Bukovinai székelyként rendszeresen részt vesz Potápi Árpád János, a magyar Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára a madéfalvi veszedelem évfordulóján tartott megemlékezéseken. Az idei főhajtáson azt mondta, otthonról haza érkezett. Az államtitkárral többek között a családi gyökereiről, a helyi közösségek vezetőivel való kapcsolatairól és nemzetpolitikáról beszélgettünk. – Egy évvel ezelőtt, a madéfalvi veszedelem 257. évfordulóján beszélgettünk. Most ugyancsak a vérengzés évfordulóján találkoztunk. Akkor a nemzeti újrakezdés évéről beszélgettünk. Államtitkár úr, most milyen üzenettel érkezett a megemlékezésre? – Amint a megemlékezésen mondott beszédemben is kiemeltem: én otthonról jöttem haza Madéfalvára. A madéfalvi veszedelem számomra nem egy távoli történelmi esemény, hanem az őseim révén a családom, a felmenőim történetének része. Január 7-én minden évben azokra a lemészárolt férfiakra, nőkre és gyermekekre emlékezünk, akikkel szemben elfogytak a birodalom érvei, és a legkegyetlenebb módon fejezték ki, hogy a székelyek szabadságába semmi esetre sem nyugodhatnak bele. Fontos emlékeznünk a veszedelemre azért is, mert megtanít bennünket reménykedni a jövőben. Akik ugyanis minket igába akartak hajtani, ma már sehol sincsenek, s mi mégis megmaradtunk, és itt vagyunk, mindenhol a Kárpát-medencében. Kiemeltem azt is, hogy az elmúlt tizenkét év számunkra, magyarok számára a felemelkedés időszaka volt. Magyarnak lenni végre nem megaláztatást és hátrányt jelent, hanem méltóságot és elismerést is. Ezt a méltóságot és megbecsülést közösen értük el, épp azért nagyon fontos, hogy április 3-án közösen tegyünk érte, hogy ez a közös munka, közös nemzeti építkezés folytatódjon. – Mit tud elődeiről? – Őseim azok közé tartoztak, akik szembeszálltak a birodalmi akarattal, és inkább a szabadságot választották. Nem lettek megalkuvók. Felmenőim az erőszak és a megtorlások miatt menekültek el Erdélyből, hogy előbb „Móduvában”, majd Bukovinában öt falut alapítva – Istensegítset, Fogadistent, Hadikfalvát, And­rás­fal­vát, Jó­zsef­falvát – találjanak otthonra. 177 esztendő száműzetés után, 1941-ben térhetett vissza a bukovinai székelység, köztük az én nagyszüleim is, Magyarországra. Legnagyobb részük Tolnában, Baranyában lelt új hazára, így már én is Tolna megyében, Bonyhádon születtem. Népcsoportunk számára épp ezért a gyászos emlékezetű január 7-e egyben születésnap is. – Szülővárosában, azaz Bonyhádon, illetve Tolna megyében miként emlékeznek a helyiek a madéfalvi veszedelemre? Őrzik-e székely identitásukat? – Rendkívül erősen őrzik. 1989-ben megalakult és a mai napig aktívan működik a székely hagyományőrző csoportokat tömörítő Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége, amelynek 1998-tól 2011-ig elnöke voltam. A szervezet kiemelkedően aktív munkát végez a térségben. Megemlékezéseket, színvonalas hagyományőrző programokat tart, ápolja, őrzi a felmenők örökségét. A tavalyi év különösen mozgalmas volt ilyen szempontból, ugyanis tavaly emlékeztünk a bukovinai székelyek hazatérésének 80. évfordulójára. Ez alkalomból egész éves programsorozat zajlott szerte az országban. A szövetség tagjai minden évben részt vesznek a madéfalvi veszedelem évfordulóján szervezett megemlékezésen is. Ez idén is így volt: 120 tolnai, baranyai, al-dunai székellyel együtt emlékeztünk Madéfalván az emlékműnél. – Néhány évvel ezelőtt Madéfalva díszpolgári címét is megkapta. Mit jelent ez Ön számára? – Nagyon jóleső érzés. Madéfalvára, Székelyföldre mindig úgy érkezem, mintha hazajönnék. Ez a második otthonom. Jó tudni, hogy a helyiek úgy gondolják, közéjük tartozom, és ezt el is ismerik. Külön öröm és rendkívül megtisztelő, hogy Madéfalva után tavaly Szépvíz díszpolgárává is avattak. Ezúton is köszönöm a megtisztelő elismerést. – Évente több alkalommal ellátogat Erdélybe, azon belül is Székelyföldre. Milyen a kapcsolata a helyi vezetőkkel? – Minden téren kiemelkedő. Amikor az elmúlt 12 év nemzetpolitikai eredményeiről beszélünk, fontos