Saját filmek forgatásával a 90-es években kezdtem foglalkozni. Dokumentumfilmeket, úti filmeket készítettünk, s munkáink során nem a talmi, a bulvártémákat kerestük, leginkább a kulturális értékekre helyeztük a hangsúlyt. Ennek jegyében a film hanganyagának is tükröznie kellett célunkat. Afrikai forgatásaink zenei szerkesztései különösen izgalmas feladatot jelentettek. A portugál felfedezések idejét például reneszánsz művek, mint például a La Folia kísérte, a gyarmati rendszer emlékeiről készített filmkockákhoz az angol Elgar műveiből válogattam, a fekete lakosság bemutatásánál Dvořák Amerikai kvartettjét (régi nevén Néger kvartett) használtam. Igazi áttörést jelentett munkámban, amikor a kelet-fokföldi Grahamstownban felkerestem a Nemzetközi Afrikai Zene Könyvtárat (ILAM). Az 1954-ban alapított intézet Afrika egyik legnagyobb zenei gyűjteményét kezeli, kutatásokat finanszíroz, s 1929-től gyűjtött hanganyagát kutathatják az érdeklődők. Egy könyvtárosnak vázoltam jövetelem célját, aki két CD zenei anyagát ajánlotta filmjeimhez. Ezeket a darabokat három dél-afrikai, később kenyai filmemhez is használtam. Kenyában, Mombasában forgattunk. A film elég összetett volt, benne az egykori angol gyarmati örökség a helyi hagyományokkal keveredett, s két ott élő magyarral is készítettünk interjút. A régmúltat egy olasz eredetű udvari tánc, a pavane képviselte, a koloniális időkből Ralph Vaughan Williams angol zeneszerző balettzenéje csendült fel, a Masque for Dancing igazán eredeti műve a XX. századi mesternek, s itthon nem volt ismert. A helyi hagyományokhoz, a már említett anyag mellett egy Amadinda Ütőegyüttes-felvételt szántam, igazi jó hangulatot nyújtott, s híven szolgálta a témát. Két magyar honfitársunk is szerepelt a moziban, akik régen hagyták el hazájukat. Az általuk elmondottak alá-közé Hubay Jenő pusztai hangulatot sugalló háromtételes művéből s Hat darabjából csemegéztem. Jutalomjátéknak tekintettem, mikor egy hét alatt két törökországi filmet is leforgathattam. Őrült tempóban folyt a munka, de ez a sietség a filmkockákon már nem látszik. Antalyában és Kappadókiában is számos kultúra keveredett az évezredek alatt, így a bőség zavarával küzdöttem. A római időket Vivaldi hárfamuzsikája s Jacob van Eyck furulyamuzsikája idézte. Myrában, a Szent Miklós városában felvettekhez a Schola Hungarica Szent Miklós-játékok című lemezéről válogathattam. Mivel a Mikulást mindenki a gyerekekkel hozza összefüggésbe, s a vágóképeken számos gyermek szerepelt, őket Dohnányi Ernő Változatok egy gyermekdalra című opusa kísérte. A török korszakhoz a Kecskés régizenei együttes Régi török zene Európában felvételének darabjait hívtam segítségül. A Hungarotonnál gyakran dolgoztunk a híres török karmesterrel, Hikmet Şimşekkel, a hangfelvételeken számtalan török mű szerepelt, mint például Cemal Resid Rey Scénes turques (Török jelenetek), így nem fájt a fejem, hogy nem autentikus darabokkal festettem alá a török történelmet s a török tájakat. Még folytathatnám a sort, mikor Bali filmemben a gamelán zene állt a középpontban, vagy mikor a tunéziai zsidóságról forgattam, mediterrán zsidó, szefárd muzsikák tették változatossá a filmkockákat.

Csermák Zoltán