Kivárt egy kicsit a Kolozsvári Magyar Opera, s az újévi Strauss-koncertjét január második hetének derekára hirdette meg. Jól döntött, ekkor már mindenki kiheverte a szilveszteri megpróbáltatásokat, a józan hétköznapokat élte, és a televíziós bécsi koncert emléke is halványodott valamicskét. A kolozsvári polgárok igazi ünnepnek tekintették az eseményt, s kicsinosítva érkeztek a sétatéri épületbe. A zenekar tagjai is egységes öltözékben jelentek meg, a férfiak fekete inget, a hölgyek (egy-két renitens kivételével) piros blúzt vettek magukra. Horváth József karmester impozáns repertoárral rukkolt elő, jóllehet Strauss-koncertet hirdettek, de az egykori császárvárosi vigasságok más jeles szerzőinek művei is helyet kaptak a műsorban. Természetesen javarészt a Strauss-család tagjai képviseltették magukat az esten, az ifjabb Strauss vitte a prímet, de édesapja és testvére, Josef opusai is szórakoztatták az egybegyűlteket. Külön erénye az összeállításnak, hogy számos magyar vonatkozású mű is felcsendült. Így a nagyérdemű a Jókai Mór ihlette Cigánybáró nyitányának, az Arany János műve alapján készült Pázmán lovagnak tapsolhatott, vagy Strauss Liszt témáira írt egyvelegét élvezhette. Mint illik, a balettkar is az előadás fontos részeként lépett fel, ízlésesen, könnyedén színesítették az estet. A Terefere polka igazi jutalomjáték volt számukra, Josef Strauss kirándulói már a humorban is bővelkedtek. Máshol a nő és a férfi kapcsolatát spanyol környezetbe helyezték, a büszke torreádor lejjebb ad rátartiságából: a vörös palástját a libling esernyőjére cseréli fel. A változatos koreográfia Jakab Melinda és Rusu P. Gabriela keze munkáját dicséri. Külön erénye az összeállításnak, hogy ritkábban játszott műveket is bemutatott a zenekar, Strauss a Duna lányai vagy Bor, dal, asszony és a Csók keringők nem köszönnek vissza minden koncertplakátról. Mint említettük, más kortársdarabok is színesítették az előadást, így Franz von Suppé, Émile Waldteufel és Iosif Ivanovici szerzeményei is elhangzottak. A zenekar kitett magáért, a vonósokat külön elismerés illeti, a rézfúvósok is – Suppé Könnyűlovassági induló gikszerei után – később magára találtak. A válogatás jó ízlésre vallott, ezúttal nem hangzott el a Kék Duna keringő, viszont az estet – az olasz forradalmárok számára kétes emlékű – Radetzky tábornok indulója zárta. A dirigens itt is elkerülte a Bécsből ismert klisét, nem vezényelte a közönséget, amely viszont hálásan ünnepelte a gála minden résztvevőjét. Csermák Zoltán