Véget ért az idei méhész-szezon
Augusztus elseje a méhészeknek olyan vízválasztó dátum, mint másoknak szilveszter után január első napja: véget ér az óév és kezdődik az újesztendő. Az új szezonra való felkészülés viszont a méhészeknek ünneplés helyett az atkairtással és fokozatos élelempótlással, a családok téli betelleésével kezdődik.
[caption id="attachment_33708" align="aligncenter" width="1000"] Véget ért az áruméz-termelési szezon. A telteltetésre és az atkamentesítésre készülnek. Fotó: Domján Levente[/caption]
Véget ért a méhészek számára az idei áruméz-termelési szezon: a kaptárokban augusztus elejétől begyűlő mézmennyiség ugyanis már a méhcsaládok téli élelmezéséhez szükséges. A méhészek fő feladatát így már a jövő esztendőre való felkészülés jegyében a méhcsaládok sorozatkezeléses atkamentesítése jelenti – mondta el lapunk érdeklődésére Lázár Tibor, a Hargita Megyei Méhészegyesület elnöke.
A szakember megjegyezte, a méhészek idei gyenge méztermelési szezonján érdemben az sem változtatott, hogy július második felében az erdők közelében levő állóméhészetek – a szorgos rovarok munkája nyomán – még némi harmatmézre is szert tehettek. Ám a ritkán előforduló édes csemegemézből a napokban még korántsem gyűlt annyi, hogy pergetni lehessen, de annyi sem, hogy a méhek táplálékaként a későbbiekben, az áttelelés időszakában esetleg a családoknak állománycsökkenéshez vezető bélsár-halmozódási gondokat okozzon – szögezte le Lázár Tibor. Ahhoz, hogy a harmatmézből a méhészek mégis pergetni tudjanak, huzamosabb ideig naponta fél-egy kilós hordásra lenne szükségük. De ahhoz, hogy így történjen, a méhész szakember bevallása szerint csoda kellene.
– A harmatmézből éppen csak annyi gyűlt, hogy a méhészeknek az őszi ráetetési költségekbe belepótoljon. Kevés van belőle, ennyi harmatméz a méheknek télen problémát még nem okoz – jegyezte meg a szakember.
A harmatméz helyett valódi veszély inkább a méhcsaládokon élősködő varroa atka populáció jelenteni: a méhészetek legnagyobb modern kori ellenségét megtestesítő atkák elleni védekezést egyetlen méhésznek sem szabad félvállról vennie. Az atkairtó sorozat-kezeléseket augusztus folyamán heti rendszerességgel, legalább három-négy alkalommal szükséges elvégezni, az idei utolsó (záró) kezelésre pedig október közepén, legkésőbb október végén, a fiasítás beszüntetése utáni időszakban ajánlott megejteni – hívja fel méhésztársai figyelmét a tennivalókra Lázár Tibor.
– Augusztus elsejétől feltétlenül kezdeni kell az atka elleni kezeléseket. A célra én a Varachetet ajánlom, a Mavrirolt viszont el kell felejteni, mert nem jó, túlságosan gyenge – vallja a méhészegyesületi vezető. Azoktól a Hargita megyei méhészektől viszont, akik a családok atkamentesítésére a magyarországi méhészetekben egyre inkább elterjedt csurgatásos vagy szublimálásos oxálsavas technológiát választják, Lázár Tibor fokozott odafigyelést kér. Az oxálsav ugyanis túl nagy dózis vagy szakszerűtlen kezelés esetén akár a méhész egészségére is súlyos veszélyt jelenthet.
– Környékünkön is vannak már méhészek, akik oxálsavat használnak. Nagyon figyeljenek oda, mert az oxálsavval nem lehet játszani. Csak az dolgozzon oxálsavval, aki komolyan felkészült a használatából, és a kezelési lépéseket pontosan úgy végzi, ahogy azt a technológiai szabályok és az egészségügyi, munkavédelmi előírások szerint kell” – hangsúlyozta lapunknak a szakember.
Domján Levente