borús égbolt
Világítás
A tömbmagyarságban való leledzésnek ezernyi előnye mellett van néhány hátránya is. Ezek egyike, hogy nem tudjuk, mit csinálnak az ortodoxok – esetleg mit nem csinálnak akkor, amikor mi éppen igen.
Még az iskolában megszokja a diák, hogy van „magyar húsvét” és „román húsvét”, ami néha-néha egybeesik, és olyankor kevesebb a vakáció, mert nincs pardon. Legtöbbször szerencsére van. Mármint pardon. Az sem okoz gondot, hogy ők a Mikulást Miklós bának nevezik.
De ez a november 1. mindennek a teteje! Az ortodoxok és a halottak napja közti kapcsolat évről évre visszatérő talány: a románok világítanak? Igen. Nem. Világítanak, csak máskor. Egy héttel később. Világítanak azok egyfolytában! – ilyen válaszlehetőségek merülnek fel az emberben, és hogy megbizonyosodjak erről, gyorsan meg is kérdeztem mindenkit a közelemben. Senki nem adott magabiztos választ, de ezen egyáltalán nem is csodálkozom.
Van azonban egy kapaszkodó, egy logikai kérdés-felelet sor, ami segít. Ha az ortodoxok világítanának, elintéznék, hogy november 1. munkaszüneti nap legyen? – Igen. Munkaszüneti nap november 1-je? – Nem. Tehát az ortodoxok nem világítanak.
Ezzel pedig alaposan megbonyolítják a szegény világítani akaró „unortodoxok” életét. Főleg amikor szerdára esik a halottak napja. Ha előtte lévő hétvégén világítasz, csupa sírhelytakarítóval találkozol, ha elhúzod az időt szombatig, már-már többet késel a vonatnál is.
Komolyra fordítva a szót, a fenti csak szőrszálhasogató piszkálódás, mert valójában a lelkiismeretes embernek nem lehet kifogása. Alapvetően apáink, nagyapáink sírjainak nemcsak november 1. körül kellene jól mutatniuk, hanem egész évben kijárna nekik, hogy gondozzuk a sírhelyeiket. Egy szál gyertya, virág júliusban sem ér kevesebbet a síron, mint halottak napján.
De nem ilyenek vagyunk. Nincs időnk a temetőre, és lehet, hogy ez nem is nagy baj. Ha hetente ellátogatnánk szeretteink sírjához, talán sosem szabadulnánk a gyásztól. Nem szép dolog évente csupán egyszer járni ki a temetőbe, de be kell látnunk: hasznos ez a nap, mert – nézzünk csak körül nyáron – nagyon sok sírnak ez az egyetlen „esélye”.
Kovács Hont Imre
.jpg)
.jpg)
