Másodszor tartotta meg a hétvégén ismerkedős, közösségépítő táborát Pottyandon a csíkszeredai székhelyű Happy Down Egyesület. A Down-szindrómával élőket és családjukat tömörítő tábor programját számos szórakoztató, kreatív tevékenységgel, valamint előadással töltötték meg a szervezők. A tapasztalat az, hogy a közös sors összekovácsolja az érintetteket. [caption id="attachment_52132" align="aligncenter" width="2048"] Aszfaltrajzolás. Délelőtt még nem volt forró Fotó: Ambrus Kinga[/caption] Az idei tábor, témája szerint, az Amikor a szerelem kopogtat az ajtón címet kapta, mivel ehhez kapcsolódó előadást tartottak szombaton a Down-szindrómával élők családtagjai számára. A családos tábornak 36 résztvevője volt, közülük 12-en fogyatékkal élők, a többi résztvevő az ő szüleik, testvéreik voltak. A legkisebb Down-szindrómás táborozó még nem töltötte be a negyedik életévét, a legidősebb pedig éppen ezen a hétvégén ünnepelte 28. születésnapját, akit fel is köszöntöttek ez alkalomból a táborlakók – tudtuk meg a részleteket Váta Emesétől, a Happy Down Egyesület elnökétől. Színes program mindenkinek Péntek délután gyülekeztek a táborlakók a Pottyandi Erdei Iskolánál, miután mindenki elfoglalta a szálláshelyét és megismerkedtek a hétvége programjával, megtartották az egyesület éves beszámolóját, értékelték az elmúlt egy év tevékenységét. Ezalatt a főszereplők, gyermekek és fiatalok egyaránt egymással ismerkedtek és játszottak. Este a Kék lagúna című filmet nézték meg azok, akik még ébren tudtak maradni. Szombaton aszfaltrajzolással indult a nap, a tevékenységben a kreativitáson volt a hangsúly, ezért nem határozták meg, hogy mit rajzoljanak a gyermekek. Ezután a képzelőerejüket agyagozásban kellett használniuk, miközben a felnőttek az ebédet készítették elő és egymással ismerkedtek, barátkoztak. Délután Váta Emese tartott előadást szexualitás témában, amelynek címe A virágnak megtiltani nem lehet volt. – Az idei tábornak nem terveztünk olyan sűrű programot, mint a tavaly, mivel azt a visszajelzést kaptuk, hogy a résztvevőknek több időre lenne szükségük a szabad ismerkedéshez. Az előadáson olyan témákat feszegettünk, amelyek a Down-szindrómások szüleit foglalkoztatják. Arra vonatkozó tanácsokat kaptak, hogy mikor kell elkezdeni a szexuális nevelést, illetve milyen is a helyes felkészítés. A szülőket az a kérdés foglalkoztatta a leginkább, hogy mi lesz a gyermekükkel akkor, amikor ők már nem tudnak gondoskodni róluk – magyarázta az egyesület elnöke. Elmondta, az egyesület egyik célkitűzése, hogy lehetővé tegyék a védett lakhatást a downosok számára, hiszen a családok nem várhatnak ilyenfajta támogatást az államtól. Az elfogadás a boldogság kulcsa A szexualitás, valamint a későbbi ellátás kérdésein túl, a gyermekek integrációjáról, illetve szegregációjáról is hosszasan beszélgettek: egyetértettek abban, hogy a Down-szindrómával élő gyermekeknek szükségük van azokra az alkalmakra, amikor hasonszőrűekkel találkozhatnak és barátkozhatnak. – Ebből a szempontból azok a családok a veszélyeztetettek, amelyek elzártabb településen élnek. Az egyesületnek ugyanis nemcsak csíkszeredai tagjai vannak, hanem például egerszéki is. Vannak olyan családok, akiknek ez a tábor az egyetlen vakációs programjuk. Kiemelném örömünket, hogy az apukák is nagyon jól érezték magukat, és barátságokat kötöttek egymással. Ugye ők azok, akik nem igazán vesznek részt aktívan a gyermekek számára szervezett eseményeken, de ez a tábor kivétel. Ugyanezt mondhatom el az egészséges testvérekről is, akik ugyanúgy barátokra leltek itt – fejtette ki Váta Emese. A vasárnap kirándulással kezdődött a környező hegyekben, de volt rajzverseny is aznap. A programsorozat végén emléklapokat és ajándékokat is kaptak a táborozók. Lázár Lenke felajánlásából minden Down-szindrómás gyermek és fiatal egy-egy tablettel lett gazdagabb. De Csíkszereda Polgármesteri Hivatala, a Tusnád Wellness, valamint a Vitos Kerámia is támogatta a tábort. Váta Emese szerint a tábor egyik legszebb tapasztalata az, hogy a szülők láthatóan elfogadták azt a különleges helyzetet, amelybe akkor kerültek, amikor Down-szindrómás gyermekük született. Olyanok is elhangzanak a táborban, hogy nem adnák semmiért a gyermeküket, illetve, ha kicserélhetné más gyermekre, akkor sem tennék ezt meg. A szakember szerint a tény, hogy állapotuktól függetlenül ragaszkodnak ahhoz a személyhez, aki a gyermekük, azt mutatja, hogy sikeresen elfogadták ezt a helyzetet és boldogok együtt. Márk Boglárka