Nincs olyan médiaipari szakmunkásképző felsőoktatási intézmény, ahol nem az alapvető sajtóetikai ismeretek origójaként tanítják, hogy a „hír szent, a vélemény szabad”. Soha senkinek nem jutott eszébe, hogy hivatalosan megkérdőjelezze ennek az alapvetésnek a létjogosultságát. Legalábbis nagyon hosszú ideig. Legalábbis hivatalosan. No, és ehhez képest mi a valóság? Annál mindenképpen árnyaltabb, mint amit a legfrissebb BBC-botrány kapcsán gondolna az ember.
Arra az esetre, ha a hétvégén még nem találkoztak volna a hírrel, röviden összefoglalom, mi történt az angol közszolgálati médiánál. A dolog úgy kezdődött, hogy Gary Lineker (a legendás angol válogatott labdarúgó, az 1986-os mexikói világbajnokság gólkirálya, aki jelenleg a BBC műsorvezetője) egy Twitter-bejegyzésében élesen bírálta a brit kormány bevándorlási törvénytervezetét. Ez elvileg nem kellene semmilyen következményekkel járjon, de mégis járt. A BBC ugyanis pénteken felfüggesztette Lineker műsorvezetői megbízatását. Erre válaszként szombatra a brit közszolgálati médiatröszt (tévé és rádió egyben) szinte összes sportműsora műsorvezető és stáb nélkül maradt, mert sorra valamennyien visszaléptek a szerepléstől. A stáb ugyanis szolidaritást vállalt Linekerrel. 
Ennél részletesebb összefoglalóra most helyszűkében nem vállalkozhatunk. Minden esetre elgondolkodtató a dolog. Több szempontból is érdemes megvizsgálni. Kezdjük a legnyilvánvalóbbal: meddig terjed a vélemény szabadsága? Akkor érteném a BBC vezetőit, ha Lineker mindezt élő adásban, a tévécsatorna munkatársaként mondta volna, mert akkor valóban nem azzal foglalkozott volna, amire szerződött. De erről szó sem volt. Nyilvánosan vállalt véleményét egyik közösségi oldalán tette közzé az egykori válogatott labdarúgó. Úgy tűnik, mintha kicsit túlreagálta volna a dolgot a BBC. A botrányhoz persze kellett az is, hogy szinte a teljes stáb azonnal felálljon a BBC-nél, ami innentől kezdve közéleti kérdés lett, politikai ügy. 
Nem tisztem Csíkszeredában a billentyűzetet kalapálva, hogy bármelyik oldal mellett vagy ellen ennél jobban kardoskodjak. A botrány ugyanis túlmutat Anglián. Nem tudok nem arra gondolni, hogy a teljes európai közbeszéd annyira átpolitizálódott, annyira mélyek a törésvonalak, hogy egyre nehezebb érdemi, társadalmi párbeszédet folytatni a közösség egészét érintő kérdésekről. A teljes európai és globális közélet egyre hisztérikusabbá válik. Elég a legkisebb szikra ahhoz, hogy az emberek idegei felmondják a szolgálatot, és olyankor kitör a botrány. A BBC stábjának a szolidaritás vállalása ugyanakkor rávilágít másvalamire is. Nevezetesen arra, hogy egy ilyen akciót nyugodtan megengedhetnek maguknak, mert ezzel egzisztenciálisan nem lehetetlenülnek el. Valószínűleg ki sem rúgják őket, ha mégis, a 67 milliós brit sajtópiacon kényelmesen találnak maguknak új munkát. 
Vajon merne bárki akárcsak hasonlót is megcselekedni Kelet-Európában? Vagy a vélemény csak addig szabad, ameddig van valakinek elég pénze, hogy megengedhesse ezt a luxust magának?