hangsúlyoznunk, hogy ezeket az eredményeket nem egyedül, hanem a külhoni partnerekkel közösen értük el. Kiváló az együttműködés a helyi vezetőkkel az oktatástól a kultúrán át egészen a gazdasági területig, önkormányzatokig. Sikerült úgy megerősítenünk a magyar intézményrendszert, hogy az – nyugodt szívvel mondhatom – ki fogja állni az idők próbáját. Amikor intézményrendszerről beszélünk, fontos elmondanunk, hogy a külhoni magyarság megmaradásának egyik legfontosabb alappillére a politikai intézményrendszer erőssége. Erdélyben ilyen téren nagyon jól állunk, hisz az RMDSZ-nek köszönhetően a magyarság a legmagasabb szinteken is képviselve van. – Tavalyelőtt novemberben a Magyar Állandó Értekezleten és a Magyar Diaszpóra Tanács plenáris ülésén elhangzott, hogy a magyar nemzetpolitikának négy alappillére van: a nemzet közjogi egyesítése, a magyarok identitásának megerősítése, a külhoni magyar szervezetekkel való kapcsolattartás és a gazdaság fejlesztése a külhonban. Mit gondol, mennyire stabilak az említett alappillérek? – Ezek a célok továbbra is a nemzetpolitika alapját képezik. A nemzet közjogi egyesítése az első lépés volt. 2010-ben a legelső intézkedéseink egyike volt, hogy megadjuk az állampolgárságot a külhoni magyarságnak. Ezt követte a nemzetépítés időszaka, amely azóta is zajlik. A magyar–magyar kapcsolatokat az intézményes fórumok keretében újra folyamatossá tettük. Megtízszereztük a nemzetpolitikai célú összkormányzati források összegét. A programok és támogatások révén évente háromezer, a Kárpát-medencében és a diaszpórában működő magyar intézmény és szervezet fenntartható működéséhez járulunk hozzá. Támogatásaink minden magyarlakta településre, minden magyar közösségbe eljutottak a Kárpát-medencében. A szülőföldön való boldogulás támogatása jegyében több ezer külhoni magyar vállalkozásnak nyújtottunk szakmai és anyagi támogatást vállalkozásfejlesztési projektje megvalósításához, akik több mint 90 százalékban magyar munkavállalókat alkalmaznak, vagyis egyben több tízezer külhoni magyar biztos megélhetését biztosítottuk. A Nemzeti jelentőségű intézmények és programok között 2021-ben már 270 külhoni magyar intézmény és szervezet folyamatos és kiszámítható működéséhez járultunk hozzá. A Kárpát-medencei óvodafejlesztési program révén összesen közel 180 új óvoda és bölcsőde jön létre, illetve több mint 700 intézmény felújítása valósul meg, emellett mintegy 1600 külhoni templom, plébánia, parókia, egyházi közösségi ház újult meg, illetve épült a magyar kormány támogatásával szerte a Kárpát-medencében. És mindez csak néhány azon eredmények közül, amelyeket a fent említett stratégiai célok mentén valósítottunk meg. Bebizonyosodott, hogy cselekvő együttműködés köti össze nemzetünk tagjait, hiszen az élet minden területén közösen építhetjük megtartó közösségeinket, a kisgyermekes családoktól az idősekig átszövi a világ magyarságát a gondoskodó védőháló, és közösen tettünk azért is, hogy a szülőföld a boldogulás otthona lehessen. – Tavasszal országgyűlési választások lesznek Magyarországon. A külhoni magyarok továbbra is voksolhatnak. Mi a tétje ennek a választásnak? – A 2022-es magyarországi országgyűlési választásnak a külhoni magyarság számára óriási a tétje. Amióta nemzeti kormány van, a magyar nemzet erős és egységes. A külhoni magyarokat a nemzet elválaszthatatlan részének tekintjük, segítjük őket, hogy megőrizzék magyarságukat és szülőföldjükön tudjanak boldogulni. A 2022-es választás tétje tehát az, hogy ezeket az eredményeket meg tudjuk-e őrizni és tovább folytatni, vagy engedjük, hogy visszatérjen az a Gyurcsány-féle baloldal, amely 2004-ben elárulta a határon túli magyarokat. Az a baloldal, amely gyűlöletkampányt folytatott a határon túli magyarság ellen és porig rombolná a nemzetpolitikát. 2022-ben az egész magyar nemzetnek előre kell mennie, nem hátra. Ezért arra kérem az erdélyi magyarokat, hogy regisztráljanak, és április 3-án szavazatukkal támogassák a nem­zetépítő munka folytatását.

Biró István