A hazai kenyérgyártás egyes vetületei az elmúlt időszakok során többször is előtérbe kerültek, többek között az árucímkézés (mármint az összetétel és a felhasznált adalékanyagok vonatkozásában), majd a feketegazdaság, illetve az ahhoz közvetve kapcsolódó 2013 szeptemberi áfacsökkentés okán. Abban mindenki egyetértett, hogy ez utóbbinak kiemelt jelentősége volt, s jobbára beváltotta a hozzá fűzött reményeket, s a piaci szereplők szerint az áfakulcsnak 9 százalékra való mérsékelése nyomán lényegesen lecsökkent a fekete- és a szürkegazdaság „részesedése”. Ugyanakkor a közpénzügyi minisztérium illetékesei szerint az áfából származó költségvetési bevételek a kenyér, illetve a sütőipar esetében nemigen csökkentek az elmúlt több mint két esztendő során. [caption id="attachment_23447" align="aligncenter" width="790"] Helyben sütik, de nem helyben gyúrják...[/caption] Maradjunk az áfakulcsnál. Az 2013 szeptemberéig uniós viszonylatban is az egyik legmagasabb volt, mármint a kenyér esetében. Jelenleg annak szintje megegyezik az uniós átlaggal, illetve összehasonlítható a tagállamok többsége által alkalmazott szintekkel. A fejlett uniós országokban egyébként az áfakulcs öt- vagy kilencszázalékos, kivételt képezve az Egyesült Királyság, ahol 0. Ugyanakkor vannak olyan országok is, köztük Magyarország, ahol jóval magasabb az áfakulcs szintje. Másabb tekintetekben országunknak megvannak a maga sajátosságai a kenyérgyártás, valamint a kenyérfogyasztás tekintetében. Az előbbi vonatkozásában megemlíthetjük, hogy ugyan beindult egy olyan folyamat, amely nyomán nagy sütőipari cégek alakultak ki, de ezekkel párhuzamosan egyes régiókban sikerült talpon maradniuk a hagyományos pékségeknek is. Ugyanakkor a külföldi tőkebeáramlás sem volt olyan jelentős, mint egyes szomszédos országokban. Országos viszonylatban egyébként a kenyér- és sütőipar éves üzleti forgalma megközelíti az ötmilliárd lejt (2014-ben 4,8 milliárd lej volt), a piac igen fragmentált: a kenyérgyártásban és különböző pékipari termékek előállításában érdekelt cégek száma meghaladja az 5000-et. A hivatalos statisztikák szerint a romániai kenyérfogyasztás egyik legnagyobb európai viszonylatban is, az közel 600 gramm/fő/nap. Durván számolva ez napi két kisebb kenyérnek felel meg. Ugyanakkor a hazai piac egyik sajátossága, hogy még mindig viszonylag jelentős arányt képvisel a becsomagolatlan kenyér. Annak részaránya a becslések szerint 55–60 százalék körül van, míg például Németországban alig 10–20 százalék. Főleg a vidéki településeken képvisel nagyobb arányt a becsomagolatlan és a nem szeletelt kenyér, egyes helységekben annak aránya elérve akár a 90 százalékot is. Új piaci szereplő A nagy nemzetközi üzletláncok betelepedésével, a hipermarketek, a szupermarketek megjelenésével párhuzamosan azok piaci szereplőként jelenítődtek meg nemcsak a pékáru forgalmazása, hanem éppenséggel gyártása tekintetében is. Ez Európa-szerte így történt egyrészt annak okán, mert a hagyományos üzletek számának csökkenésével egyidejűleg a nagyáruházak egyre nagyobb szeletet hasítottak a pékipari termékek piaci forgalmazásából is, ugyanakkor abban üzletet látva, bekapcsolódtak a kenyérgyártásba is. Egy nemrégiben készült felmérés szerint országos viszonylatban 180-ra tehető azon szupermarketek, hipermarketek stb. száma, amelyek „sütödével” is rendelkeznek. Megyénkben is majd mindegyik ilyen típusú nagyáruház működtet többé-kevésbé komplex berendezést, különböző termékeket állítva elő ott helyben, kezdve a kenyértől és végezve különböző sütőipari termékekkel. Igaz, nem hagyományos módon készülnek, de a többi áruféleséggel egyidejűleg megvásárolhatók, a választék is sokszor gazdagabb, mint egy hagyományos üzleté, és rendszerint a nagyáruházak termékeinek az árfekvése is viszonylag kedvezőbb. Nem lebecsülendő ez a piac, mert például félhivatalos értesülések szerint egy Carrefour hipermarket napi átlagban 5000–5050 olyan kenyeret is elad, amely a saját sütödéjének a kemencéjéből került ki. Ha csak egy lejjel is számoljuk darabját, az azt jelenti, hogy napi bevétele, mármint kenyérből, meghaladja az 5000 lejt. Hogy ez mit jelent? Vannak olyan hagyományos pékségek, akik két nap alatt realizálnak kenyérből ekkora forgalmat, de olyanok is, amelyeknek még annál is több nap kell. Van olyan értesülés is, miszerint a fővárosban az egyik Cora hipermarket naponta közel 35 000 kenyeret és különböző pékipari terméket ad el. A nagyáruházak ilyen irányú tevékenységének a terebélyesedésével egyidejűleg megjelentek a mélyhűtött sütőipari termékeket előállító cégek is. A Macromex például Aranyosgyéresen létesített egy ilyen nagy gyáregységet, s onnan szállít előregyártott, mélyhűtött kenyér és pékipari termékeket, többek között a Kaufland, a Lidl, a Bila, a Selgros nagyáruházaknak, de üzemanyagtöltő állomásoknak, sőt vendéglátóipari egységeknek is. Az ország egyik legnagyobb malom- és sütőipari cég, a bákói Pambac illetékesi pedig a múlt hét végén jelentették be: idén új üzletággal jelentkeznek, mélyhűtött pékipari termékek előállítására szakosodott gyáregységgel. Hecser Zoltán