A régi időkben, amikor még Kolozsváron dolgoztam, valahogy mindig úgy alakult, hogy a meteorológiai ősz beköszöntése és a Filmtettfeszt beharangozó sajtótájékoztatója nagyjából egy időben történt. Meg is jegyeztem anno decibel a szervezőknek, hogy az ő éves sajtótájékoztatójuktól számítom a zsurnalisztikai ősz kezdetét. Nevettek rajta. A zsurnalisztikai ősz előtt a médiaipari szakmunkások számára egyébként nem nyár van, hanem uborkaszezon. Ebben az időszakban általában szépen nő az uborka, megrendeznek egy-két nyári fesztivált, tábort, de sok minden érdemben nem történik. Legalábbis a közéletben. A sajtómunkások ezért hálásak minden eseményért, akkor is, ha olyan veszteséggel járnak, mint a brexit. Mert legalább történik valami. Szerencsére ma már azért senki sem esik olyan túlzásokba, mint annak idején Néró, a véres költő (vigyázat: ez utalás Kosztolányi Dezső azonos című regényére), aki nemes egyszerűséggel felgyújtatta Rómát, csak azért, hogy történjen valami, aminek a látványában örömét leli. Gondolom, így márt érhető, hogy annál jobban örülünk a zsurnalisztikai ősz beköszöntésének, amikor a közélet szereplői is hazatértek már nyaralásukból, és felpörögnek az események. Rutinos, társadalmi kérdésekkel foglalkozó újságírók már előre dörzsölik a markukat, amikor eszükbe jut, hogy hamarosan itt a november, és elkezdődik a szakszervezeti sztrájkok, utcai tüntetések időszaka. Mert a helyzet az, hogy ez szinte főnyereménynek számít. Többhetes gyümölcsöző munkát jelent, amikor nem kell azon tépelődni, hogy vajon milyen tartalommal töltik meg az üresen tátongó oldalakat. De nem pusztán az események, történések sűrűsödnek a zsurnalisztikai ősz elérkeztével. Gyakran ilyenkor történnek meg a változások is a szerkesztőségekben. Visszavonhatatlanul véget ér a nyár, régi és új feladatok várnak ránk. Csíkszeredában zajlanak a Filmtettfeszt vetítései és a romániai magyar közgazdászok is a megyeszékhelyen tartják idei vándorgyűlésüket. Megérkezett tehát a zsurnalisztikai ősz, nem fogunk unatkozni. Kiss Előd-Gergely