erős felhőzet
kevés felhő
A családi tűzhely melege
„A házasság nem öli meg a szerelmet, hanem megnemesíti és megváltoztatja”. (C. H. Spurgeon)
Miért van az, hogy sok házasságban teljesen „kifagy” a szerelem? S ez egyre gyakrabban fordul elő a Nyugatról átvett minta alapján a „csak házastársi viszonyban élőknél”, ami ezelőtt ismeretlen volt a székely családok életében. De a hivatalosan házasságot kötöttek között is leginkább a nagyon fiatal házastársak esetében fordul elő, akiknek hamis képzeteik vannak a házasságról és szerelemről.
Sajnos, sokan vannak olyanok, akik elhatározták magukat a boldog együttélés rózsaláncának viselésére – és mégsem értenek ahhoz, hogy a szó igazi értelmében házastársakká legyenek. Azt hiszik, hogy a házasság az a csodálatos, mesebeli fa, amely egyszerre virágzik és gyümölcsöt is hoz. Sőt arra várnak, hogy ez a virágzás és gyümölcstermés saját magától következzék be.
De a házasság nem ilyen, önmagából táplálkozó és önmagából megújuló virágcsoda!
Mindenki látta már, amint a gyertya gyönge lángja harcolt a széllel, és amely aztán ki is oltotta, ha nem védtük meg tenyerünkkel… Így kell mind a két kezünkkel óvni és védeni a házassági szerelem és szeretet érzékeny lángját a betolakodó, idegen szélrohamok ellen! És ne feledjük soha: a szerelemnek sem lehet termése, ha gondosan nem vetettük el a magját és nem ápoltuk. Mert a szerelemnek is bizonyos időre van szüksége, hogy megérjen, szeretetté változzon. Aki azonban vetés nélkül akar aratni, az rablógazdaságot űz.
Mennyi olyan apróság van, amely éppen a házastársi szeretetben ezerszeres gyümölcsöt terem.
A barátságos mosoly, a hallgatólagos beleegyezés a másik akaratába, aminek azonban csak úgy lehet értéke, ha a másikkal durván nem éreztetjük. Nem hánytorgatjuk állandóan fel a társunk által elkövetett esetleges hibáit. Néhány kedves szó, éppen akkor, amikor kellemetlenkedés akarta elhagyni szánkat… vagy talán a szeretetteljes kézfogás, ami sokkal erősebb a szónál és a tekintetnél…
Mindezek apró kis megnyilatkozásai annak a nagy szerelemnek, később a szeretetnek, amely az évek múlásával egyre mélyebb gyökeret ereszt mindkét szívben… és azt se feledjük el, hogy a házassági szerelem sem lehet lángoló szenvedély állandó izgalma, hanem csendes, halk és passzív életboldogság.
A nap gyümölcsöt érlel, ha néha lassan is – az idő csöndes hatalma által. A házasság is ilyen, megérleli a legszentebb szerelmet, majd szeretetté változtatja – de idő kell hozzá.
Éppen ezért, házastársak, jól vigyázzatok szeretetetek érzékeny lángjára! És soha ne feledjétek: a tűz fellobbanó lángolása szép és pompás játék a szemek számára – de igazi meleggel csak a családi tűzhely ajándékozhatja meg vágyakozó szíveteket, melyet a gyerekeitek kacagása tesz még varázslatosabbá.
Gálfalvi Gábor
