enyhe havazás
borús égbolt
enyhe eső
A dadusok dicsérete
Bő egy évtizedet dolgoztam óvónőként. A kilencvenes évek elején kezdtem, a megújulás, a szabad, kreatív kísérletezés, a „végre kitekinthetünk, mások hogyan csinálják” légkörébe csöppentem bele. Lelkesen tanulmányoztunk alternatív programokat, fogadtunk anyaországi kollégákat, magunkba szívtunk rengeteg új ismeretet, gyakorlati tapasztalatot. Tettük mindezt azért, hogy a napközibe beköltözzön az Élet, hogy játékos formában, a mindennapokban is hasznosítható, személyiségfejlesztő tudást adhassunk át a kicsiknek. Mézeskalácsot sütöttünk ünnepre, már nemcsak papírra, hanem fára, kőre, üvegre is festettünk akvarellel, temperával. Gyümölcssalátát készítettünk az egészséges táplálkozás és az önálló eszközhasználat jegyében, jó időben, rossz időben jártuk a parkot, az erdőt, hogy megfigyeljük a füvek, fák, bogarak életét. Tojást festettünk, maszkokat, töklámpást készítettünk. Vegyes csoportot indítottunk, merthogy az közelebb áll a természeteshez, a kicsi tanulhat a nagytól, a nagy pedig a kicsire vigyázni, elfogadni, hogy ő még nem olyan, mint ő. Kitaláltuk, hogy önállóságra nevelünk, mindenki megtanul egyedül cipőt befűzni, felöltözni, levetkőzni. A gyerekek élvezték, a szülőknek tetszett, nekünk, pedagógusoknak pedig örömet szerzett a munka. De mindehhez komoly háttér kellett!
Volt 25-30 gyerek a csoportban és az óvó néni(k). De ki segített tésztát gyúrni, ki hozott jó recepteket, ki jött segítőként kirándulásainkon velünk, ki takarított egy-egy hatalmas festési szeánsz után az asztalokon? A dadusok. Azok, akik közül most sokakat el kell küldeni az erőltetett létszámcsökkentés jegyében. Akik tevékeny jelenléte nélkül elképzelhetetlen a napközik élete. Kevesebb dajkával a felelevenített csodavilág nem valósítható meg! Vajon láttak egyáltalán belülről hazai napközit azok, akik ott fenn ezeket a bizonyos keretszámokat kitalálták? – gondolkodtam a napokban. Aztán eszembe jutott, hogy olvastam nyugati napközikről, ahol az óvónő mindent maga csinál: vetkőztet, öltöztet, tanít, nevel és szeret. De mindössze 6-8 gyermek van a keze alatt…
Asztalos Ágnes
