A gazdákon is múlik

A majorok vagy bácsok, a nekik szolgáló pakulárok és az állataikat nyári őrzésre bocsátó gazdák közt egyre több a nézeteltérés. Erre régebben is volt példa, mára azonban nagyon elmélyült a bizalmatlanság a felek között.

Pál Emil
Becsült olvasási idő: 5 perc
A gazdákon is múlik
Szász Jenő juhos gazda. Egyre nehezebb munkaerőt találni Fotó: Pál Emil

A majorfogadás a gazdáknak, a pakulárfogadás pedig a majoroknak jelent nagyobb gondot, mivel egyre inkább fogy a bizalom a felek között a rossz tapasztalatok miatt. A panaszok gyakran oda vezetnek, hogy jobb híján, abból kell gazdálkodni, ami van, ez pedig csalódást okozhat mind a majornak és a pakulárnak, mind az állattartó gazdának – derül ki a gazdákkal folytatott beszélgetésekből. A tapasztalatok hasonlóak: van hol a majorokkal, van, hol a pakulárokkal van a gond, de egyre nehezebb megbízható embert találni a gazdának állatai őrzésére.
Szász Jenő oroszhegyi állattenyésztő gazda és fia vezetett körbe a családi birtokon, részletesen beszámolva tapasztalataikról.

Társadalom szélén, alkoholproblémákkal

– Akik juhok mellé szegődnek pakulárnak, többnyire társadalom szélére szorult emberek közül kerülnek ki. Ezelőtt húsz-harminc évvel ügyes, fiatal legények kerestek juhok mellett munkát, mára ilyeneket nem nagyon látni – számolt be Szász Jenő oroszhegyi gazda, állattenyésztő. – Sokszor hatéves koruktól az esztenán éltek, amíg felnőttek, aztán saját maguknak építettek esztenát, juhot vásároltak, családjuk lett, de így nőttek fel, az állatok mellett, szociális segélyek nélkül – hangsúlyozta Szász, aki szerint a szociális segélyekkel az állam „elcsalja az embereket a munka mellől”.
Mint mondta, mostanra, akik így nőttek fel, de egyedülállóak, a motiváció és ambíció hiánya miatt könnyen elcsúsznak, alkoholproblémákkal küzdenek. Emellett – tette hozzá – gondot jelent, hogy nincs utánpótlás, nincs fiatal, aki helyükbe lépne, ugyanis most a természettől, állatoktól távol nőnek fel a gyermekek, így esélyük sincs azokat megszeretni.
Szász Jenő tapasztalatairól beszámolva rámutatott: sok olyan ember van, hogy nem is ért az állatokhoz, nem tudja a juhokat megfejni, nem ért a sajt- és ordakészítéshez, sok esetben, mikor nincs más, a gazdának kell betanítania. Mint mondta, egy alkalommal a Cekendről hozott egy hajléktalant, aki mindent mellettük tanult meg, így jó példáról is beszámolhatott. De ebből van a kevesebb, rossz tapasztalat annál több gyűlt fel.
A két gazda beszámolója szerint sokan otthagyják az állatokat, megszöknek, csak mert úgy tartja kedvük, vagy el kell őket bocsájtani őket, mert tudják a folyamatos italozás mellett elvégezni a teendőiket.
– Volt egy emberünk, egymás után három nyáron, de fizetés előtt 2-3 héttel mindig megszökött. Nem törődött azzal, hogy nem kapott pénzt s az egész nyarat hosszan dolgozta: megunta, letette a botot s elment – számolt be Szász Jenő Alpár, a gazda fia.
Az idősebb Szász szerint tűrni, tolerálni kell az ilyen dolgokat.
– Hála Istennek, nekünk még vannak embereink, mert ha nem lennének, nagy bajban volnánk. Sokszor az ember kedve is elmegy, mikor jó szándékkal tartja, megfizeti az embert, s úgyis megszökik, utána meg két hétig vagy hónapokig nincs senki, aki segítsen – jegyezte meg.
A gazda fia egy példát is felhozott.
– Tavaly, nagyhéten három pakulár elszökött, húsvéthétfőn volt az eljegyzésem: édesanyám hajtotta az eszterengát, én fejtem, édesapám pedig kereste pakulárokat. Esküdöznek égre-földre, hogy jönnek s maradnak. Decemberben még lehet megbízható embert kapni, ilyenkor már nem.

