borús égbolt
Volt egyszer egy…
…pápaszem vagy okuláré, azaz szemüveg. A pápaszem elsődleges jelentésében mára elavult, különben sajátos magyar szóalkotásnak tartják, aminek más nyelvekben nincs megfelelője; az okulárét értjük, mert a latinból jött, emlékeztet a román ochelari-ra. A nyelvészek, akik a pápaszem szóeredetét próbálták megfejteni, azt mondják, hogy a szó a köznép száján vált közkeletűvé, éspedig a templomokban fellelhető művészeti alkotások ismerete nyomán. Eredetileg Gáldi Lászlótól származik ez a feltevés: „Kellett lenni egy szemüveges pápáról képnek vagy éremnek, s ez adott alapot a pápaszem névnek.” A tulajdonképpeni szemüveg felfedezőjének Roger Bacon (1214–1294) Ferenc-rendi szerzetest tartják. Ő volt az első, aki megmérte a homorú tükrök fókusztávolságát és neki tulajdonítható a távcső gondolata is. Így ír a szemüvegről: „Ha valaki kristályból vagy üvegből való gömbszeleten át néz, amelynek magassága kisebb, mint a sugara, akkor a betűket és a kisebb tárgyakat nagyobbnak látja. Tehát nagyobb a látószög, a kép is közelebb van. Ezért ez egy kiváló eszköz az idős emberek és olyanok számára, akiknek gyenge a szemük.” Ekkortájt Itáliában a Szent Katalin Kolostor Krónikájában feljegyezték, hogy Domonkos-rendi szerzetesek látásjavítót állítanak elő. 1280 körül Alessandro di Spina szerzetes már saját készítésű szemüvegeivel ajándékozta meg rendtársait. A keretbe foglalt lencsét eleinte kézben tartották, majd zsinórral a fejre vagy a fülre erősítették, később az orra csíptették. A 14. században az írástudó papok körében már többé-kevésbé elterjedt eszköz volt, ezt bizonyítják Tommaso da Modena freskói, amelyeken több olvasásba merült szerzetest is pápaszemmel ábrázolt. Tommaso freskói után a szemüveg a szerzetesi, papi élet bemutatásának egyik részletévé vált, jelképezve viselője bölcsességét és tudását. Tény, hogy Velence 1301-es céhszabályzatában már szigorúan szabályozták az adásvételét. A szemüvegkészítők védőszentje Szent Jeromos, ezt Domenico Ghirlandaio 1480-ban készült művével hozzák kapcsolatba, amelyen Szent Jeromos egy asztal mellett ül, amin egy szemüveg is látható. Erdődi József tetemes képzőművészeti bizonyító anyagot gyűjtött össze a névmagyarázatra, azaz pápaszemes pápák létére. Szerinte az első ilyen Rothenburgban a Jakobs-templom 1446-ban készült főoltárán van: „Ezen gótikus szárnyas oltár alsó részén az egyik kép Szent Pétert, az első pápát ábrázolja: bal csuklója köré szíj csavarodik, a szíjon két kulcs, fogaik jobbra és balra kifelé néznek, a vörös palástba burkolt Szent Péter bal kezén és karján ékkövekkel díszített könyv nyugszik, és a szent pápa bal kezével fehér keretű orrcsíptetőszerű szemüveget tart. Hát ez valóban pápaszem!… A második szemüveges alakot a nagyócsai Mária-oltáron találjuk. A valószínűleg 1515-ből való faragott oltárképen balra (egyetlen figuraként) Szent Péter látható, orrán fekete keretű csíptetős szemüveg, baljával fogja, jobb keze ügyében, kis állványon (olvasópolcon) misekönyv. A harmadik pápaszemes ábrázolás az esztergomi Keresztény Múzeum gyűjteményében, osztrák festő 1440 táján készült művén lelhető fel: a Mária halálát ábrázoló oltárképen szemüveges apostol képe látható…” stb. Az adatok hitelességéhez nem fér kétség, a kérdés inkább csak az, hogy honnan ismerhette ezeket a „szóalkotó” köznyelv. A pápaszem ürügyén más tudósok hosszasan taglalják azt is, hogy Szent Péter pápa volt-e, vagy pedig apostol. A szóbeli néphagyományban Szent Pétert mint halászembert tisztelték, így lett a halászok patrónusa; aztán népmeséinkben, tréfáinkban, sőt mai viccekben is a mennyország kapusa – mivelhogy Jézus a mennyország kulcsait bízta rá –, ezért a lakatosok védőszentje is. A pápaszem szó első írásos megjelenése 1585-ből datálható – taglalják mások –, tehát a szóbeli használata X. Leó pápaságának éveire (1513–1521) tehető, akinek rendszeresen szemüveget kellett hordania, vagyis a szemüveghasználat közismerten jellemző sajátja volt. Művelődéstörténetünk tanúsága szerint a magyarok közül jó néhányan személyesen találkoztak X. Leóval. Közülük is kiemelkedik Erdődi Bakócz Tamás és társaságában a magyaroknak egy egész csoportja, akik huzamosabb időt töltve Rómában, több ízben láthatták a pápát, és akiknek alkalmuk nyílt megfigyelni ezt az eszközt, amit el is neveztek pápaszemnek. Mindez persze csak feltételezés. A szemüvegtörténetről még annyit, hogy a napjainkban is használatos bifokális lencse találmánya Benjamin Franklin (1706–1790) nevéhez fűződik (legtöbben a villámhárító felfedezőjeként ismerjük). A pápaszem másodlagos jelentése a zoológiában él: pápaszemes kobra, kajmán (krokodilféle), kormorán (a pápaszemes kormorán a 19. század közepén kihalt nagytestű madár), bagoly, gólya, medve, réce, pingvin. Szó, ami szó: nemcsak vicces lenne, hanem a jelentése is megváltozna, ha pápaszemes helyett azt mondanánk, szemüveges kobra.
Kozma Mária
.jpg)
.jpg)
