Abszurd valóságunk apró igazságairól ír Matei Viºniec Migránsoook – avagy túlsúlyban a bárkánk című drámájában, amelyet az udvarhelyi Tomcsa Sándor Színház mutatott be elsőként magyar nyelvterületen. A színháznak nem ez volt az első közös munkája a kortárs dráma egyik kiemelkedő alakjával, aki elismeréssel gondol a „kis társulat” figyelemre méltó tevékenységére. Az alábbiakban a szerző mesél a dráma írásának folyamatáról és annak fogadtatásáról, a mindennapi életet keresztező irodalomról, és a színházzal létrejött legfrissebb együttműködésről, Bereczki Ágota dramaturg kérdéseire válaszolva. [caption id="attachment_46661" align="aligncenter" width="618"] Fotó: dailytraveller.ro[/caption] – Ez az írás mindennapi valóságunk akut problémáit mintázza, milyen források segítették ennek elérésében, illetve hogyan működött ez az irodalommá formálásban? – Ezt a munkámat azon információk felhasználásával írtam, amelyeket a Radio France Internationale zsurnalisztájaként szereztem. Azok a hihetetlenül izgalmas utazásaim, amelyeket Görögországban, Olaszországban, Tunéziában, Iránban és Törökországban tettem, még inkább felkeltették bennem a téma iránti érdeklődést. A vándorlás jelensége olyan folyamat, amely megváltoztatja Európa ábrázatát és középpontba helyezi a keleti népeket. Valójában jelenünk metamorfózisának tanúja, amelyet eddig Nyugatnak neveztünk, ám az új „bevándorlók”, akiket senki nem tud megállítani, újabb szintézisek elindítói lesznek, amelyek átírják jelenkori civilizációnkat. Úgy gondoltam, ha drámába foglalom ezt a problémát, akkor magam is jobban megértem ezt a jelenséget, és így másokat is a megértés felé vezethetek. Léteznek hasonló összetett jelenségek, drámák, szituációk, civilizációs forradalmak, amelyek csupán a zsurnalisztikai eszközök, információs médiaforrások, történeti elemzések, szociológusok és politikusok tájékoztatásai által válhatnak érthetőkké. A művészek, a színház és az irodalom hasonló módon járulnak hozzá ezen összetett jelenség, a migráció kibontásához. – Milyen szempontból és milyen mértékben lehet a művészi megnyilatkozás befolyásoló tényező a mindennapi életben? – Ezt az írásomat egyfajta vitaindítónak szántam, amely beszélgetések, eszmecserék forrásává válik majd. Az ideális persze az lenne, ha minden előadás után közönségtalálkozón vehetnének részt a nézők, hogy megosszák érzéseiket, meglátásaikat, vagy éppen megvilágosodásukat vagy erős megérzéseiket az előadással kapcsolatban. Számomra a színház a társadalmi dialógus helye is. Vagyis, ez a darab nem a szórakoztatóiparhoz tartozik, távol áll ettől a koncepciótól. Ez a darab inkább a politikai és társadalmi színházhoz köthető, reflektálásra szólít fel, és ezáltal jobban elhelyezi az egyént a világban. Végeredményben minden nézőnek fel kell tennie a következő kérdést: mit tudok én mint egyén tenni, hogy legalább egy parányi részt jóvátegyek abból, ami megmérgezi világunkat, hogy legalább egy millimétert javítsak az igazságtalanságon; vagy legalább egy mosollyal, egy gondolattal hozzájáruljak azon mérleg nyelvének kiegyenlítéséhez, amelynek északi féltekéjén több száz millió ember él elfogadható életet, miközben a mérleg déli féltekéje több száz millió ember kétségbeesett üvöltésétől hangos. – Milyen fogadtatásban részesült munkája a publikálás után, minekutána ez egy sok oldalról vitatott probléma? – A darabot eddig Franciaországban, Romániában a Humanitas Kiadónál és Görögországban publikálták. Több nyelvre – angol, olasz, portugál és török nyelvre – is lefordították már. A franciaországi Avignonban állították színpadra, idén júliusban mutatták be az Avignoni Nemzetközi Színházfesztiválon. Sok beszélgetésem volt már azokkal a rendezőkkel, színészekkel és nézőkkel, akik foglalkoztak a darabbal és valamilyen formában mindannyian kiemelték a vitaindító előadások színrevitelének fontosságát. – Meséljen egy kicsit arról, milyen érzéssel nézte végig a különböző országokban létrejött produkciókat? Milyen érzés volt színpadon látni azt, ami nemcsak a lapokon, de az utcákon is forrong? – Az avignoni előadás – a Théâtre du Chêne Noir produkciójában és Gérard Gelas rendezésében – kitűnő kritikákat kapott tavaly év végén. Ahogyan a januárban bemutatott előadás is, amelyet Beppe Rosso rendezett Torinóban. Sokra értékeltem továbbá az Ovidiu Caita rendezésében színre vitt resicabányai Nyugati Színház produkcióját is. Ezen előadások mindegyike több szempontból is különbözött egymástól: rendezői koncepciójukban, díszletükben, játékformájukban, és a darab eltérő részeinek kiválasztásában, mivel a szövegtest lehetővé teszi, hogy a rendező csupán néhány elemet használjon fel az őt alkotó jelenetekből. Tulajdonképpen pontosan ebben áll a színház gazdagsága, hiszen ugyanaz a szöveg képes más és más képek, érzelmek és üzenetek előhívására. Számomra a színmű ablak a világ fele. Azt szeretem, ha a rendezők és a színészek képesek meglepni a szövegeimből nyert különböző értelmezésekkel. Az eddig megjelenített darabokban éreztem egyfajta vágyat az igazság keresése felé, ami véleményem szerint a legfontosabb. – Hogyan fogadta az udvarhelyi Tomcsa Sándor Színház munkáját és mit jelent az számára? – Nagyon örülök, hogy ezt a darabot magyar nyelven játssza Székelyudvarhelyen egy olyan társulat, amelyet nagyra értékelek. Minden vágyam, hogy láthassam az előadást és tiszteletemet tehessem a színház szenvedélyétől fűtött Udvarhelyen, ahol már vitték színre alkotásomat, és ahová, remélem, még idén eljutok. [box type="shadow" ]Turnézik a Tomcsa Sándor Színház Március 26–29. között Budapesten, Egerben és Nagyváradon lép fel a székelyudvarhelyi színház társulata. Vasárnap 19.30-tól Budapesten, a Thália Színház Arizona stúdiójában Sławomir Mrożek: Nyílt tengeren című abszurd komédiáját adják elő a székelyudvarhelyi színészek Csurulya Csongor rendezésében. Hétfőn 19 órától, szintén Budapesten, a Nemzeti Színház Gobbi Hilda-színpadán Bernard-Marie Koltès: Roberto Zucco című drámáját tekinthetik meg a nézők Zakariás Zalán rendezésében. Sławomir Mrożek: Nyílt tengeren című abszurd komédiáját március 28-án, kedden 17 órától Egerben, a Gárdonyi Géza Színház Stúdiószínpadán adja elő a társulat. A turné utolsó állomása Nagyvárad. Bernard-Marie Koltès: Roberto Zucco című drámáját március 29-én, szerdán 19 órától a Szigligeti Színház Nagytermében is játssza a társulat. Az előadásokra jegyek a https://thalia.jegy.hu/program, https://www.jegy.hu/program, http://www.jegymester.hu oldalakon válthatók.[/box]