Három falu – Csíkcsicsó, Csíkszentkirály és Bánkfalva – tánccsoportja, több mint kétszáz gyermek és fiatal lépett fel az elmúlt hétvégén a lázárfalvi Csűrdöngölőn. Tavaly a járványhelyzet miatt elmaradt ugyan, idén azonban rendhagyó módon és kisebb létszámban, de megtartották a rendezvényt új helyszínen, az András Alapítvány rendezvénybirtokának udvarán. Az idei évben Lázárfalván, mintha csak egy mesében lennénk, egy félreeső település eldugott részében, ahová még aszfaltút sem vezet, a patakon túl, ahol a hód gátat épít magának. No, ide jöttünk! – kezdte köszöntőjét Kelemen Szilveszter hivatásos néptáncos és táncoktató. Az egynapos eseményen három falu, Csíkcsicsó, Csíkszentkirály és Bánkfalva néptánccsoportjai léptek fel, mintegy 215 fiatal és gyermek ropta a táncot. Az idei Csűrdöngölőt szűkebb körben szervezték, helyszínül az András Alapítvány rendezvénybirtokának udvara szolgált. A tavaly ugyan kimaradt a Csűrdöngölő gyermeknéptánc-találkozó, de a két ötletgazda és táncoktató, Kelemen Szilveszter és Kósa Gabriella fontosnak tartották, hogy a gyerekek az elmúlt év nehézségei ellenére legalább egyszer felléphessenek táncelőadással, még ha a rendezvényen a szülők és a három település meghívottjai voltak is csupán jelen. Az idei Csűrdöngölő a harmincharmadik volt a rendezvénysor kezdete óta. A három település részvétele sem véletlen, ugyanis az imént említett két oktató ezeken a településeken tevékenykedik. – Hatalmas összefogásra és szervezésre volt szükség, hogy ezt az eseményt tudjuk megszervezni. Az András Alapítvány mellett segített a csíkszentkirályi önkormányzat, a csíkszentgyörgyi, a csíkcsicsói, illetve a csíkbánkfalvi közbirtokosság egyaránt – hívta fel a figyelmet a táncoktató. András Mihály, az András Alapítvány elnöke, az esemény házigazdája arra biztatta a szervezőket, résztvevőket, vegyék családiasra az eseményt, érezzék jól magukat. – Külön örülök, hogy ez a táncesemény visszatért falura, ahonnan indult, amelyből gyökeredzik. Az, hogy ennyi sok fiatal összegyűlt népviseletben, azt jelenti számomra, hogy ilyen lesz a jövő, és mi most a jelenben ünneplünk. Külön öröm, hogy ebben az időben, amikor beteg a világ és lehetőség van közösségben fellépni, ti már készen álltok egy előadással és nem elhanyagolható az sem, hogy ti ketten, ennyi gyereket mozgattok meg hétről hétre – hívta fel a figyelmet Kósa Gabriella és Kelemen Szilveszter munkájára András Mihály. Az előadások után ebédszünet, majd további fellépések következtek. Az esemény végén az oktatók külön mindegyik tánccsoport munkáját, teljesítményét díjazták. Volt, aki a legfegyelmezettebb csoport címet érdemelte ki, mások a leghosszabb és legnehezebb koreográfiával büszkélkedhettek a nap végén. A címek kiosztását hatalmas derű övezte. A napot gyermekjátékokkal és közös énekléssel zárták a szervezők. – Tervezzük, hogy a mostanihoz hasonló módon, minden tánccsoportnak megszervezzük a mini Csűrdöngölőt, de nem mondtunk le a nagy, ezerfős Csűrdöngölő szervezéséről sem, még ha ősszel kell is megtartanunk – mondta a Hargita Népe kérdéseire válaszolva András Mihály. – A gyerekeknek cél kell és feladat, hogy dolgozhassanak, és mi ennek a nyolc fellépő csoportnak szerettünk volna ehhez teret biztosítani. Már az is elégtétel számunkra, hogy a gyerekek és szülők a nap végén boldogan térnek haza – zárta gondoltaiat András Mihály. Kósa Gabriella és Kelemen Szilveszter oktatói tevékenysége kapcsán György Katalin, az alapítvány munkatársa megjegyezte, mennyire fontos jelenlétük és vállalkozó szellemiségük a következő generációk számára. – Először kicsit féltem a rendezéstől, sajnos vannak olyan gyerekek, akiknek az idén ez volt az első színpadi fellépésük – mondta Kósa Gabriella táncoktató, ötletgazda egyike a nap végén az esemény kapcsán. – A kicsikhez be szoktam állni, és én is velük együtt táncolok. Szívem tele van örömmel, hogy a kezdeti félsz ellenére, ami bennem volt, egy ilyen csodálatos eseményen vagyunk túl. Látva a csillogó szemeket, meggyőződésem, senkiben nem maradt hiányérzet a mai nappal kapcsolatban – fűzte hozzá.

Vlaicu Lajos