Hirdetés

Ingyenes, de pénzbe kerül

Az állami oktatási rendszerben kellene a leginkább érvényesülnie az esélyegyenlőség elvének, az ingyenességnek az lenne a célja, hogy mindenki egyformán hozzáférjen a minőségi oktatáshoz. De szülői hozzájárulás majdnem mindenütt van. Van, ahol nem is kevés.

Asztalos Ágnes
Becsült olvasási idő: 4 perc
Ingyenes, de pénzbe kerül
Szülői hozzájárulás. Van, s még sincs Fotó: László F. Csaba

A World Vision romániai szervezete által végzett tavalyi felmé­rés szerint a hátrányos helyzetű gyermekek több mint fele mondta azt, hogy különböző fogyóanyagok vásárlására pénzt kértek tőlük az iskolában. Törvény szerint viszont évekig tilos volt bármiféle osztálypénz, szülői hozzájárulás beszedése a tanintézetekben, de a gyakorlat teljesen más képet mutatott és mutat. Módosult Az oktatási intézmények szervezésére és működésére vonatkozó szabályzat (ROFUIP), amely szerint a szülőbizottság eldöntheti, hogy az érvényes pénzügyi előírások betartásával támogassa a csoport, osztály anyagi alapját karbantartáshoz, fejlesztéshez, korszerűsítéshez, de – és ez a változás – csak jo­gi személyiséggel rendelkező szülői szervezeteken keresztül és önkéntes alapon. A pénz gyűjtésében tilos a diákoknak és az iskola alkalmazottainak részt venni.

Minimum 100 lej

Megyénk minden részéből gyűj­töttünk adatokat, és kide­rült: óvodától a középiskola vé­géig minden évben hozzá kell járulniuk a szülőknek az oktatás feltételeinek biztosításához. A városi napközikben általában legkevesebb 100 lejt kell fizetnie egy évre a szülőnek egy gyermek után, ebből az összegből színes ceruzát, lapokat, festéket, ollót stb. vásárolnak, de általában ezenfelül tisztasági csomagra, illetve különböző egyéb kiadásokra még összejön egy százas évente. Az oktatás további szintjein is marad az évi 100 lej, de ez az összeg nagyobb lehet, ha például step by step osztályba jár a gyermek, felmehet akár havi 50 lejig is. Az egyik székelyudvarhelyi „elitiskolában” például 25 lejt kell fejenként fizetni egy évben több alkalommal is az úgynevezett osztálypénzen kívül, ami a középiskola utolsó évfolyamán már 50 lejre rúg. Arról is kaptunk információt, hogy a szülők döntése alapján fejenként 250 lejt gyűjtenek, hogy év végén ajándékot vegyenek a tanároknak – pedig ez kifejezetten tilos. Vidéken általában kevesebb az „osztálypénz”, havi 4-5 lejről számoltak be alanyaink. Van, ahol szülői adománynak, máshol szülőbizottsági hozzájárulásnak „becézik” a fizetendő összeget, a mennyiségről a szülők döntenek, és a szülők gyűjtik össze, legalábbis az általunk megkérdezettek szerint. Ugyanakkor még nem jellemző, hogy jogi személyiséggel is rendelkeznének a szülői közösségek. A felsoroltakra még rátevődik a munkafüzetek, kirándulások, úszótanfolyam stb. költsége. Van, ahol az „osztályalapból” fedezik például a színházjegyet.

Nem muszáj, de nem árt

Intézményvezetőket is megkérdeztünk, és kiderült, hogy nagy szükség van a szülők hozzájárulására, anélkül alapvető fontosságú fogyóeszközök beszerzése is ellehetetlenül, mert – mint fogalmazott az egyik napközi igazgatónője – ahhoz, hogy minőségi oktatást kapjon a gyermek, a szülőnek be kell ruháznia. A pandémia alatt alakult ki egy működő rendszer a székelyudvarhelyi Eszterlánc napköziben, ahol minden kisgyereknek van egy doboza a saját ollójával, ceruzáival, festékeivel, tanszereivel. Mindezt a tanév elején szerzik be, miután árajánlatot kérnek több helyről is, a szülőkkel közösen kiválasztják a legkedvezőbbet, és a továbbiakban a szülők gyűjtik össze a pénzt és bonyolítják le a vásárlást. Előny, hogy így minden gyereknek azonos minőségű felszerelése van. Koncz Melinda intézményve­ze­tő elmondta, vakációra és a napközis évek végeztével ha­za­vi­he­tik kis dobozukat. A napközinek van alapítványa, és sok helyre pályáznak a nagyobb megvalósításokért, ezek­nek a pályázatoknak az ön­részét is az év elején meghatá­rozott szülői hozzájárulásból fedezik, ami az ő esetükben 40 lej egy évre. A fizetés önkéntes alapon történik.
A székelyudvarhelyi Orbán Balázs Általános Iskolában működik a szülők egyesülete, jogi személyiséggel. Hivatalosan gyűjthetnek hát adományokat, ami nem kötelező. Évente átlag 20 lejt várnak a szülőktől, aminek kifizetésekor nyugtát adnak. Itt a fogyóanyagok vásárlását megoldják, a szülői hozzájárulást versenyekre, díjazásokra, sportolók utaztatására, év végi jutalomra költik, tudtuk meg Gábos Anna igazgatótól. Náluk testvérek esetében csak az egyik után kell fizetnie a szülőnek. Nagyobb fejlesztésekre ők is pályázni szoktak. Két középiskola vezetőjét is megkérdeztük, azt mondták, náluk nincs szülői hozzájárulás, mint iskola egyáltalán nem gyűjtenek pénzt.