Pál Emil
Rendes gazdának kerül rendes pakulár

Sokszor a pénz sem kell nekik

A Szász család negyven éve foglalkozik juhászkodással, jelenleg közel kilencszáz állatot tartanak, de elmondásuk szerint a környéken túl nem kellett menjenek pakulárt fogadni.
– El kell látni a pakulárt, feltételek vannak, amit oda-vissza teljesíteni kell – jelentette ki Szász.
Állítása szerint finoman kell bánni a pakulárokkal, időben kell fizetni a bért, ha károkozás történt, az elmaradt vagy vadállat által megölt juhot nem kell levonni a béréből.
– Hiány az van egész nyáron, ha a fiammal együtt őrizzük az állatokat is hiány van, így nincs értelme levonni az ilyent. Jelenleg 2500 lejért alkalmazunk egy embert a juhok mellé, ő nem dohányzik, de azt is biztosítunk, ha kell, adunk egy disznót, télire 2-3 zsák gabonát – sorolta, megjegyezve, hogy szerinte azért kapunak embert, mert ezeket nem vonják le a bérből.
Mint mondta, az itallal is hasonlóképp járnak el.
– Reggel és este töltünk, amennyit meg lehet engedni, ugyanazt isszák, amit mi, nem teszünk különbséget – jegyezte meg.
A gazda szerint – aki korábban majorként is tevékenykedett – ezt nem mindenki engedi meg.
– A szomszédos esztenán egy embernek nyárára 6 kiló kávét írtak fel a bérébe, egy másik helyen 3-4 karton szivart írtak fel egy hónapra. Kérdem én, mennyi marad, amikor ezeket mind levonják? A pakulár fizetésének fele elmegy… – vázolta a gazda.
Hozzáfűzte, az is igaz, hogy nem lehet semmit elöl hagyni, és rájuk bízni.
– Egyik télen itt volt bezárva a szekrénybe a cefre, az ablakon bemásztak, hogy tudják kivenni –így a gazda, aki szerint jelentős a bizalmatlanság a pásztorok és megbízóik közt. 
Hangsúlyozta: vállalhatnának több juhot, kétezret is akár, de az emberekben nem lehet megbízni, s ha elszöknek, a sok gonddal egyedül marad, a családjával.
– Volt két betyár legény, úgy fejtek, mint a gép, azok mondták még egyik évben, hogy fogadjunk több juhot, mert van hely, hol legeltetni. Akkor jó, hogy nem hallgattam rájuk, búcsúkor mindkettő megszökött – emlékezett vissza Szász.
A gazda fia megjegyezte, nyáron, különösen a kaszálások idején, nagy nehézséget okoz az emberhiány. Mint mondta nem tudja egy ember a juhfejést és a gépek kezelését is végezni, hiszen egy kalapácsütés vagy egy seb miatt már nem tudja fejésre használni a kezét.

– Szerintem olyan keresztnév nincs a naptárba, amilyen nevű pakulárunk még nem volt

– jegyezte meg humorosan az ifjabbik Szász.

A gazdákkal is baj van

– A tévhitek ellenére nem nagyon van olyan major manapság, aki úgy vállal el egy sereget, hogy nem ért az állattartáshoz – hangsúlyozta Szász, rámutatva, hogy problémát sokkal inkább az anyagiak és a munkaerő hiánya jelenti.
Utóbbinak az oka gyakran az, hogy nem fizetik ki a juhász bérét, vagy – mint állította – „megverik”.
– Nem mindig a pakulárok a hibásak, nagy gond van a gazdákkal, majorokkal is. Egyik embert, aki itt volt nálam, úgy fizették ki, hogy kézháttal szájon vágták. Olyan is volt, hogy saját nagybátyját verte át, mielőtt hazaadták volna a juhokat. A kocsmában leitatta, visszavitte a kalibába, és amíg a másik aludt, eladott hat juhot, amit másnap leütött a bátyja béréből – számolt be a gazda.
Ifjabb Szász, az édesapja által mondottakat megerősítve hozzáfűzte: van, ahol a kutyáknak való korpából főztek puliszkát az emberek magunknak, mert nem volt mit megegyenek az esztenán, nem vittek nekik ételt. Az idősebb Szász szerint ilyenre gyerekkorában nem volt példa, legalább három napra való ellátmány mindig volt az esztenák padjában – bár akkor is volt, de sokkal kevesebb nézeteltérés.
– Sok pakulár úgy jött ide, hogy megkérdik: a padot, amiben az élelem van, fel szabad-e nyitni, szabad-e ebből vagy abból enni, mert máshol nem szabad – számolt be tapasztalatairól gazda fia.

Sok a vad, kicsi a jövedelem

– Háromszáz juhval indul egy sereg, ehhez három kutyát enged őrzőnek a törvény, viszont ez nem elég, főleg ha idősebbek a kutyák – mondta Száz, aki szerint egy esztena mellé legalább 5–6 kutyára szükség van. – A vadállatok, a medvék elszaporodtak: régebb egy nyomom kijött egy medve, most négy-öt. Csak a medvék tavaly 18 juhot öltek meg – közölte.
A gazda alapvető problémaként felvetette, hogy a támogatást olyan földtulajdonosok is megkapják, akiknek nincsenek állataik, mások legeltetik le a területeikről a füvet. 
– Ilyen helyzetben sokan vagyunk a környéken. Két kecskével vagy semmivel lefednek tíz hektárt, a pénzt megkapják s vigyorognak a markukba. Az egyezség úgy van, hogy leetetünk 300 hektárt, s nem kelt bért fizetnünk, a föld tulajdonosa vagy a közbirtokosság meg felveszi a támogatást. Egyértelmű, hogy ki jár jobban – panaszolta a gazda.
Szász szerint, ha a bérlők és területtulajdonosok közt egységesen oszlana meg a támogatás, akkor a munkaerőt is másképp tudnák alkalmazni, lehetne nagyobb fizetést, munkakönyvet biztosítani nekik, amitől az állás is kedvezőbbnek tűnhet.
 



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!