Az 1870-ben br. Eötvös József közoktatásügyi miniszter által létesített tanítóképzőben végzett véndiákok immár a 61 éves véndiák-találkozójukat tartották július első hetében. Ez a generáció volt az utolsó, akik itt végeztünk, ugyanis a kommunista rendszerben 1955-ben az akkori hatalmasságok beszüntették a tanítóképzőt, hogy minél kevesebb magyar tanító kerülhessen ki a magyar iskolákhoz. A bensőséges hangulatú találkozón a nosztalgiázás mellett felidéztük a múlt rendszerben a tanítókat ért megalázásokat (gyapjúszerződések, tojásszerződések, önadó-beszedések stb.), azt, hogy el kellett végezzünk a rendszer által ránk mért mindenféle, a szakmánktól távolálló tevékenységet is. Ennek ellenére sikerült mindannyiunknak becsülettel helytállni és igaz, magyar érzelmű embereket nevelni. A nosztalgiázások mellett most már a nyolcadik X végén inkább gyermekeinkről, unokáinkról meg dédunokáinkról esett több szó. Sajnos az 1955-ben végzett 54 osztálytárs közül már csak 19-en vagyunk életben. Kegyelettel megkoszorúztuk az elhunytak emlékére állított kopjafánkat, majd a vendéglőben egy kellemes délutánt töltöttünk el. Este a viszontlátás reményében öleltük meg egymást búcsúzásképpen. Gálfalvi Gábor, életműdíjas ny. ig. tanító