Hosszú ideje már, hogy a hazai gazdaság számára amolyan nemkívánatos eseménysorozatot jelentettek a fizetésképtelenségi, valamint csődeljárások, aminek rendszerint a végkifejlete a tényleges „csődbemenetel” volt. Nemzetközi viszonylatban is érdeklődést, de egyben megütközést is váltott ki a romániai cégek esetében bekövetkezett fizetésképtelenségek és csődök nagy száma. Most némileg megváltozott a helyzet, s a múlt esztendei statisztikák tükrében elmondható, hogy némileg kedvező fordulat következett be, hosszú évek után első ízben csökkent a fizetésképtelenné vált, illetve csődbe ment cégek száma. Számos oka volt annak, hogy Románia esetében kedvezőtlen helyzetről tanúskodtak a fizetésképtelenségi és csődeljárásokra vonatkozó számadatok, az azok nyomán bekövetkezett veszteségek. (Ez utóbbit mondjuk annak okán, hogy a hitelezőknek rendszerint csak egy része tudott érvényt szerezni követeléseinek, beleértve az állami és másabb költségvetésekkel szembeni adósságok törlesztését is.) A dolgok ilyenszerű alakulásában megvolt a maga szerepe a fizetésképtelenségi eljárásra vonatkozó, 2006/85-ös törvénynek is, amelynek számos előírása úgymond akadályt gördített a fizetésképtelenségi vagy csődeljárások operatívabb és eredményesebb lefolytatásának útjába, évekig elhúzódtak a törvény által előírt különböző eljárások. Ezt a törvényt hatályon kívül helyezte a fizetésképtelenség megelőzésére és a fizetésképtelenségre vonatkozó eljárás törvénye, a 2014/85-ös törvény. Hatályba lépése óta ugyan közel három esztendő telt el, de a megelőző törvény „utórezgései” mindmáig éreztetik hatásukat. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a 2014/85-ös törvény hatályba lépésével egyidejűleg a megelőző törvény alapján beindult eljárásokat ez utóbbi előírásai szerint kellett, illetve kell még ma is finalizálni. Ilyen körülmények között pedig igen furcsa helyzetek is kialakultak: az Alkotmánybíróság még a múlt esztendőben is hozott olyan alkotmányossági aggályok kapcsán döntéseket, amelyek megfogalmazására a jelenleg már nem hatályos 2006/85-ös törvény előírásainak gyakorlatba ültetése során fogalmazódtak meg. Ami pedig a nemzetközi összehasonlítást illeti, a számadatokat óvatosan kell kezelni, mert például az uniós tagállamokban másabb és másabb jogszabályok révén kerül sor a fizetésképtelenségi és csődeljárások kezdeményezésére, lebonyolítására. Ilyen összefüggésben utalnunk kell arra is, hogy a jelenleg hatályos 2014/85-ös törvény szem előtt tartott bizonyos uniós direktívákat is, ugyanakkor olyan előírásokat tartalmaz, amelyek révén részben operatívabbá és gördülékenyebbé tehető, illetve kell is tenni a fizetésképtelenség megelőzési, illetve a fizetésképtelenségi eljárásokat. Életkorok A fentebb felvázoltakkal összefüggésben akár az a kérdés is felvetődhet, hogy hány „évig is élhet, illetve él” országunkban egy vállalkozás. Azt valamikor létrehozták, s majd valamikor megszűnhet a tevékenysége, akár egy fizetésképtelenségi vagy csődeljárás nyomán is. Persze, ez nem zárja ki egy cég tevékenységének másabb okokból történő végleges bezárását. Erre a kérdésre próbált válaszolni a Romániai Pénzügyi-Banki Elemzők Egyesületének (AAFBR) egy elemzése. Abból az derül ki, hogy a jelenleg aktív minden tíz cég közül alig csak kettőt hoztak létre 2000 előtt, s ez egy olyan kedvezőtlen folyamatot tudatosít, miszerint azon cégek átlagéletkora, amelyek beszüntetik tevékenységüket, tíz esztendő, s az általuk foglalkoztatott alkalmazottak átlagszáma húsz. Ugyanakkor tíz aktív cég közül minden negyediket 2011 után hoztak létre. Meglepők ezek a számadatok, még akkor is, ha a 2000 előtti létrehozás „kiindulópontját” 1990 képezi. Köztudott, hogy 1999 után, ha körülményesen és nehézkesen is, de beindult a privatizálás, s azzal egyidejűleg sok esetben megváltozott a cég megnevezése, tevékenységi köre, munkahelyek szűntek meg stb. stb. A magánosításnak, sajnos, volt egy másik velejárója is, nevezetesen a „sikertelen privatizáció”, ami csődhöz is vezetett számos cég esetében. Az állami szektornak egyes szegmenseit, mindenekelőtt a monopolhelyzetben lévő cégeket sikerült átmenteni, s azok továbbra is állami tulajdonban maradtak. De ez egy más ügy, ám esetenként azok sem voltak képesek piacon maradni, s nem kevés olyanról is tudni, amelyek az elmúlt tizenöt-húsz év során kénytelen-kelletlen lakatot tettek a kapura. Túlélők A már említett elemzésből az is kitűnik, hogy a 2005–2010 között a kereskedelmi törzskönyvbe bejegyzett cégek fele ma már „nem működőképes”. A fennmaradó 50 százalék esetében az tapasztalható, hogy igen lassan fejlődtek, fejlődnek: a 2005–2010 között bejegyeztetett cégek közül alig 2 százaléknak volt egymillió eurót meghaladó bruttó árbevétele a 2015-ös esztendőben. És van még egy igen érdekes adat: a 2005–2010 között bejegyzett cégek közül csak alig 0,25 százalékot tettek ki azon tulajdonképpeni kezdő vállalkozások (Start-Up-ok), amelyek a 2015-ös esztendőben képesek voltak egymillió eurót meghaladó bruttó árbevételt elérni. (A tanulmányban azért van utalás a 2015-ös esztendei eredményekre, mert annak közlése pillanatában még nem voltak ismeretesek a múlt esztendőre vonatkozó számadatok.) Hecser Zoltán