László F. Csaba
Tanóra. Van, ahol többet kérnek


Egyenlőtlenség a javából

Az oktatás ingyenességét az alaptörvény is szavatolja.
– Az iskolai oktatás egyik legfontosabb funkciója a tudás átadása, de ott van a kultúraközvetítés, a társadalmi értékek átadása stb. Ugyanakkor a társadalmi igazságosságnak és a mobilitásnak is az egyik csatornája, ilyenformán az oktatási rendszer tudja megteremteni a társadalmi egyenlőséget, hogy aki tanul, elvileg kiléphet abból a helyzetből, amiben él. Az oktatási rendszer ezáltal az esélyeket teremti meg a tudás megszerzéséhez társadalmi származástól, anyagi helyzettől, rassztól, nemtől stb. függetlenül, így az egyenlőség létrejöhet – fogalmazott dr. Gergely Orsolya egyetemi adjunktus, a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karának oktatója, majd hozzátette: ez az ideális helyzet akkor tud megvalósulni, ha mindenki számára egyformán hozzáférhető az oktatás.
– De ha nem így van – fűzte hozzá –, az oktatási rendszer újratermeli az egyenlőtlenségeket, és már nem az egyénen, kitartásán, adottságain múlik az érvényesülés.
Sokféle osztálypénz van, a legigazságtalanabbnak azt tartja Gergely Orsolya, amikor például az osztály felújításához kérnek segítséget, mert az a fenntartó kötelessége lenne. De van, ahol egy segédpedagógust fizetnek meg a szülők, így több figyelmet kapnak a gyermekek, vagy másfajta tankönyveket, munkaeszközöket tudnak megvenni, így minőségibb fejlesztésben részesülhet a gyermek.
– Ha a szülő anyagi hozzájárulása befolyásolja azt, hogy mi zajlik gyakorlatilag az iskolában, nem valósul meg az esélyegyenlőség, bár az alaptanterv mindenütt ugyanaz, és az oktatás elvileg ingyenes – hangsúlyozta a szociológus.

Átvállalni a terheket

Az egyik út, ami az esélyegyenlőséghez vezetne, az, hogy el kellene oszlatni azokat az elképzeléseket, hogy bizonyos iskolák jobbak, mások kevésbé, mert ez is hozzájárul, hogy bizonyos iskolákba bizonyos társadalmi rétegből érkeznek a gyerekek, akik szüleitől adott esetben többet vagy épp kevesebbet lehet elvárni.
– Komplex és hosszú lenne az út, de az állami iskolák között nem lenne szabad ilyen nagy különbség legyen – fogalmazott Gergely Orsolya. Mint mondta, a most elterjedt materialisztikus szemléletnek is változnia kéne, amikor azt gondoljuk, hogy amiért fizetünk, az több, jobb; míg ami ingyen van, az ócska. Ugyanakkor a családokról le kéne venni a terheket – gondoljunk a több iskolás gyereket nevelő családokra tanszervásárláskor és amikor ki kell fizessék az évi szülői hozzájárulást – kedvezmények biztosításával, illetve közösségi átvállalással.
– Megoldás lehetne, ha akár önkormányzatok, akár a civil szervezetek leemelnék a családok válláról ezeket a terheket, hogy ne legyen az, hogy „mi nem tudjuk megengedni magunknak azt a bizonyos iskolát, mert ott többet kell majd fizetni”. Fel kellene karolni, megmutatni azokat a pedagógusokat, akik nagyon rossz körülmények között is eredményeket tudnak hozni, ahol nem volt nagy szülői hozzájárulás – összegzett az egyetemi oktató.
 



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!