Az elmúlt napokban nagyon megörültem, amikor a közösségi oldalon üzenetet küldött egy török bankárnő, igaz, egy kissé huncut volt az üzenet tartalma. Nem ő az egyetlen, aki nagy vagyonnal kecsegtet, de úgy döntöttem, belevágok a buliba.
Szóval dr. Yucil Azara üzent, hogy egy gazdag és öreg amerikai pasit elvitt a koronavírus, három évig őrizte a bank az általa letett lóvét, de most szabadulnának tőle. Dr. Azara üzletet ajánlott: fele-fele arányba osszuk el az amerikai fickó egymillió dollárját. Tetszett az ajánlat, ám a gond az, hogy Yucil ismerősi listáján felfedeztem a kollégámat. Nem vagyok kapzsi, de azért érdekelt, hogy Yucil mit ajánlott Csabának, de kollégám megnyugtatott, ő most Yusuf ajánlatával van elfoglalva, igaz, ők 800 ezer dolláron kell osztozzanak. Éppen ezért elfogadtam Yucil ajánlatát, tudtam, a buli nem éppen tisztességes, de na, félmillió dollár a tét.

Közben Jorge is rám írt Rio de Janeiróból, meg Ahmed is megkeresett Rijádból, Sylvia Detroitból érdeklődött, majd Faucherye Kuala Lumpurból szólt, hogy az ő bankjukban is hagyott pénzt valami milliomos, akit a koronavírus magával ragadott, így hirtelen közel nyolcmillió dolláron kellett volna osztoznom a bankárokkal. Persze az üzlet szerint a dollármilliók fele az ők, fele pedig az én számlámra vándorolt volna, s habár piszkos az üzlet, nem engedhettem csak úgy elszaladni azt a négymillió dollárt. Amúgy csak egy közvetítői díjat és egy számlaszámot kértek, előbbi pedig alig ötvenezer dollár örökségenként, ami ugye nem nagy összeg, mindössze negyedmillió, de így is maradna a végén 3,25.

S akkor: dr. Yucilnak írom, hogy azonnal küldöm a lóvét, mihelyt Jorge utal, a brazilnak szóltam, hogy megy a pénz, de várom Ahmedet, a rijádi bankár a malajziai utalására vár, míg Sylviának azt írtam, dr. Yucil félmilliójának beérkezése után azonnal megy a közvetítői díj. S itt egy kissé elakadt a buli, mert sem Yucul, sem Jorge, sem Ahmed, sem Sylvia nem válaszolt, így egyelőre nincs örökség. De remény, az van, mert közben írt Schneider Melanie is Curaçaóból.