erős felhőzet
Virágvasárnap
Az egyházi év legtöbb lelki élménnyel rendelkező hete a nagyhét: nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat a maga gazdag lelki tartalmával. A nagyhetet virágvasárnapja vezeti be. Honnan ered a neve, s mi az ünnep tartalma?
Amikor Urunk Jézus Krisztus ünneplő tömeg közepette bevonult Jeruzsálembe, a lelkendező nép pálmaágakat lengetve ünnepelte őt. Mivel nincsen minden országban pálmafa, ezért jelképesen más virágzó ágakat használnak a bevonulás emlékére. Így lett nálunk a tavasz első bimbója, a barka. Ezért nevezik a virágvasárnap bevezető ünnepi cselekményét, amelyben a miséző pap megáldja a barkát, barkaszentelésnek.
A jeruzsálemi egyház virágvasárnapi hagyománya a 4. századtól, a szentföldi zarándoklatok megsokasodásával terjedt el. Az a hagyomány, hogy a virágvasárnapi bevonulás szereplői a gyermekek, valószínűleg szintén a jeruzsálemi egyház liturgiájából ered.
Jézus bevonulásának útvonala a Biblia szerint Betániából az Olajfák hegyén és a Kedron-patak völgyében vezető országúton át, majd az Aranykapun keresztül vezetett, célja pedig a jeruzsálemi templom volt. Szintén a Bibliában olvasható, hogy Jézus szamárháton érkezett, és a nép ünnepléssel fogadta. Mind a négy evangélium említi, hogy a „Hozsanna Dávid fiának” felkiáltással üdvözölték. Úgy gondolták, hogy Ő a messiáskirály, a római uralom alól való felszabadulás vezére lesz. A szamárháton való érkezés, valamint a templom mint cél, ugyanakkor egy szolgáló, papi messiásképre utal.
A barkaszentelés szertartása a templom előtti téren történik. A szertartást végző pap könyörgéseket mond, majd megáldja a barkát, mind az előtte lévőket, mind a hívek kezében csokorba kötött barkaágakat. Felolvassa az erre az alkalomra szóló evangéliumot. Ezután körmenetben bevonulnak a templomba. Jellegzetes szertartás, hogy a becsukott templomajtóban a papság bebocsátásért könyörög, amit megnyitnak, s a gyermekkórus énekli: „Dicséret és dicsőség Megváltó Királyunk neked.” A templomban kezdődik az ünnepi szentmise. Ami ismét csak jellegzetes szertartás, az evangélium helyett a templomi énekkar előadja a Jézus szenvedésének eseményét, a passiót. Utána folytatódik a szentmise a maga rendjén.
Említésre méltó a szertartások kezdete előtti ősi szokás szerinti passiójáték. Csíksomlyón a XVIII. században volt gyakorlatban. Abban az időben a somlyói gimnázium diákjai adták elő a passiót. A régi hagyományos passiójátékot elevenítették föl somlyói és szeredai ifjak, Svella Adél tanárnő vezetésével, 1996-ban. Akkoriban több éven át megtartották az előadást, majd két évtizeden át feledésbe merült. Most újra előadásra kerül Oláh-Bányai Iringó rendezésében a helybeli ifjakból válogatott szereplőkkel, korabeli öltözékben, megjelenítik Jézus szenvedésének állomásait: a kereszthordozást, a durva, kínzó katonákat, az Édesanyjával való találkozást, Veronika kendőjét, a sirató asszonyokat, végül a keresztre feszítést. Meghatódva szemléli a körben álló hívősereg. Sokan még könnyet is ejtenek. Remélhetőleg most is ugyanolyan élményszerű lesz, mint annak idején.
Sokféle népi hagyomány kötődik a virágvasárnapi szentelt barkához. A következő két hagyományos szokást kívánom felemlíteni: A mostani szentelt barkát a sekrestyés elégeti, és a jövő évben ennek hamvával jelöli meg hamvazószerdán a pap a hívek homlokát, mondván: „Ember, emlékezzél arra, hogy porból lettél és porrá válsz.”
Székelyföldi szokás: a családfő, mint a család „papja,” húsvétvasárnapján egy csokor megszentelt barkával a kezében, szentelt vízbe mártva meghinti a gazdasági épületeket, amelyben az állatok is vannak, hogy Isten áldása szálljon a gazdaságra ebben az esztendőben. Jelzi a székely nép élő hitét, aki Istentől kéri és várja az áldást életére és javaira.
P. Márk József OFM
_web.JPG)
