…embersport. Nem tudom, milyen nyelvi logika alapján magyarították így az atlétikát elterjedésének kezdetén, a 19. század utolsó évtizedeiben, de ez az elnevezés egyáltalán nem honosodott meg. Akkoriban az embersport, vagyis az atlétika fogalmába sorolták a birkózást, az ökölvívást, a kerékpározást, úszást, vívást, valamint a labdajátékokat is. Az atlétika kedvelői és gyakorlói egyesületbe tömörültek: gróf Esterházy Miksa és a csíkszeredai származású sporttörténetíró Molnár Lajos (ő az atlétikát gyalogsportnak nevezi, különben ő az első magyar atlétika-szakkönyv szerzője: Athlétika, Bp., 1875) kezdeményezésére 1875-ben megalakult a Magyar Athlétikai Club. Ez egyben a magyar középosztály legrégibb és legelőkelőbb sportalakulata. A klub az atlétika népszerűsítését tűzte ki feladatául, forradalmat jelentő reformokért küzdött nagyon sokszor a közvélemény, sőt orvosi vélekedések (a testgyakorlás veszélyes az egészségre) ellenében. Még alakulásának évében megrendezte az első atlétikai versenyt az akkori Nemzeti Lovarda épületében. A klub atlétái közül nagyon sokan magyar bajnoki címet szereztek. Az egyesület tagjai olimpiai koszorúkat kaptak, világbajnokok és világrekordtartók is szép számmal akadtak közöttük. A klub rendezte Magyarországon az első nyilvános úszóversenyt, amelynek távja Váctól Budapestig tartott. A klub történetében több „első” is híres: 1893-ban az első birkózóverseny, 1895-ben az első vívóverseny stb. A maradiságot bátran meghaladó felismeréssel vette fel a kapcsolatot a külföldi sportegyesületekkel, ezzel is propagálva a magyar sportot. Egy Magyarországra látogató angol futóbajnok – Godfrey Shaw – jóvoltából ismerkedtek meg a magyar atléták a szöges talpú futócipővel és az úgynevezett kenguruindulással, ami azt jelenti, hogy nem álló helyzetből, hanem guggolásból, illetve négykézlábra ereszkedve iramodnak neki a futótávnak. A sajátos sportöltözetek még váratnak magukra. Többnyire utcai ruhában sportolnak, ismert egy 1884-ből való fénykép, amelyen gróf Kinsky Jenő népszerű sportember edz magasugrásban: a képen láthatjuk őt egy kifeszített spárga fölött öltönyben, sőt keménykalappal a fején. A Magyar Athlétikai Club egyik legérdekesebb, anekdotaszámba menő, de politikai töltetű történetét, illetve a lugosi származású Asbóth Jenő alakját Mikszáth Kálmán is megörökítette Fotográfiák a kabinetről című írásában. 1894. április 1-jén a Magyar Nemzeti Múzeum csarnokában ravatalozták fel Kossuth Lajos Torinóból hazahozott hamvait. Temetése napján a Nemzeti Színház előadást akart tartani. A Magyar Athlétikai Club elhatározta, hogy bojkottálja ezt. Asbóth Jenő (az egyórás gyaloglás bajnoka, a vívótársaság megalapítója) vezetésével a klub ifjúsága bevonult a színház előterébe, és külön-külön minden férfit megszólítottak: „Uraságod, úgy látszik, idegen, mert különben nem menne színházba, amikor Kossuth Lajos ravatalon fekszik.” A megszólítottak szép sorjában visszafordultak, s a színházi előadás elmaradt. Az „uraságod, úgy látszik, idegen” sokáig ironikus szólásmondásként élt a magyar politikai életben. Kozma Mária