolgálnak, mely szerint Krisztus megjelent tanítványainak Galileában és parancsba adta: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére.” (Mt 28,19) A Szentháromság képi ábrázolásának számtalan válfaja ismeretes, a leggyakoribb talán az, amikor az Atyaisten jobbján Krisztus látható trónon ülve, közöttük pedig a Szentlélek lebeg galamb formájában.5 A reneszánsz festészet úttörőjeként számon tartott Massacciónak a firenzei Santa Maria Novella-templom számára készített freskója a Szentháromság-ábrázolások újabb típusát teremtette meg (ún. Kegyelem trónja), mivel a Szentháromságot Krisztus kereszthalálával kapcsolta össze, a Szentháromságnak ezt a fajta ábrázolását egészen a barokk kor végéig szívesen építették be nagyobb oltárkompozíciókba.6 A fenyédi főoltárképen a Szentháromság ábrázolása kiegészül Mária megkoronázásával. A hajó északi oldalához csatlakozó kápolnában 1898-ban helyezték el a Mária-oltárt, amely felépítését tekintve három részből áll: a szarkofág alakú, közepén aranyozott görög kereszttel díszített oltármenzára helyezték a tabernákulumot, amely fölött egy baldachinban látható a gyermek Jézust karján tartó Mária szobra. A 19–20. század fordulójának jellegzetes szobrai díszítik a torony alatti előcsarnokot (Lourdes-i Mária) ugyanúgy, mint a templomhajót. A hajó közepe táján, fából faragott, növénydíszes gyámra helyezték el a déli oldalon 1898-ban, Gergely Mártonné saját költségén a Szent Szív-szobrot, míg az északi oldalon Páduai Szent Antal szobra látható. A katolikus egyház egyik legismertebb és egyik legnépszerűbb szentjének alakját karján a gyermek Jézussal mintázták meg. Páduai Szent Antal a koldusok pártfogója, de közbenjárását szokás kérni elveszett tárgyak megtalálásáért is.7 A fenyédi templomban található Szent Antal-szobrot 1906 áprilisában Tirolból, Josef Runggaldier műterméből vásárolta Fekete Imre lelkész. A szobor megvásárlására szükséges pénzösszeget 148 személy hozzájárulásának köszönhetően sikerült előteremteni.8 Fontos kiemelni, hogy Páduai Szent Antal személye köré a 13–14. században számos legenda szövődött, a csodálatos gyógyítások és halottfeltámasztások mellett gyakran ábrázolják úgy is Antalt, hogy a halaknak prédikál.9 Szent Antal magyarországi tisztelete a 13. század közepéig vezethető vissza. IV. Béla király házi oltárán az Árpád-ház szentjei közt láthatjuk Szent Ferencet és Antalt, amire az lehet a magyarázat, hogy a király testvére, Erzsébet szinte egyszerre lett szentté avatva Ferenccel és Antallal. Ennek ellenére Szent Antal kultusza igazából csak a 17. század folyamán bontakozott ki balkáni és délnémet közvetítéssel. Ettől kezdve lett templomok védőszentje, sőt a pestisjárványok idején számos kápolnát építettek (fogadalomból) a tiszteletére.10 Fontos megemlíteni a hozzánk közeli Csíksomlyó példáját, ahol nem a pestisjárvánnyal, hanem az 1661-es török-tatár pusztításokkal hozható kapcsolatba – a Ferenc-rendi történetírók szerint – a Szent Antal tiszteletére szentelt barokk kápolna 17. századi elődje. A hagyomány szerint egy laikus testvér építette fogadalomból, miután a kegytemplomot és a kolostort felégető török–tatár hadak elől sikerült a Kissomlyó-hegy sűrűjébe elrejtőznie.11 Nagy Emese tesz említést arról, hogy 1720-tól a csíksomlyói gimnázium tanulói Szent Antal ünnepén kivonultak a kápolnához, később kilencedet is végeztek, amely a Szent Antal ünnepét megelőző kilenc egymás utáni kedden mondott szentmiséből állt. 1743-tól a környékbeli falvak lakói is csatlakoztak hozzájuk. A 18. század első felében Szent Antal kultusza egyre népszerűbbé vált, a kilencedek alkalmával mondott prédikációk nagy tömeget vonzottak. A kis kápolna ekkor már nem tudta befogadni a híveket, ezért a 18. század közepén megnagyobbították, majd a 19. század folyamán többször felújították, de többnyire megőrizte 18. századi formáját.12 Az elveszett fenyédi Domus Historia anyagát újra összegyűjtő Szabó Bálint plébános jegyezte fel 1965-ben, hogy „Szabó Sándor fenyédi születésű plébános 1000 lejt adott és ebből szépült meg a főoltár, szószék és a szobrok.”13 1 Dávid, 1981. 130. 2 Uo. 3 Uo. 131. 4 GYFL Visitatio canonica. Fenyéd. 1817: 16. doboz, k. n. 5 Kovács Árpád: A Szentháromság ábrázolásairól. In: Hargita Népe. 2012. XXIV. évf. 101. 8. 6 Jutta, Seibert (szerk.): A keresztény művészet lexikona. Budapest, 2004. 286–289. 7 Kovács Árpád: Padovai Szent Antal ábrázolásairól … In: Hargita Népe. 2012. XXIV. évf. 110. sz. 7–8. 8 GYFL SZUGYL Fenyédi plébánia iratai. Plébániai iratok. 1900–1911. 653/b. 9 Kovács, 2012. 8. 10 Uo. 11 Uo. 12 Uo. 13 Új Domus Historia. 1965–2013. Fenyédi római katolikus plébánia irattára.